Rózsa - sokan a virágok méltóságos asszonyának tartják, én nem vagyok annyira rózsa-rajongó, de vannak kedves emlékeim. Amikor nagynénémet 80. születésnapjára elvittük abba az osztrák kisvárosba, ahol született, az utunkon mindenütt rózsák kísértek. Szép volt, és nagyon megmaradt bennem.
Egyszer, valakitől, egy sárga rózsa csokrot kaptam a születésnapomra, sokáig megvolt szárazvirágként.
Tulipán - a kedvencem! Leginkább a sárga tulipán, ezt igyekszem mindenkinek a tudomására is hozni, de, sajnos, semmilyen ünnepem nem esik tulipánnyílás idejére, úgyhogy sose leptek meg vele. Kénytelen voltam néha fényképezni magamnak. Az első kép közel másfél évtizeddel ezelőtt készült a Kertészeti Egyetemen, ahol valami kiállítás és vásár volt, és kolleganő-barátnő elcipelt magával. A másik kép pedig egy idén tavaszi csavargás emléke.
Muskátli - az, kérem, a háziállat. Évek óta nődögél az ablakládában, ugyanazokat a töveket teleltetem és meghálálják, most is szépen nekilódultak. A muskátli iránti vonzalmam bajorországi ösztöndíjas hónapjaimból származik, gyönyörűségesek voltak az ablakok! Hát, próbálkozom :)
Sajnos, sárga muskátli nincs.
Napraforgó - ugyanolyan kedves, mosolygós és vidám, mint azok a pillanatok, amelyeknek részese volt, akár egy kertben, akár sokadmagával a földeken. A napraforgó elmúlt nyarak öröme, utazások, kirándulások vidítója számomra.Orgona - hihetetlen, de nincs közünk egymáshoz. A kertünkben sose volt orgonabokor, így az életemből is kimaradt.
Csokrok - ez önmagában egy bejegyzés lehetne, hiszen annyi mindent mond el egy virágcsokor, külön története van mindegyiknek. És különösen, ha tanít az ember, nem ússza meg virágcsokrok nélkül :) A régi csokrok elmúltak, de a közelmúltbelieket már - legalább képen - meg lehet őrizni. Virágok ezek is, szívemnek kedves virágok.
Bezárul a képeskönyv, a többi virág - az első hóvirágok, a nárcisz, a gyöngyvirág, a kardvirág (no, abból kijut minden évben), az őszirózsa - szépen megbújik a lapokon, az olvasókra bízva, hogy kiválasszák a nekik kedveseket.
