Csillag
Versversversvers,
csillaghullás,
gyermekséged
csillaghullás,
öregséged
csillaghullás,
volt-életed
csillaghullás,
lesz-halálod
csillaghullás.
K.I. a Szegény Yorick ciklusból (1971)
Fehér virág
Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát
holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát
szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll
e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál
Fehér virág kezedben szétporló liliomszál
szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál
szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll
eltüntél aki köztünk angyali zene voltál
(K.I. mesélte, hogy sokan szerelmes versnek gondolják ezeket a sorokat. Pedig, csak kiküldték a piacra húsért, s amíg sorban állt, előbújt a fehér virág, egy pár nappal azelőtti vásárlás emléke, és azé, akiről versében megszólal.)
Leltár
Azt hittem, ebben-abban lesz szavam,
nem országos, csak egy embernek szóló,
de kezemre ütöttek,
tenyérrel szájon csaptak,
hátulról elbuktattak,
fejem víz alá nyomták.
Sétálni sistergő parázson
megtanultam:lehet.
Elviselem magányom:
rámégett ingemet.
(Barátai sokan voltak. Mégis, azt írja, halála után ötszázöt évvel valaki rátalál fűrésszel elfelezett koponyájára. Egy jó öreg sírásó kinevezi pohárnak, széléről kortyint fecske...)
sakkoztam veletek
röhögtem veletek
nem voltam veletek
Báthory utca 8
nyaktilóm fabrikáltam
csak elértem gyalog
Atlanti partokat
(Aki elolvasta K.I. életrajzát, minden versét el tudja helyezni a születések között. Legszívesebben az egész kötetet ide másolnám.)
Most valaki mástól mondok néhány sort.
Esti teázás
Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
ki fogyton véknyul, mint a hold,
mert arra gondol, ami volt
s húnyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondol, aki holt,
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
magányosan, csendben teázik.
S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, mikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
-Én is teázom, kedvesem...-
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.
Helyet kerestek
Karonfogva bandukoltak, rogyadozó
inakkal a napsütéses temetőben.
Utánuk mentem:
az asszony kicsi fonnyadt szája
mosolygott, hajuk kopott
ezüstje összefolyt a fényben.
Keresték a helyet, ahol legjobb
lesz feküdni, a legszebb,
legnaposabb helyet keresték.
Örökké tartó, visszatérő,
boldog nászéjszakáról beszéltek.
Sírfelirat
Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.
(Dsida Jenő erdélyi születésű költő egész rövid életében a halál előérzetével küzdött. Vele született szívbetegsége volt.)
Most következik Csukás István. Gyerekkönyveken innen és túl - nagyon jó költő volt. Csak egy verse szólal meg itt:
Néhány boldog perc a téli kertben
Félrehajtott fejjel néz rám a kutya,
félrehajtott fejjel visszanézek,
sapka-sál-bunda-óriás a szőr-batyura,
s egyszerre röhögjük el magunkat, mindig készek
vagyunk a vidámságra, habzik ropogva a hó,
ahogy forgunk, topogunk, két kerge,
érdeklődéssel figyel egy felfújt tollú rigó,
s fitymálva nagyorrú varjú léptet át a szomszéd kertbe.
Majd lihegve nyári kalapra való fátylat
fújunk, orrunkon csöpögősre olvad a pára.
Most aki lát, egy pillanatra olyannak láthat,
amint éppen nem gondolok a halálra.
(Jöjjön most egy verseskötet, már régen szerettem volna írni
róla. Ahogy megkaptam, az se mindennapi történet. Érettségire készültünk, kinn
laktam a "tanyán" a körtöltés
határában. Barátnőmék meghívtak magukhoz, hogy tanuljunk együtt, vegyük sorra a
tételeket minden tárgyból. Szerencsére nemcsak a tanulás, sok egyéb is
lefoglalta az elménket és a természetközeli érzékeinket. Fejtem tehenet
életemben először, macskák ültek a vállamra, tanultunk is, de nem vittük
túlzásba. )
Jött a ballagás. Szép ruhában, virágok
közt lépkedtünk, egyszerre csak barátném édesapja lépett elénk, egy-egy könyvet
nyújtott át, talán sikeres életet is kívánt. A könyv: Szerb Antal - Száz vers.
