ezt mind (óvódás)lányom mondta egykor...

.

ezt mind (óvodás)lányom mondta egykor...

....meg jóval többet - iskoláskoráig fel is jegyeztem, mint egy "krónikus krónikás" (majdnem) mindent.

tegnap rendezgettem - a fotókkal (s a feltorlódó évekkel)  együtt

ebből egy-két "mondás" kiugrott, az alkalomba illően; leírom ide is,

miket is tud mondani, kérdezni egy óvodás az anyjának  az anyaságról...

lám:

Nagyon szeretlek téged. Téged választalak csak.  

Ugye minden gyereknek van anyukája? Nagyon szeretlek anyukám. Nagyobban!

Mikor benne voltam a hasadban,féltettél engem? Hogy? 

Én nem boltos néni akarok lenni! Én anyuka akarok lenni! Én olyan anyuka akarok lenni, mint te!

Te is lány voltál?  Ugye a lányok anyukák lesznek? Ugye annak a legjobb lenni? 

Rajzolok egy anyukát egy öreg papírra...Te nem öregedsz! Látom rajtad, hogy örökké élsz!

Amikor te születtél, én még nem születtem meg? Nem voltam?! Szomorú vagyok.

Ha öreg leszel, vigyázok rád, anya. Oké? És akkor én foglak etetni. Aranyos vagyok? Ha öreg leszel, én vigyázok rád.   

Mama leszel? A gyerekek anyukák lesznek. Az anyukák meg mamák. Előbb anyuka leszek, aztán mama…És az is maradok.  

Anyu, nem halsz meg nagykorodban? Majd vigyázok rád. 

Amíg élek, arra gondolok, hogy az anyát szeretni kell. Ő hoz  a világra, ő nevel, ő mesél. Beszélgetni kell vele. 

Fogd meg a kezem! Ha nem fogjuk egymás kezét, azt hiszik, idegenek vagyunk. Ha fogjuk, akkor tudják, hogy egymásnál lakunk, és te anyuka vagy. 

Anya! Maradj itt mellettem! Nagyon szeretlek! Mindig! Akkor is, ha összeszidol.

Azért ébredek fel mindig, mert nem vagy az álmomban. Csak magamról álmodok. Még szerencse, hogy a valóságban itt vagy.  

Te csupa ránc vagy! De ne félj! Jól áll! Nevess! Olyan gyönyörű vagy, ha nevetsz azokkal a nevetőráncaiddal!

Anyu! Megint rosszat álmodtam! Messze voltál. Mentünk az utcán. Kiáltoztam. És te nem hallottad meg!

Csupa ránc vagy! De azért szép vagy. Ahogy néztél, úgy néztél ki, mint egy fiatal,.. mint egy kamasz – Csak a ráncokat kell elsimítani. Mit számít az, hogy öregszel?!Én akkor is szeretlek! - Akkor is szeretlek, ha hülye vagy, és ha csúnya és öreg leszel, /mint Ralf atya/akkor is szeretni foglak.

Jobban szeretlek, mint te engem. Nehogy meghalj! És ne neveljem magam egyedül!

Bárcsak mindketten gyerekek lennénk! Akkor nem lenne ilyen sok gondunk.

Anya! Milyen érzés egy anyának, ha azt hallja, hogy anya?!  Mit érzel?

Ugye ha te Nap lennél, te mindig sütnél!   Mert te jószívű vagy.

El akarok költözni. Más tévét akarok. Más lakást akarok. Mindenből mást akarok. Anyuból nem!

De örültél, hogy megszülettem! Hallom a kazettán, a régi hangodon. Persze. Gyerek nélkül maradtál volna! Végre megszülettem! Utolsó percben.

Olyan vagy anyu, mint egy szép öreg néni, mint egy világszép anyóka,  mint egy világszépkirálynő. Egy hervadozó virág... Egy virító virágos szép tavaszi rét vagy!

Szomorú voltál, hogy nem volt gyereked? Öngyilkos is lehettél volna? Nem ölted meg magad, mert megszülettem. Most csak egy picit vagy szomorú Mert rossz a gyereked.  

