Kis irkalapjaimra...

Szabadság...Ki mire is gondol? 

Ténylegesen, "kézzel foghatóan", valami konkrétumra? Vagy elvont, mélyebb szempontokat tekintve? Avagy is-is?!
Hiszen annyi féle szabadság van, s mindegyik kivétel nélkül olyan nagyon fontos!
Szóval mire is gondol az ember, ha ezt a talán legszebb szót hallja, látja, olvassa?

- Arra a szabadságra, amit minden iskoláskorú várva vár, s számolja a táblára krétával felírt VAKÁCIÓ betűinek fogyását a tanév utolsó napjaiban? 

- Arra az ötvenes évekbeli köszönésre, amiről a szüleink meséltek? Jobb fel se idézni. Vége van...

- Arra a kivívott szabadságra, rabságból kiszabadulásra, szabadságharcokra, forradalmakra, amiket a történelmi tanulmányainkból megismertünk?

- Vagy arra a bizonyosra, aminek időtartamát egy szabis tömbbe beírva vártuk, hogy a főnök aláírja? Persze előzetesen is volt szabadságolás-terv, de azért akkor vált bizonyossá, hogy mehet az ember, kiléphet kicsit a taposómalomból, mikor szóltak a titkárságról, hogy rendben.

És ott van a többi szabadság, mondjuk a választásé. Túlpolitizált életünk ellenére most nem az urnába csusszantott voksra gondolok. Hanem arra, vajon az egyes életszakaszokban megadatott-e a szabad iskola,- munkahely,- lakhely választása, ne adj isten a szabad párválasztás. Mert ugye nem minden korban volt ez egyértelmű. Mennyi lelket nyomoríthatott meg, a feje felett meghozott, sorsát, életét meghatározó döntések sora... Apropó, a döntés szabadsága, meg a cselekvésé is ide illik.
Régi - vagy tán nem is olyan régi? - korok elfogadott, berögzült szokásjoga magától a személyes szabadságtól fosztotta meg az embereket. (Hát, főleg a nőket...De ez csak egy érzés, nem eléggé megalapozott gondolatom volt)
Aztán ott a szólásszabadság, a vallásszabadság, a gondolat szabadsága. Mennyire fontosak!
Bármelyik csorbul, vagy korlátozzák, megakadályozzák, mélyen sérül a lélek szabadsága. 
S ha a lélek szenved, oda az öröm, a jókedv, az erő, energia, az akarat, a fejlődés és haladás.

Szabadnak lenni, ha másképp nem, de a belső békénkből, derűnkből, bölcsességünkből fakadóan, az csodálatos, igaz emberi érzés. Talán az egyik legerősebb, legnagyobb...nos, számomra a dobogó második fokán van, az aranyérmes szerelem után. Ebben nagy egyetértésben vagyok Petőfivel. 😉
Nem lehet olyan könnyen felismerni, mint a szerelem és a szeretet formáit, mert sokkal kevésbé megfogható. Nehéz leírni szavakkal, csak az átélés-élmény hat a szívre, lélekre, gondolatokra.
Pillanatok szabadsága, amikor megadatik a csend, a tükörsima vízfelszín látványa, az eső utáni föld illata, a frissen kaszált rét felett a felhők bámulása (Mondjuk Katóka, aki  "A vándorló felhő-népet Álmosan csodálja." 😉) Felhő? - igen, a felhőtlen szabadság érzése. Ezt is pillantokban mérhetem. Mezítláb, vizes hajjal a hajnali úszás után biciklizni a partról haza, az alvó házak közt suhanva. Szabadság a köbön! De a szabadság nem jelent függetlenséget és kötetlenséget. Akkor az igazi, ha társas, ha együtt megélhető. Nagy kegy a sorstól, hálára kötelező.

