Vers Mindenkinek!

 

 

Be kell vallanom, hogy a „vers” nem az én műfajom. Ahogy a zenét általában nagyon szeretem, kivéve a dzsesszt, úgy az irodalmat is igazán kedvelem, de benne a verseket jóval kevésbé.

Az óvodás éveimből nem emlékszem egyetlen versre sem, pedig biztosan megtanítottak könnyebb verseket legalább a ballagási ünnepségünkre. Biztosan voltak verses és mesés könyveink is otthon, de csak az Öreg néne őzikéje könyvborítója maradt meg bennem a sete-suta őzgida történetével. Talán hat éves lehettem, amikor látogatóba érkezett hozzánk Hajdúszoboszlóról Debrecenbe édesanyám keresztlánya. Jó pár évvel idősebb volt tőlünk, talán már középiskolás. Bátyám és én egy hálószoba bútor dupla ágyán aludtunk még akkoriban, Klárika meg a sezlonon. Másnap ébredés után befeküdt közénk az ágyba, és egyszuszra elolvasta nekünk Petőfi Sándor János vitézét. Mai napig fel tudom idézni lelki szemeim előtt a magával ragadó előadását. Klári nagyon szép és csinos nagylány volt, így tudom elképzelni a később magyar tanári pályára való igazi, elhivatott tanárnőt, aki már a puszta beszédével teljesen beszippantja a hallgatóságát. Arra már nem emlékszem, hogy lett-e Kláriból pedagógus, de mint szeretni való költőt megkaptam tőle Petőfi Sándort. Petőfi összesünk volt otthon, de nem éreztem késztetést, hogy olvasgassak belőle. A nagy verseit, melyeket kötelezően kívülről kellett tudnunk, azért kötelességtudóan megtanultam felső tagozatban.

Általános iskolai magyar tanárnőm „költő feleség” volt, középiskolai tanárnőm meg Marie-José Nat 
francia színésznő magyar hasonmása. Mindketten nagyon jó pedagógusok. Rám mégsem tudtak döntően hatni, legalábbis versek tekintetében egészen biztosan nem. Soha eszembe nem jutott a kötelező tanóráinkon túl, hogy verses kötetet bújjak, netán spórolt pénzemen verskötetet vásároljak. Regényeket még fizika és biológia órákon is olvastam, de a verses forma valahogy idegen volt a lelkemnek.

Azért a közömbösségemet időnként mégis sikerült egy-egy különleges hangulatú versnek megtörnie, aminek különös varázsa, zeneisége, hangulata volt, és még önmagamat is megleptem vele, hogy évtizedekig nem tudta ledönteni trónjáról Ady Párisban járt az ősz című versét egyetlen más költő verse sem. Zeneiségben talán csak Paul Verlaine Őszi chansonja vetekedhetett vele. Batsányi János forradalmisága is nagyon megfogott a Franciaországi változásokra című versében, de Arany Jánost meg épp a nyugalmat sugárzó verselése miatt kedveltem.

Manapság az interneten akaratlanul is nagyon sok vers kerül a látókörünkbe. Az amatőr verselőkkel úgy vagyok, hogy megadom az esélyt szinte minden számomra ismeretlen „költőnek” is, de ha az első pár sor nem fog meg, azonnal ugrok más „ablakra és felületre”, nem kell nekem mindent elolvasnom alapon. A szomszédban lévő könyvtárban heti rendszerességgel volt régebben egy óra az amatőr versbarátoknak, és egymás után olvasták fel legfrissebb verseiket. Amikor épp olvasgattam a hírlapolvasó részen, hallottam őket akár akartam, akár nem. Később simán elkerültem őket, mert az én színvonalbeli elvárásaimat alul múlták. Tudom, hogy minden ízlés kérdése, és én sem vagyok igazi hozzáértő, de azt azért el tudom dönteni, hogy amit hallok, az milyen módon hat rám.

A mai kortárs költők tekintetében nagy-nagy hiányosságaim vannak. Be kellene ülnöm heti rendszerességgel a könyvtárba, és módszeresen egymás után beleolvasnom azokba a kötetekbe, amely költők legalább két-három kötettel már megjelentek.

Közülük azért három kedvencem is van, a friss Kossuth-díjas Lackfi János, akinek imádom a különleges témaválasztásait, rímfaragó képességét, ugyanezt szeretem Varró Daniban, és nem hagyhatom ki Julika lányát Turi Timeát sem, akinek a stílusát élvezem, és nagyon szeretem a férfi-nő viszonyról, anyaságról szóló éles meglátásait.

Mielőtt befejezném a témát, még gyorsan átolvastam az előttem elkészült írásokat. Csatlakozom Rózsához, én sem fogok verset írni. Soha egyetlen érzés, gondolat, életesemény nem öltött versalakot a fejemben. Talán erre ugyanúgy, mint a zeneszerzőségre, születni kell.

Azért  ha nem vigyázok, öregségemre még talán verskedvelővé is válhatok.J