Ugye mindenkit úgy kell elfogadni, amilyen? Nem kell furcsállni, hogy rossz vagyok! 

Most rám se hederítesz! Pedig egy gyereknek több törődés kéne.

Néha olyan aranyos vagy hozzám! Néha annyira anyás vagy!   

Mesélek neked: Volt egyszer egy kislány,  úgy hívták,  hogy Julika. Született neki egy gyereke. Úgy szerette, majd’ megette. 

Már alig várom, hogy gyerekem legyen! Anyu! Én ha terhes leszek, csak feküdni fogok és enni. Nehogy valami baja legyen a gyerekemnek.  

Te túl sok jót engedsz meg magadnak. Rosszcsont is lehetnél. Rossz is lehetnél… Kipróbálhatnád a rosszaságot!   

Új év van? Akkor új életet kezdünk. Megváltozunk. Te rossz leszel. Én jó leszek.

Én azért szeretlek téged, mert nagyon aranyos vagy, és téged senki se szeret.

Te mindig csak másokra gondolsz! És mindenki csak magára gondol. És te nem gondolsz magadra. Akkor veled mi lesz?!

Bevallom az igazat, hogy nekem nincs más támaszom, csak te.  

Anyu, egész biztos, hogy szeretsz? Valóban?  Akkor puszit…!

Majd lesz gyerekem, és akkor azt dédelgetheted!   

                            

Mielőtt lefekszek, van sok kérdeznivalóm: az életedről. Alig tudok rólad....

Felnőttnek nehéz lenni. Olyan jó gyereknek lenni! Mert van anyukám.

Családi bemondások

Harmadik lányom talán két-három éves lehetett. Esténként közénk bújt a páros ágyban. Beszélgettünk. Mondja neki az apja: -Viszem én majd neked a kolbászt, ha nagy leszel. Válaszol a kicsi: -Jó hozzad, de a kicsit fel ne keltsd.

Gergő unokám mondta szintén három évesen az anyjának: -Anya, ha nagy leszek szobrot csinálok rólad, amin mindig mosolyogsz. Mit ad Isten diplomát szerzett a képzőművészetin, idén kezdi a mestervizsgát.

És akkor még a legkisebb Berci bemondásairól, amit az anyja hűségesen lejegyez nem is beszéltem. Csak párat mutatóban:

-Berci: - - Anya, tudod mi a legveszélyesebb?

- Mi, kicsim?

- A meghalás. Az a legveszélyesebb.

-- Anya, nem tudok kimenni Petivel kardozni. Nem tudok. Nem hagy a legó. Annyira szeretek legózni, hogy nem tudok miatta kardozni!

-(Egy ember ment előttük, pipázott.) - Anya, én nem is gondoltam, hogy még most is van pipa. Nem is tudtam, hogy lehet kapni. Hát sosem láttam én a teszkóban.

Berci: Anya, az ördögök a lávában strandolnak.Peti: Ja, tök durva.

Berci:- Anya, egy kicsit nagyon büdös van ebben a Pestbe'!

Félrehallás

Saját nem jut eszembe, de családon belül más mondását is használjuk.
Kolléganőm édesanyja már kissé nagyott hallott, a kertben tevékenykedett, tyúkok is a közelében voltak, mikor az arra járó szomszéd csak úgy kedveskedve megkérdezte tőle:

- H. néni ás?
- Most nincs tojás, nincs tojás...

Ezért ha valamit félrehallunk csak annyit mondunk utána mosolyogva:
"Nincs tojás, nincs tojás!":-)

Magadul

 A történet idején heten voltunk a nagy család, kisebbik testvérem még egyetemista.  Szünetre hazajött, szeretettel foglalkozott a nem egészen kétéves kislányommal.  Nyár volt, a teraszon ebédeltünk, a két rosszevő „kicsi” vöröspacsit játszott. A baba gondolt egyet,  leugrott a székről, és a lépcső felé igyekezett, hogy lemenjen „magadul”. A húgom odaugrott és behúzta előtte a rácsos ajtót. Több se kellett a céltudatos csöppségnek, őrült nagy bömbölésbe kezdett. A húgom türelmesen magyarázta, hogy egyedül még nem mehet, túl magas a lépcsőfok, és a többi és a többi. A baba továbbra is üvöltött, majd hirtelen abbahagyta, és csapott egyet a kezével a nagynénje felé: - Nem neked sírok, hanem anyának!