Ugyanez a példány barátnőmnek is megvan ennyi sok éven át. Köszönjük Tóni bácsi!
Nem gondoltunk arra, hogy druszája könyvét adta nekünk.
A kultúra egyik fellegvárába kaptunk belépőt, ez csak a kétnyelvű verseskötettel ismerkedve derült ki. Szerb Antal és őt néhány évtizeddel követő névrokona becses ajándékkal lepte meg az érettségire készülő fiatal nőket.
Szerb Antal a legkedvesebb verseit válogatta össze ebben a
kötetben. Az enyém innen: Óda egy görög vázához. Csak a vége szólaljon meg
most:
" Ha rajtunk múlás üli már torát,
te megmaradsz s míg új jajokkal ég
az új kor, nékik is zengsz, hű barát:
"A Szép:igaz s az Igaz: szép!" - sose áhítsatok mást, nincs főbb bölcseség!
14 megjegyzés:
Látom mélységes mély hiányaimat Dsida Jenő és főleg Kemény Istvánt tekintve... és a számtalan többit... Behozhatatlan mulasztások... még akkor is, ha nem csak az én hibámból. Persze, tudom, hogy az igazi tudás ott kezdődik, amikor kezdjük átlátni, mennyi mindent nem tudunk... Köszönet ezekért a sorokért is!
Rózsa, én köszönöm, hogy figyeltél rám.
Kormos István lappang a KI monogram mögött!?
Kínzó érzés a nemtudás mértékét felismerni. Megkönnyebbülés, viszont,ha képesek vagyunk elengedni. Én azon igyekszem, ahogy fogy az idő...
Klári, köszönöm én is. Még egyszer lassabban és odafigyeléssel el kell majd olvasnom .
A Száz verset ma este leveszem a polcról, jó hogy eszembe juttattad! Rég vettem kézbe.
Kemény is, de Kormos is!!!...
Mick, ő Kormos István, a piszén pisze kölyökmackó atyája, sokat morgolódott, de mindig tudta, hol a határ.
Rózsa, a Térey-díjas költő Kemény István nagyon fiatal ahhoz, hogy a huszadik század elei költőfejedelmek közé soroljam be.
Jó lett volna szólni még a fordítókról. A kötetet lezáró kiadói utószó megvilágítja, hogyan jön létre egy ilyen antológia.Nem lehet abbahagyni, esti olvasmánynak szuper jó.
Bár, megkérdezni is lehet: miért kellett megölni Szerb Antalt annyi más kiváló elmével együtt...
Épeszű magyarázat nincs. Felfoghatatlan, mire képesek a hamis szlogenek, uszító, előítéletes vélemények.
Mick, igazad van. A mai újságkínálat semmivel sem különb.
Kedves Klári! Az engem ma is éltető ismeretterjesztésen túl még az alföldi nyomdás éveim emlékét is sikerült felélesztened az írásoddal. Olvasva a szép verssorokat eszembe jutott, mennyire nem szerettem, amikor egész nap verseket kellett szednem a fényszedőben. És nem azért, mert ne lettek volna szépek a versek, hanem mert annyira lelassította a munkát, hogy közben az emberi elme értelmezni is akarja az olvasottakat, s közben arra gondol, hogy ma egyharmadnyival kevesebb pénzt termeltem a pénztárcámba, mintha a nagyon gyorsan szedhető Hatályos Jogszabályokat kopogtatva szélsebesen jártak volna az ujjaim. Persze annak a tartalma csak átfolyt az ember agyán, semmi élvezetet nem okozva. Jól elidőztem mindkettőtöknél (Rhumelnél is), és a wikipédiát is meg-meglátogattam tegnap és ma is, pótolni a hiányosságaimat, amikből van rendesen. És persze nagyon örülök, hogy Endi még az írásra is sikeresen rávett ezzel a témával:)))
Éva, hosszan válaszoltam, de a gép benyelte, amit írtam. Örülök, hogy tetszett, amit írtam, és a nyomdai élményeidet is felidézte. A kiadói előmunkálatok a versek nyomdai átadásához ugyancsak erős készültséget igényeltek.
Megjegyzés küldése