Keresetlen szavak a szabadságról

 

A szabadság fogalmán való elgondolkozás másodjára kerül elő életemben. Először egyik közösségében tették fel ezt a kérdést. Engem érdekelt, hogy mit tart róla a wikipédia. Az első mondata megragadott: A szabadság a kívánt tett megvalósításának lehetősége. A kérdést feltevő azzal hurrogott le, hogy arra lett volna kíváncsi, hogy szerintem mi a szabadság.  (Ebben a kérdésben szerette volna szabadságomat korlátozni.) De visszatérve a wikipédia megfogalmazására, nekem tetszett a tömör kifejezés. Ezért éreztem sajátomnak is. Nem tévesztendő össze a szabadossággal.
A szabadságot a szabadságjog körvonalazza. Szabad az, amiben a közjó megállapodik. Szabadosság pedig az, hogy nekem nem parancsol senki, azt teszek, amit akarok. A demokrácia az előbbit fogadja el mércének: Amiben megállapodtak, mindenki ahhoz tartja magát. Önszabályozó rendszernek is tekinthető.
A szabadosság káoszhoz vezet.
Petőfi A farkasok dala a szuverenitást dicséri, még ha nélkülözések árán is. A kutyák dala pedig a megalkuvás, a szabadság feladása mellett szól.

A farkasok dala 

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
 

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.
 

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;
 

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
 

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!
 

Pest, 1847. jan.

 

 

A kutyák dala 

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
 

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
 

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
 

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
 

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

A népdal pedig  a szabadosságot favorizálja (a betyár mindenit):
Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi,
Nem parancsol nékem senki,
Sem a Jászság, sem a Kunság,
Sem a karcagi bíróság. 
(Hát igen Nem parancsol néki senki, legalábbis míg rajt nem kapják valami disznóságon.)

***
Az ember társas lény (Aronson), ennélfogva szabadságát valamilyen mértékben ajándékképpen feláldozza rajta kívül álló valakiknek, valakinek, valaminek. Haza (pl. sorkatonaság), család, házastárs, gyerekek fenntartása-nevelése, erkölcsi meggondolások. Egy megfogalmazás szerint az ilyen kötelékben élő számára mérvadó lehet: Vagy igazam van, vagy boldog vagyok. Az egymást szeretők többé-kevésbé önkiüresítésben élnek, azaz  folyamatosan egymás javát kívánják előmozdítani.
A szabadság függelmi kérdés is.

Az ateista nem ismer el maga fölött semmiféle hatalmat. Az istenhívő pedig igen. Istent maga fölött tudja, rendelkezései szerint kíván élni (valláserkölcs). Jézus azt mondja, az én igám édes, az én terhem könnyű. Aki ebben a közegben éli napjait, megtapasztalhatja az örök értékek betartásából fakadó szabadság paradox igazát, az aranyszabály igazát.   
Nem könnyű a téma, de lehet oldani. Jöjjön zárásképpen két poén.
- Az átkosban az Örs vezér téri aluljáróban a rikkancs időnként elkiáltotta magát: A legszebb ajándék a Népszabadság. Igaza volt. Ma is nagyon szép ajándék a népszabadság.  
- Egy mondás így karikírozza a diktatúrát: Szabad országban a szabad ember azt mondja, amit szabad.