Kenyérkeresés

Korán beszélő gyerek voltam, a családi legendárium szerint már babakocsiból beszélgettem anyámmal, a védőnő legnagyobb csodálkozására.
Apám, aki minden nap otthon ebédelt és úgy ment vissza a hivatalba, hogy még játszott velem egy kicsit indulás előtt, azzal zárta le a játékra elcsent időt, hogy, engedj, mostmár mennem kell kenyeret keresni.
Én, a játékba belefeledkezett alig másfél éves, sírásra görbült szájjal könyörgök: Ne menj apuka, megeszem én a húst kenyér nélkül is...

Néhány eszembe jutott

Ez a téma is visszahozta a múltat. Amire hirtelen emlékszem:
Ha rendetlenül öltöztünk fel, félre gomboltuk a blúzt, azt mondta anyukám: Úgy nézel ki, mint "pencbandi". Volt egy kisgyerek tanítványa (Pencz Bandi), aki rendszeresen rangaszul (ismeritek ezt a szót?) volt felöltöztetve, anyukám szedte mindig egy kicsit rendbe. Megmaradt ez a mondás, de az eredetét már csak én ismerem.

Férjemtől sok mondást tanultam (némelyik nem is szalonképes), de fején találja a szöget.
A legismertebb: Na volt apád lova, te meg a kocsisa. Ezt nyilván akkor mondjuk, ha valaki azt mondja: Na! Volt egy kamasz tanítványom, aki gyakran mondta nekem, hogy Na. Egy idő után bedobtam ezt a mondást. Később már ő maga mondta, ha kicsúszott a száján a NA.

Sokszor mérgemben szitokszó helyett mondom főleg gyereknek, most az unokámnak (3 éves), ha nem jól viselkedik: a szapperlottyát! Hangosan nevet rajta, s ismételgeti. Ilyen még a teremburáját, apád fülit. Valamelyik nap hallom, hogy mondja: márimáját! mi lehet ez? Rájöttem, hogy én mondtam neki, mikor rosszalkodott: A Máriáját. (Nem tudom, honnan vettem, bocs, ha valakit megsértenék vele.) Azóta néha elhangzik a márimáját.

A "sajtos békáról" jutott eszembe a nyúlszárny. A keresztfiam, mikor kicsi volt még, (most 16) a nyúl kisebb combjára mondta, hogy szárny a csirke mintájára. Azóta ez maradt nálunk nyúlszárny.

Még gondolkodom a többin.

Ízelítő

És ha már ilyen címet sikerült találnom, akkor a sajtos békáról mesélek először.

Történt egyszer, hogy anyánk F. Nagy Angélánál talált egy sajtos csirkemell receptet, melyet akkor próbált ki először, amikor apánk jócskán süketülő nagynénje is nálunk ebédelt. Anyu izgatottan és ordítva érdeklődött, tudod-e, Gizikém, mit főzök? A bamba és lanyha figyelem megtörése céljából diadalmasan odaüvöltötte: sajtos csirkét! Mire Gizi tánti - szintén hangosan, hogy az összes szomszéd hallhatta: mit, fiam? Sajtos békát?
Ha valaki nálunk ezt hallja, bizony összefut a nyál a szájában. Az a száraz csirkemell egy omlós, laza, ízes, finom dologgá válik - de kivétel nélkül mindannyian sajtos békának nevezzük, és rettentjük el az ezzel először találkozó új vendéget. Aki aztán elbűvölten viszi tovább a receptet és az elnevezést, á la Gizi tánti.

Szállóige is van. Apánk örökbecsű, ám roppant nyűgös reggeli köszöntője: Mit lehet várni attól a naptól, ami úgy kezdődik, hogy föl kell kelni?!?
Avagy elégedett dünnyögése fürdés után: na, immár TISZTA hülye vagyok!

Tanítványaitól is begyűjthetnénk egy sereg szállóigévé vált mondását, de bizony most nem jut eszembe hirtelen más.

