Ez a 2024 mindenfélét hozott: jót is, rosszat is. Az év első felében szinte naponta kaptunk fotókat vagy videókat Jakabról, mindig Jutka szánta meg az érdeklődésünket gyönyörű kis dédunokánk legújabb tudományáról, már ami a mozgásért tett kísérleteit, a mosolygás gyakorlatát, a vidám rikkantások bemutatását illeti.
A jó fotóit levélmellékletben küldtem el nektek, már, akiről feltételeztem, hogy érdeklődéssel veszi a dédilapot. Az első félévet ilyen boldog idők bemutatásával töltöttem. Más tennivalóm nem nagyon volt.2024 második fele nyomasztó élményekkel gazdagodott. Februártól az év végéig négyszer vittek be a sürgősségire, mindannyiszor, mert elestem, hol az utcán, hol otthon mondjuk a kertben, és egyáltalán nem tudtam felállni. Szegény férjem hiába próbált segíteni, fölráncigálni fekvő helyzetemből. Most külön-külön nem mesélem el, melyik elesésnek mi lehetett az oka, egyszerűen nem ment. Olyan érzés fogott el ilyenkor, mintha valami mély gödörbe estem volna, és mozdulni se tudtam. Persze, a mentősök egyből fölrántottak ketten hátulról a hónom alatt fogva, az agyonrázó mentőautó a kórházig vitt, rosszabbul voltam, mint azelőtt. Pedig nem is szédültem. Egyszer sem tudtam, hová kell tenni a lábamat, hogy lépni tudjak, beszorult a bokám
a csípőcsontom alá, azon fetrengtem sírva-ríva, hogy segítsetek segítsetek. Mivel legrosszabb a mentőautó volt, azóta félek megmoccanni is. Bottal, kerekes rollátorral mászkálok a lakásban. Sokat olvasok, este elmosogatok, ez a legegyszerűbb házi munkám, a többit a férjem csinálja.
Szegény emberem vett nyolc mázsa tűzifát, vett egy gépet, amivel fölhasogatja, elmegy bevásárolni, a pékségbe, a patikába, futárral hozatunk ebédet, az esti kaja megvan, kenyér, szalonna, kolbász, egyebek. Ő terít, megkérdezi, milyen innivalóra vágyom, elosztjuk a sört kettőnk közt, ez az esti itóka, lehet, hogy nem ihatnék, de ez már igazán nem érdekel.
Elhagytam az altatót is, azóta, hogy nem szedem, jobban tudok aludni.
A dédunokánkkal együtt karácsonyoztunk. Szenzációs volt! Én vegán zöldséglevest főztem, a többit Jutkáék hozták nagy lábasokban, fazekakban, még tortát is kaptunk. Jakab a répát anyukája tányérjából szedte ki, ezen a napon kapott először főtt répát, tömte a szájába, amikor elég lett, papírszalvétával törölgette a nyomokat.
Még sokat lehetne az első, együtt töltött karácsonyról írni, de itt az év vége. Ha a Jóisten is akarja, jövőre, 2025 végén innen folytatom.
Szép boldog évet, jó egészséget, csodás tavaszt és nyarat, pihentető olvasmányokat, igazi kirándulásokat kívánok kedve mindannyiótoknak:
Klári
5 megjegyzés:
Kedves Klári, szomorúan olvasom beszámolódat a sok esésről : ismerős a rettegés, hogy "ki ne provokáljam"... Többnyire az egyensúly romlik idővel... Nagy szerencse, hogy nem vagy egyedül!
Mindekettőtöknek a lehető legnyugodtabb, a család melegével, jó olvasnivalóval táplált új évet kívánok!
Kedves Rózsa! Köszönöm együttérző soraidat.Mi már meghaladtuk a 85. évünket, úgy látszik, a bizonytalan járás, vagy anélkül, csak a szédülés jól elkapja az embert. Nagyon vigyázunk, ne mélyüljön a gödör, amibe belecsusszanhatunk. Nem panasz, inkább látlelet a mindennapjainkról.
Várom már, mit fogsz írni az elmúlt évedről. Addig is a legjobbakat kívánom:
Klári
Annyit írtok s annyian esésektől, hogy elkezdtem félni.
Drága Julika, ne félj, itt kemény műtéti előzmények játszanak közre, talán nem kellett volna ennyire részletezni. Te ügyes és edzett vagy, kijutottak a bajok neked is persze, de mindenen jól túljutottál. Legyen így továbbra is!
Kedves Klári! Bő hete a google-maps jóvoltából megcsodáltam az utcátokat, végigautóztam a házatok előtt is, végig a Híd utcáig, aztán visszafordulva módszeresen nézegettem jobbra-balra a házakat. Igazán szép és rendezett az utcátok, kellemes kilátással a dombokra. Azt is megállapítottam, hogy vannak jó kis emelkedős részek is, hóesésben itt-ott lefelé is élvezet lenne rajta szánkózni a gyermekes családoknak. Öregeknek már kicsit veszélyes lehet. Bár mostanában szinte alig esik hó. Jakabról szívesen nézegetnék friss fotókat én is, az fb-messengeremre küldhetnél belőle - alkalmasint, ha nem teher. Te már megérted azt a szép kort, amit én is megcéloztam magamnak. Bár látom a nyolcvanon felüli lét árnyoldalait is, két kedves szomszédasszonyom is túl van a 82. évén a házunkban, és itt is történnek "esések" lakáson belül is. Ennek ellenére is vágyom az átlagéletkor feletti évekre, és reménykedek én is abban, hogy dédnagymama (is) lehetek. Nektek azt kívánom, hogy ne történjenek váratlan elesések sem a kertben, sem a lakásban, és hogy viszonylagosan fájdalom mentesen teljenek a napjaitok.
Megjegyzés küldése