Kedves Mindenki,
elnézést az új téma késéséért. (Hú de fura ennyi é egy szóban😳)
Holnap este jön a következő megirandónk. Különféle, de kellemes akadályoztatásaim voltak, témákat ugyan gyűjtöttem, de végre a véletlen most megadta az igazi jót. Csak sajnos telefonról nem tudok még alsó amatőr szinten se rendes indítást produlálni. Köszönöm a türelmeteket, holnap itt lesz az új.
Kedves Mindenki!
Nekem már nagyon hiányoztok! Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de a "Hogy is volt" számomra nem csupán egy közös blog, amibe írogatunk sok sok éve. Hanem egy baráti társaságot is jelent, egy összetartozó, egymást már oly jól ismerő és kiismerő, elfogadó, érdeklődő csapatot. Akikre szüksége van a léleknek, szívnek. A virtuális térben ugyan, de része - volt 😞- a jelennek, az életemnek. Az évek során ahogy az idő engedte, hol ritkábban, hol gyakrabban, de folyamatosan beletartozott a mindennapjaimba.
És most bizony hiányzik minden és Mindenki, az új téma utáni várakozás az első bejegyzésekre (Mickére, persze általában ő kezdte a sort, okos összefoglalóival besegítve a nekilódulásunkat😉), a rácsodálkozások és felismerések, az első sorokat olvasva a tipp, ki írta. Folytassam? Vajon jól sejtem-e, hogy Ti többiek hasonlóan éreztek?
Ha igen, megpróbálhatnánk folytani... Mit szóltok?
Egy témát talán még idén "kivesézhetnénk", és ha érdemes, januártól jöhetne a szokásos évösszefoglaló.
Az új témára van a tarsolyomban egy ötlet, csak várnék picit, mit gondoltok, "Hogyislesz" ez a hogy is volt-tal?
Bár egy ideje már nem írok ide magyarázatot, mindenkinek szíve joga úgy értelmezni a kitűzött témát, ahogy jónak látja, de hogy ez a mostani azonnal érthető legyen, nézzétek meg a saját blogom legutóbbi bejegyzését, ahonnan az ötletet merítettem, és minden világos lesz. 😊
Ne legyél kíváncsi, mert hamar megöregszel! – alighanem mindenki hallotta már ezt a mondást vagy másnak, vagy neki magának szánva. Mennyire voltál kíváncsi gyerek úgy általában? Mire voltál kíváncsi, mindig mindenre? Vagy volt valami, amit szerettél volna úgy igazán, nagyon megtudni? Akár kíváncsi természetű voltál, akár nem, az évek múlásával változtál-e ezen a téren? Tessék emlékezni, átgondolni, hajrá!
Kedves játszótársak, szíveskedjetek piszkozatot véglegesre igazítani, esetleges további bejegyzés-ötleteket megírni és mindezeket közzétenni. Az ötödik héten vagyunk, vasárnap témát váltunk.
Kérek mindenkit a jelenre és a jövőre nézve is, ha látja, hogy valaki épp nemrég tett be új bejegyzést, akkor a sajátja közzétételével várjon legalább egy-két napot, de minimum 24 órát (ha nem világos, hogy miért emeltem ezt ki, elmagyarázhatom...), hadd legyen esélye annak a másiknak is arra, hogy észrevegyék az olvasók. Én is mindig figyelem a még bent lévő piszkozatokat, és nem fogom "lecsapni" az új témával, hanem kivárom, hogy egy-két napig olvashassa a publikum.
Igazán kevés belső szabályunk van, hát tiszteljük meg írótársainkat ezzel az egyszerű, csupán kis odafigyelést igénylő újjal. Köszönöm!
Tárgyak, amelyek valamikor fontosak voltak, valami módon az életünk részét alkották, aztán eltűntek, tönkrementek, elveszítettük vagy megváltunk tőlük, megfosztottak tőlük, vagy csak egyszerűen kikerültek a látókörünkből. Van, amiről tudjuk, mi lett a sorsa, és van, amiről azt se tudjuk, mi lett vele. Ha visszagondolunk rájuk, hiányoznak – pedig csak tárgyak.
Egy gyerek annyi mindenre lehet büszke, kisebb-nagyobb teljesítményre, bármire, és ez gyakran meg is látszik rajta. Felnőttként is eltölt időnként bennünket a büszkeség, aztán vagy titkoljuk, vagy nem. Mi hogy voltunk ezzel, mire voltunk büszkék, amíg gyerekek és fiatalok voltunk, most pedig, amikor már felnőttünk, hogy is van ez?