Dehogynem! Az egyik legfontosabb, számomra ma is hittel vállalt mondása.

Minden azért (és úgy) történik, hogy az nekem a lehető legjobb legyen.

Egy nagyon pici kiegészítés, immár sokéves-tőlem: és minden, ami nem történik meg, ugyanezt szolgálja. 

Mondásaink

Jó kis téma :). Szerintem csak néhány fog eszembe jutni hirtelen. Lesz benne gyerekszáj is.

Nagymamám mesélte, hogy a szomszédjukban élt egy házaspár, a feleség kicsit fogyatékos lehetett az elmeséltek alapján. Ő kiabált a férjének délben a következőképpen: "Pávom, gyeve elő, főztem neked pavadicsomos kumplilevest vuhtefevel!" (értsd: Párom, gyere elő, főztem neked paradicsomos krumplileves juhtejfellel!) No, nekünk a családban ebből az maradt meg, hogy ha anyu paradicsomos krumplilevest főz(ött), akkor mindig megkérdezzük, hogy "vuhtefevel?".

Bátyám kicsi korában mondogatta, hogy "Jajja bótiju", amit sokáig nem értett a család, aztán lassan megértették, hogy azt jelenti: "Zolika jó fiú". Még talán idén is mondtuk, ha valaki épp "jó fiú" volt a családban.

"Igazítsd meg a ruhád, pacuha vagy" - a fiaim mostanában is hallják nagymamáéktól.

"Ha nem tanulsz, trágyahordó leszel a tszcs-ben."

"hét meg három kilenc" - Biztos van, aki emlékszik a Woody Allen filmre, amiben egy fiú azt mondja a "mennyi hét meg három?" kérdésre, hogy kilenc, mire egy másik a homlokára csap "ekkora hülyét" nézéssel. No hát nálunk a homlokracsapás önmagában is érthető, de ha mellétesszük ezt, akkor egyértelmű, hogy valaki idiótaságot mondott.

Ha még eszembe jut valami, kiegészítem.

Hogy is csak?

Szófordulataink
 1. Másoktól
Grószi: Megjött a Córesz (8 órai újság, reggeli lap volt)!
 Talán csak én volnék az okosabbik!
 Ha az én gyerekem volnál, most jól eldöngölnélek.
 Az a tied, amit megeszöl.
 Tanulj, mert ami itt van (a fejére mutatott),  azt nem vehetik el.
 Majd még megennétek! (56-ban olykor tényleg megettük volna.)
 Majdnem aszondom. (öreganyém nemcsak majdnem szondta aszt.), máshogyan a „hexinz” szóval fejezte ki, hogy „jut eszembe”.
 Albérlőjét, aki finánc volt, „spenótbakternak” titulálta.

