nekem a SZABADSÁG Igy nagy betúvel s végképp nem munkahelyi szabadságolásra gondolva a MINDEN!
(amúgy nem is annak hivtam, csak tán vakációnak)(?)
szóval a szabadság - nekem a tenger - minden asszociációjával
s ha nincs is a közelemben, nélküle nem élhetek
(tán azért is van , mert még kis koromban, másféltől két és félig "rab" voltam, a szó igazi értelmében
s őseim is. mind.. rabszolgák Egyiptomban
meg is írtam egyszer, elég frappánsan:
RABSZOLGÁK UTÓDAI
mi, régi , fellázadt
rabszolgák....
mi ne tudnánkmi a szabadság?!
A SZABADSÁG ÜNNEPÉN
és a szabadság a rend... ahogy József Attilától is tudjuk
de a szabadság ünneplésének a módozata is maga a "rend" - a szeder vacsora , ami meghatározott rendben folyik, a szabadság , a szabad emberség jegyében... maga a "széder" szó is rendet jelent
s "hol a szabadság a rend mindig érzem a végtelent"
innen lehet nekem a tengerhez vonzódásom
akárhogy is, de az őseim, bármilyen távoli időkben is, de rabszolgák voltak Egyiptom földjén
aztán lett nekem , saját kisgyerekszemélyemben is egy egyéves rabságom, akárhogy is nézzük
másféltől két és fél éves koromig rab voltam a deportálásban
Örkény írása döbbentett rá igazán, a napokban újra olvasva...
hogy mi is lehet a hátterében annak, hogy miután hazatérhettünk , "szabadon", az óvoda kapujából kiszöktem...
nem birok semmi bezártságot, még a sorközepet se, mindig a szélekre ülök, kérek jegyet (közel a z ajtóhoz, a kijárathoz - bár nem szoktam menekülni, csak a szabadulhatóság tudata kell...)
ha anyám bezárt korán reggel a piacra menve, s előbb ébredtem fel, mint hazajött, kimásztam az ablakon...
nem birok még sorba állni se ... (igen, mindig kilógtam a sorból - mindenfajta értelemben is)
a tekintetem is mindig a szabad eget keresi (ha már nincs tenger a közelben, legalább azt)
a kerítéseket se szeretem (semmilyen fajtát!)
se a külsőt se a belsőt
a szabadságot szeretem
a mindenre kiterjedőt
szeretném...
RÉGI NYARAK
nem tudom miért tűnik nyugodtnak
minden gyerekkori nyár
talán az egyszerű gondtalanság
és szabadság miatt
talán a gyerekkori ártalmatlanság
miatt...mi mindig csak vár
valakire, valamire vár
s végül mindent elront
lekaszál
de addig nyugalom van
és önfeledt , tiszta nyár
mezeivirágszedős
főttkukoricás
folyóparti, lubickolós
igazi nyár
nem enged a véggel vacakolni
a szabadság lehelete lengi be
s ez annyira szép
hogy épp elég
(meghasad a szív)
egyfajta rabság
kisajátítottság
ez volt az ifjúság
már nem is emlékszem
nem akarok rá
de azért tudtunk
táncolni is olykor
gúzsbakötött
műforditók
SZABADSÁG, TENGER
szerettem a szabadságot
PLAKÁTLÁNY 2013 SZEPT 16
Az EszterHáz Egyesület szeretettel meghívja barátait csütörtök este 7-re, az Alexandra kávézójában tartandó pódiumbeszélgetésre.Szabadság, szerelem
Lévai Katalin vendége Pécsi Katalin irodalmár, szerkesztő
Szó esik majd a Lányok, anyák c. friss könyvünkről is, és persze ott lesz és dedikál az antológia számos szerzője."
