Költők és korom.
Ez érdekes téma a tízmillió költők országában. Az tegye fel a kezét, aki közülünk
nem költő. Hogyne lenne ennyi költő, amikor nyelvünk eleve predesztinál
bennünket magyarokat a versírásra. („Mely nyelv merne versenyezni vélünk”
rugalmasságban?)
Költők és korom.
Jól is jön ez a párosítás, mert egyes életszakaszaimban más és más költőknek
adóztam figyelmemmel.
Kisgyerekkorom a mondókáké, csúfolódóké
volt. (Vénségemben megkíséreltem összeszedni gyerekkorom ilyen témájú rövid
versikéit. Vagy ötvenet sikerült összesöpörnöm.)
Általános iskolám idején Petőfi líraisága,
láttató képei ragadtak meg.
A gimnázium
idején Arany epikája, és gyönyörűséges
szókincse. (Máig fülemben a Toldi
hanglemez könnyekig megható elbeszélése.)
A legrégebbiek közül leginkább az örökzöld zsoltárokkal
tudok azonosulni.
Gyönyörűséggel olvastam Homérosz Odüsszeiáját.
Hasonló átéléssel Zrínyi veretes művét (Szigeti
veszedelem).
Ha rossz kedvem támadt, Karinthy
versparódiáit forgattam szívesen ilyen találatokkal: Kínai vers: „Most abbahagyom a versírást, mert eszembe jutott
valami.”
Vele párhuzamosan szerettem bele Weöres
Sándor költészetébe. Olvastam disszertációját is a vers születéséről,
akkoriban születő gyermekeimnek a Rongyszőnyeg
poénos versecskéit tanítgattuk. Kétkötetes gyűjteményének minden darabját
elolvastam. Némelyikhez saját szórakozásomra zenét is szereztem.
Sok jó költőt hozott még közelebb hozzám Sebő
Ferenc, aki megénekelte József Attila, Nagy László és még számos
más költő dalait.
Radnóti írta legszebb verset
hazánkról (Nem tudhatom), Dsida Jenő írt a kitartásról kitűnő verset:
(Tekintet nélkül).
Magam érettségi írásbeli tétele a címbelihez hasonló volt: Három kor, három költő, három eposz. Lekötött a téma, és igen jól
sikerült.
A maiak közül leginkább Lackfi János
nagy fantáziával megírt és hatalmas szókincset felhasználó, poénos, olykor
meghökkentő, leginkább elgondolkoztató költészete áll hozzám a legközelebb.
Nincs számára kínos téma, és mindig fölényes nyelvi zsonglőrködéssel csapja le a magaslabdákat.
De hát Ady, Babits, Csokonai, Kölcsey… Nemes
Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc, Tarbay, Tóth Árpád, Vörösmarty stb, stb. Se vége,
se hossza a jó magyar költők névsorának. Mindtől bocsánatot kérek, akinek a
neve itt nem szerepel.
Hogy állításomat igazoljam a tízmillió magyar költőről, zárásképpen ide írom,
hogy saját főszerkesztőm, Szabó Ferenc SJ
is költő volt vagy hatszáz verssel.
És magam is írtam kb. százötven verset.
Ezek
mind posztolás közben keletkeztek, s csak utóbb merült fel bennem, hogy össze
kellene gyűjtenem őket. Tavaly és idén ki is szűrtem őket a prózák közül.
Ide csak egy haikut biggyesztek sajátjaim közül, azt is csupán igazolásképpen:
Szükségem
van a
kezemre meg lábamra
kezem remeg már.
2026. március 15., vasárnap
A tízmillió költők országában
Címkék:
költők korok,
Mick
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Igen, igen, igen! Pont erre vágytam, efféle bejegyzésre. Köszönöm szépen, a gyorsaságot is, kedves Mick.👏
Mai költők közül nekem is Lackfi János az egyik nagy kedvencem, aki mától Kossuth díjas (is) lett. Mick, nagyon gyors voltál:)))
Ráértem, hát billentyűzetet ragadtam. Jó ez a téma, és ezer szála van. Nagy lehetőség a kibontakozásra.
Nem okozott gondot a téma kifejtése. Lackfi is említi Kossuth-díját, mire kapott hideget és meleget a kommentelőktől. Vannak, akiknek senki és semmi nem tetszik.
Akkor én felnyújtom a kezem!... Soha el nem követtem egy verset sem...Olvasni viszont szeretek, de csak "igazi" költőket! A rímfaragóktól, "slalom-gyártóktól" viszont kiütést kapok, még akkor is, ha híresek... (M.o-on nem vagyok jártas a műfajban) Majd én is megpróbálom az enyémeket csokorba szedni.
Csatlakozom, sosem volt vágyam a versírásra. Igaz, annak idején finn szemináriumon órakezdés előtt a csoportból ketten együtt megpróbáltunk verset írni a kicsit késő tanárunkról, egy vagy két sort fel is firkáltunk a táblára, de aztán befutott a vers alanya, a táblát letöröltük és így költői tehetségem hamvába holt. Végleg.
Elismerem: „költői túlzás” a 10 millió, hogy stílszerű legyek. Azt azért fenntartom, hogy az ország népességéhez képest feltűnően sok költő van.
Nem számolom, hogy hány, maradjon örök talány. Hogyha versem érdekel, blogomat keresd fel. Eme kínrímes, rémes verssel üdvözlöm a téma iránt érdeklődő blog társakat. Örvendezve fogadtam Lackfi elismerését. A fanyalgókról csak annyit, írjanak jobban, mint ő ,s akkor ők is fognak Kossuth díjat kapni.
Teljesen egyetértek veled. (NB tetszenek a verseid.) Azon lehet vitatkozni, hogy ha egy költő félig-meddig szlengben ír, kevés esélye van a „halhatatlanságra”. Ahhoz érdemesebb klasszikus nyelvezetben fogalmazni.
Persze a mondanivalójának is magvasnak kell lennie.
Mick, ezer bocsánat, újra olvasva a hozzászólásokat, most veszem észre a nagy hibát az enyémben (öregséggel jár : összekeverni hasonló hangzású szavakat!...) a "slam" nevű versláb-faragást "slalom"-nak tituláltam, ami pedig az alpesi sífutás egyik ága...
Megjegyzés küldése