Öregapám a rendőrt tányérsapkája miatt „lavorfejű”-nek.
Öregapánk: Te, gyere egyszer ide! (sváb beütés)
 Igen is, papa, kérem. (hol vagyunk már ettől)
 Talán előbb a bátyád szedne! (levest, süteményt stb. Hol vagyunk ettől is.)
 Nekünk kicsiknek kell több finomság, hogy nagyra nőjünk. Nem igaz!!! A nagyoknak kell, hiszen már többre van szükségük.
 Öregapánk: Megjöttél a csavargyárból? (csavargásból)
 Srófold fel a villanyt, rádiót stb. (Csavarni kellett a régi v. kapcsolókat függ, ill. vízsz. állásra.)
 Hova tettétek a cipőboxot. (Boxold ki a cipődet!)
Ócska pekedli. Becsmérelte saját rádióját egyik rokonom.
Anya:Úgy nézel ki, mint ha kutyát szoptál volna! (Ételmaradékos a szájad.)
 Fiacskám, Allah kiosztotta ételed és alvási időd mennyiségét. Ha előbb feléled valamelyiket, előbb halsz meg.
 Alvásból úrnak és rabszolgának napi öt óra elegendő.
 Hagyjatok, ne idegesítsetek! (Azt hiszem, ez elég általános mondás volt, és nem ment ki a divatból.)
 Anyuka, kész vagyok!
 Úgy nézel ki, mint a kűdött ördög!
Mi: Kapsz egy brusztflekket. Ezt a magyarul sem igazán érthető „mellpor”-nak fordították). A frontpofon meg valószínűleg a szájon vágás szinonimája volt.
Petrokáliumnak mondta öreganyám a petróleumot.
 „Csérog mán, de még nem űl (sic!) el. Ez a jérce volt, amelyik még nem akart kotlani.
 Ez mindig vágta a többit a csőrivel. (Tyúk kiválasztása a többiből. Ok, amiért le kellett vágni.)
 Hozz egy ampa (vödör) vizet!
 Hozd a cekkert (szatyor) és a garabolyt (fűz karkosár), megyünk vásállni. Meztéláb mentünk.
 Egy kicsit odakapta. (A sparhelten készülő köretet, főzeléket lekozmálta öreganyám.)
Nem vagyok én kecske, hogy legeljek – mondta öregapám, ha nem csípett a paprika.
Nincsen egy se forint! Alighanem csakugyan nem volt szegény nagynénénknek.
Itt egy barack, köpd ki a magját! Elismerés jeleként egy hüvelykujjal indított koki-féle a fejünkre. (Koki. Fejünk búbjára mért kisebb ütés ökölbe szorított ujjakkal.)
Sürgess meg! (Forgass körbe)
Vár’, te, megá’ = Váltsunk témát.
Hol vannak már: pongyola, kombiné, prakker. Még a partvis tartja magát.
Sunyd le a fejed! (Ne nézd a film borzalmait.)
Ameddig a felnőttek beszélnek, a gyereknek hallgass a neve.
Ahová én ütök, oda hús nő! – mentegetőztek a szülők egy-egy „nyakleves” miatt.
Egyik lábad itt, a másik ott! (igyekezz!)
Amit Jancsi nem tanult meg, János már nem fogja.
Aki nem akar megöregedni, annak fiatalon kell meghalnia.
Mészkóró = sovány vézna gyerek.
Kishúgom okoskodott: Amikor nagy voltam, kici lettem.
Általános: Idesanyám, kié ez a nagy lekváros kenyér? A tied, fiacskám, csak ödd mög. Aunnye, de kicsike!
Nagyi unokafektetés után: Most már egy szót se! És attól kezdve egy szót se!
Orvos a László-kórházban oltáskor: Ne nyavalyogj, mert kettőt kapsz!
Orvos az egészségházban a hipochonder kezébe nyomott egy cédulát: Menjen a szomszéd rendelőbe, s kap egy oltást. A cédulán ez állt: Murus (fal), s kapott egy deszt. víz inj.-t. Sokáig emlegettük.
Slihtold fel a felaprított fát! A nagyokat balra, a gyújtósnak valót jobbra! (in Sufni)
Hozz a háztartásiból egy gyehenna alágyújtóst. (Ez egy olajos-forgácsos sűrítmény volt a fűtés elindítására.) Volt „tüker”-alágyújtós is.
Jár a szád, mint a kacsa s.-e.
Fogd már be a bagólesőd.
  
2. Saját okosságaim, melyeket olykor-olykor idézgetek, s melyeknek a Mickeyádák nevet adtam (de felhasználtam őket egyszer egy összeállításom címeiként).
Úgy tanulj, fiam, hogy egyszer a most felszedett tudásodból családot kell eltartanod.
Bocsásd meg mindenkinek, hogy különbözik tőled.
Örökké élünk, csak közben egy kicsit meghalunk.
Már ez a naptár se a régi.
Azt mondták: szellemes vagyok. Meglehet, de sajnos testes is.
Megjelent a Játszva németül, már tudom a felét. A játszva már megy – a németül még nem.
A frizurája alatt minden ember skinhead.
A francia nyelvű punk lap: La Punk.
Nem tudjátok, ki idén a finn go-bajnok?