ÖRÖKRABSÁG
soká
kalitká-
ba zárt
madár
nem
repül ki
onnan
ha ki is
nyitják
ajtaját
mert már
megszokta
rabságát
(2022. aug 30)
2023 ÁPR 9
A SZABADSÁG ILLUZIÓJA
a szabadság csak illuzió
mégis feszegetjük rabságunk rácsait
a madarak csiripelnek az ablakom előtt
vidáman - pedig még csak hajnal van
boldogok?
ki tudja
de szabadok
akkor repülnek el
amikor akarnak....
messzire
ha jön a tél?
nade miért jönnek vissza?
mert ez a hazájuk
végül is
ők is rabok
2023. ápr 9
****
TALÁLTAM MÉG egy nagyon ide (témába) illő versem:, 2021-ből:
én szabad lélek vagyok
mindig is az voltam
legbelül
nem tudtak
gúzsba kötni
megtörni
diktatúrák
terrorok
bár életem
külsö körülményei
sokszor ezt mutatták
és mégse...
belül mindig szabad voltam
s csak ez számitott!

10 megjegyzés:
Volt egy zöld papagájunk. Soha nem engedtük ki a kalitkájából, de egyszer egy szállóvendégünk Moszkvából kierőszakolta, hogy nyissuk ki az ajtaját. A madár meg se moccant. Mire Ligyija vendégünk megjegyezte: "Ljúbit szvajú klétku."Mindentudó vendégeink voltak onnan messziről...
Van az u.n. Stockholm szindroma is!!!
aliz voltam (juli)
Újraolvasva a bejegyzésedet most is az fogalmazódik meg bennem, mint első olvasatra, hogy a szabad lelkű emberek sokkal többet "szenvedhetnek" a társadalmi elvárásoktól, mint akik simán beállnak a sorba. A társadalom jó működése szinte kizárja az egyén szabadlelkűségének lehetőségét. Jó esetben egy hosszú nyugdíjas lét alatt be lehet pótolni hosszú évek korlátozottsága után a szabadság iránti vágyunkat. (Hozzátéve persze a Micknél olvasott család iránti elköteleződésünket, alárendelésünket.) Julika, Te itt is, családi közegben is egyértelműen megoldottad a saját szabadságodat. (Ahogy látom, Rhumel és én teljes mértékben a családunk jó értelemben vett "rabjai" vagyunk.:))) A téma bonyolultsága kizárja a rövid, frappáns kommenteket, annyira sok felől lehetne közelíteni.
Évikém, igaz, de szabad rabok vagyunk🤭
ÉRZEK EGY KIS BUJTATOTT s jogos? birálatot, az irányban , hogy a szabadságom a családom rovására gyakorlom?! Jaj nekem ! (azt hiszem én az ő szabadságukat is tán túlzottan de respektálom,, azért is ilyen a képlet(ünk)
Julika, ez abszolút fel sem merült bennem! Évi kommentjéből se érzek ki ilyesmit. A szabadság, a belső főleg, szerintem teljesen független a külvilágtól, értem ezalatt a családi kapcsokat és a társadalmiakat is. Aki ezt képes megőrizni, szabad marad minden körülmények között. Most erről Faludy, minfünk Gyurka bácsija jutott eszembe. Ő úgy sejtem, Recsken is végtelenül szabad volt. Mint szabad lélek és szabad elme.
ÉVINEK szántam, a te rövid mondatod csak rá reflektál (nem rám)
Julika, jól írta Rhumel (köszönöm is neki), semmi bírálatot nem szerettem volna írni. Kommentben röviden nem lehet vagy én nem tudok egyértelműen fogalmazni. Olyasmit érzek kettőnk között közös dolognak, ahogy én is el-elvétve utazok a lányomékhoz, a régi, egy évtizeddel régebbi időkhöz képest Te is jóval kevesebbet mész Budapestre, mint Vince első éveiben. A szabadság meg van adva a gyermekeinknek, ők jöhetnek, mi a korunknál fogva is egyre nehezebben vesszük rá magunkat az utazásra. Azért szeretnék én olyan mozgalmasan élni bő 10 év múlva, mint amit látok Nálad Julika, márha én egyáltalán megérem a nyolcvanas éveimet. (Elnézést, hogy megkésve reagálok, de épp ma reggel utaztak el a lányomék, és kevesebb időm jutott a laptopom előtt ülni.)
köszönöm, jó hogy együtt voltatok, bár mi is többet lennénk együtt...a birálat azt hiszem önbirálat volt! (csak átruháztam, bocs)
Megjegyzés küldése