Mivel senki sem jelentkezett nálam bloganyának, kezdődhet az új fejezet. Bejegyzést mindenki tud írni, találjatok ki témát és írjatok róla, vagy egyszerűen csak meséljetek valamiről és akinek arról eszébe jut mesélnivaló a saját emlékeiből, csatlakozhat a saját írásával. Lényegében ugyanúgy működhet minden tovább, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy nem egyvalaki ötletei szerint készülnek a bejegyzések, hanem bárki adhat témát és így valóban közösen írjátok a blogot.
De mindez már rajtatok múlik. Én elköszönök, legalábbis ami az írást illeti, olvasni persze ezentúl is visszajárok majd. Élmény volt együtt játszani, de már nem akarok a múltról írni, legalábbis olyan részletességgel és olyan mélyen belemerülve nem, amennyire itt egy-egy tematikus bejegyzéshez szükséges volt. Közös blogunk eddig pontosan kilenc év és egy hónapot ért meg, de ezzel ne legyen vége, tartsátok életben, ha úgy érzitek, hogy érdemes. Időnként kiderült egy-egy kommentből, hogy rajtunk és ismerőseinken kívül számunkra ismeretlen olvasóink is voltak és vannak, jó lenne, ha nem érné őket csalódás.
(Megnyugtatásul: a blog teljes anyagát folyamatosan elmentettem, tehát minden megmarad, még ha netán össze is dőlne egyszer a Blogspot. Biztos, ami biztos, a rendszergazdai jogosultságomat egyelőre megtartom, mert kell valaki, aki esetleges nagyobb probléma esetén bele tud nyúlni a blog teljes felületébe.)
(Megnyugtatásul: a blog teljes anyagát folyamatosan elmentettem, tehát minden megmarad, még ha netán össze is dőlne egyszer a Blogspot. Biztos, ami biztos, a rendszergazdai jogosultságomat egyelőre megtartom, mert kell valaki, aki esetleges nagyobb probléma esetén bele tud nyúlni a blog teljes felületébe.)