Politikusok kérdezik egymástól: Le Monde a kormány?
SMS-mester (mobiltelefon-szerelő)
Rendőr, maradj a gumibotnál!
Amíg Szabi Gyulára ment, Gyula szabira.
Ezek a dalok lám, a dalai láma dalai.
Öreg balladámat jobb Ladára cserélném.
Az élet mobil, a halál stabil.
Ne menj Anti, ó, hiába, Antiochiába!
Feleségem addig hergelt, megittam egy üveg Zweigelt.
Ki lesz húsz év múlva a francia államfő? Hát Chirac fia.
Popsikerek (magazin-cím) Lehet, hogy kerek, de miért tartozik ez rám?
„Ha áram van, minden van.” Téves a szlogen: áramszünet pl. egyáltalán nincs.
Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem tudok innen elmozdulni!
Feketemunka: Nem kell, hogy kiléted igazold, fontos, hogy a kertemet kigazold!
Simlis a simlisnek örül. (Similis simili gaudet)
Ha te kettőt mondasz, én akkor is egyet értek veled.
Doktor úr! Én idegi alapon vagyok idegbajos!
Szünetmentes tápegység  (nonstop ételbár)
Kell-e a hosszú ó-ra vessző? (Ne hamarkodd el a választ.)
Önfeláldozó, mint a pelikán, miközben iszik, mint a gödény.
A sereghajtó az utolsókat rúgja.
A fagyöngytea csökkenti a vérnyomást, a fagyöngytea csökkkkkk……
A feleségem feje szőke. Az én fejem hozzá képest sötét.
A Jenő név női változata: Jenikő.
Sipircki! – mutatkozott be a lengyel tiszt.
Ha nem segít a WESTEL – lapunk előfizetőket veszt el.
Előttünk az élet, mögöttünk a széktámla – mélázik a bürokrata.
A fogyókúrázáshoz semmi se (még enni se) kell.
Olvastam a te leveled: Tele Veled.
Egyetlen kiadás egyben bevétel is – a lakáskiadás.
A férj ismert szerző – a feleség költő. Amit a szerző szerez – a költő elkölti.
Csak addig bírjam ki valahogy élve, míg meg nem halok.
Hogyan hívták az ószövetségi Noémi csinos menyét? Rútnak.
Én a Holdon: Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem.
Belehalok, ha addig élek is!
A test kétszer fárad.
Minden jóban van valami jó.
 Le a fejjel – mondta biztatólag a bakó.
Tedd már föl a „Székely keserves”-t! Szeretnék végre valahára valami vidámat hallgatni – szóltam megunva a szokásos panaszáradatot.
„... folytatása előző számunkban”
Egyszer megpróbáltam a napilapok címeit visszafelé olvasgatni. Úgy sem voltak sokkal értelmesebbek.
A mű-vész szó túl mesterkélt. Mennyivel természetesebb így: műbalhé.
Nem értek egyet azzal, hogy nem értek egyet azzal.
Sapienti Sat – az értelmi-s-égi csatorna.
Senkitől ne fogadj el tanácsot, tőlem se, ezt se.
Nem bánom, legyen enyém az utolsó szó.
Egy a nagyobb családból. Megyek és megvetem az ágyamat, mert nem vetem meg az ágyamat.
3. Gyerekszavaim. Hogy honnan vettem őket?
Kibécselő = derelyevágó
vécekurbli: kitaláció
dzűmasína: kitaláció
4. Játékaink.
- Anyám két gumicsizmáját csapkodtuk egymáshoz. Közben ordítoztunk: Letegezlek. Én tegezlek le.
- „Tutú, megy a Jézus.” Kis szobrocsát utaztattunk pléhautónkon.
- Kedveltük a nyúlhús játékot. Mi ugyan s.-re verősnek hívtuk, és ez felelt meg a valóságnak. Valaki egyikünk térdére tett párnára hajtotta fejét - térdelő helyzetben. Valaki a társaságból a fenekére csapott. Ki kellett találnia a „hunyónak”, hogy ki ütötte meg. Ha eltalálta, cseréltek, ha nem, újra hunyó maradt. Ezzel a játékkal kitűnően meg lehetett torolni a felnőttektől elszenvedett sérüléseket. Ha ugyan beálltak játszani. Nagy nevetések estek a hunyó tévedései okán.
5. Martonvásáron hallották rokonaink s emlegették a handlé lamentálását: „Sité-tepsi-furila vegyenek. Egér fogmeg, patkány szaladd meg!” Máig nem tudom, mi lehet a furila.