Azért szép szép ez a fennkölt, magasztos meg ünnepélyes megközelítés, de szálljak már le a földre és térjek vissza arra az elején emlegetett szabitömbre. Mert ha aláírták (egyszer nem, pont az 50.születésnapom alkalmából, ez elég nagy gonoszság volt!), akkor szerencsés esetben a szabadság utazást jelentett. Amit imádok, kár hogy pakolni kell, meg ki,-becsomagolni és idegeskedni is, igaz nem lenne muszáj, sajnos így vagyok összerakva"😂. De az utazás mégis, mégis megunhatatlan. A tervezgetéssel, hónapokkal előbb, a várakozással, majd az indulás izgalmával, az útonlevéssel, a megérkezéssel, az új táj, hely, kultúra felfedezésével, az előzetes tervektől való spontán eltérésekkel: ez az igazi szabadságon-levés! Amíg fiatalok voltunk, nem mindig adatott meg, de kárpótolt bennünket a Balaton, a pici kert és a házikó, a közeli strand. Ha mégis kiszakadhattunk távolabbra, a Szlovák Paradicsom adott sok szép élményt, túrázást, jéghideg forrásvizet, úszást a negyven méter mély tóban, pisztrángfogást és sügér-nyúzást, barátkozást és becherovkát. Mindig-mindig visszavágyást is. Szóval rengeteg emléket, családilag félszavakból megértéssel.

Folytathatnám vég nélkül az utazós szabadságokat, görög szigetekkel és társaival. De egyszer már volt itt a blogon utazás téma, tizenévvel ezelőtt... (kár, mert kiapadhatatlan)

No és a cím... Sass Sylvia és Koncz Zsuzsa gyönyörűen énekelnek együtt, a dalból Petőfi verse is lehetett volna a cím.

https://www.youtube.com/watch?v=QxqI3kc0lXw

Nehezen döntöttem végül Éluard verse mellett. Szabadság a címe, természetesen. Bár hosszú...De olyan csodálatos! Somlyó György fordítása szintén az. Kedvenc soraim, itt ugyan jelző, de én meg a Zengő alján nőttem fel: "Zengő gyermekkoromra Felírlak én"

Paul Éluard:
Szabadság

Kis irkalapjaimra
Padomra és a fákra
Homokra és a hóra
Felírlak én

Minden beírt papírra
Minden üres papírra
Ha nincs hamura kőre
Felírlak én

Ó képek aranyára
Harcosok fegyverére
Királyi koronákra
Felírlak én

Dzsungelre sivatagra
Fészekre rekettyésre
Zengő gyermekkoromra
Felírlak én

Az éj csudáira
Fehér cipó napokra
A mátka évszakokra
Felírlak én

Az elrongyolt egekre
A lápra mely penész nap
S tóra mely eleven hold
Felírlak én

Mezőre láthatárra
Szárnyra kelt madarakra
Árnyak malmaira
Felírlak én

A friss hajnali szélre
Tengerre és hajókra
A tébolyult csucsokra
Felírlak én

A habzó fellegekre
Verítékző viharra
A sűrű únt esőre
Felírlak én

Szikrázó villanásra
Tornyosuló szinekre
A meztelen valóra
Felírlak én

Az ébredő dülőkre
Kitáruló utakra
Szétáradó terekre
Felírlak én

A fényre mely kigyullad
A fényre mely elalszik
Sok régi otthonomra
Felírlak én

Szobámnak a tükörben
Kettészelt gyümölcsére
Ágyam üres héjára
Felírlak én

Nyalánk kis kutyusomra
A fülét hegyezőre
S balog mancsára is
Felírlak én

Ajtóm trambulinjára
Meghitt kis tárgyaimra
Az áldott lángu tűzre
Felírlak én

A nyíló női testre
Baráti homlokokra
És felém tárt kezekre
Felírlak én

Döbbenet ablakára
Figyelmes ajkivekre
A csönd fölé magasan
Felírlak én

Feldúlt rejtekeimre
Ledőlt fároszaimra
Búmnak merő falára
Felírlak én

A vágytalan hiányra
A meztelen magányra
A halál grádicsára
Felírlak én

A boldog gyógyulásra
A szétfoszló veszélyre
S emléktelen reményre
Felírlak én

S ez egy szó erejével
Kezdek el újra élni
Hogy rád ismerjek s neveden
Szólítsalak

Szabadság.