A nagy változás éve

Mi minden történt a szinte villámgyorsan elrepülő 2024-ben! Mintha egy óriási idősatuba szorultam volna, napról napra, hétről hétre azt se tudtam, hogy sikerül-e majd mindent bevégezni a terveinkből. A nyugalmas, csendesen folydogáló nyugdíjas létet tavaly felváltotta a rendezett, határozott - és néha ijesztő - versenyfutás az idővel. 
Miközben fejben és gondolatokban szó szerint éjjel nappal felfokozott állapotban voltam, azért a szokásos dolgok rendben zajlottak. Voltak ünnepek, születésnapok, ráadásul köztük pár kerek, 10, 40, 95. Rokon-vendégek érkeztek, hol messzebbről, 55. érettségi találkozóra, hol közelebbről, őt vigyázni, ellátni kellett, míg felépül műtét után a házastársa. Közben Londonba repülés a 3 éves köszöntésére. Ezek persze mind egyszerre, május közepén. Kert, lakás, unokák, közös családi utazás Skóciába, nagy hajnali úszások a Balcsin, homokvár csurgatás, nyári szünet hol 5, hol 10, 14 vagy 16 fővel, egy vagy két kutyával, strandolással, lángosozással. Voltak sikerek, sportosak, no nem nekem, gyerekemnek, unokámnak, maratonok, Atlasz hegység túra és atlétika versenygyőzelmek, ez nem is kevés. Büszke lehettem sokszor. Jaj, és Mikulás futáson háromnak 3 aranyérem, majdnem kihagytam.
Tél, tavasz, nyár, nagyjából, kívülről nézve nem különbözött a korábbi évektől. Aztán az ősz rácáfolt erre alaposan. Átmentem "Tótékba".😂 Mindenhol dobozok, ládák, könyvek, "összes termeinkben" mintha tatárdúlás után lennénk. És közben élni kellett a hétköznapokat, sőt születésnapokat is, főzni, füvet nyírni, hajnalban-este öntözni, kánikulát kibírni, lekvárokat főzni, ésatöbbi, mint rendesen. A "moly" statisztikám szerint mindeközben tavaly elolvastam 28 könyvet, 10456 oldalon. Az egyik remek hozadéka a nyugdíjas létnek.
Aztán szeptember végén az egy hét unokavigyázás alatt már elkezdődött a dobozkirakodás is (délelőttönként ovi és suli időben) az új helyünkön.
Szóval a változás: költözés. Városunkból, kertes házból egy másik városba, lakásba jöttünk el. Kétfordulósan és sikeresen megoldottuk, szerencsénkre tisztességes, ügyes rakódó-segítőkkel. Október vége óta belaktuk új otthonunkat, élvezzük a talán az utolsó pillanatban véghezvitt elköltözés előnyeit, főképp az unokáink közelségét. A négyből hárommal egy városban élni, forgalmas, balesetveszélyes másfél-két órás út helyett pár perc alatt odaérni hozzájuk óriási öröm és nap mint nap áldom a sorsot, hogy megléptük ezt a nehéz lépést.

Még van mit intézni persze, egy életet átplántálni ujjcsettintésre nem lehet, csak a mesében, de már fellélegeztem, a nagyján túljutva, ráadásul büszkén, mert szép és hangulatos lett, ami körülvesz minket. És körülölel a szeretet, már nem a telefonon keresztül, hanem itt kéznyújtásnyira a valóságban. Szép karácsonyunk volt, nagyon. Együtt, mind, csak a kis csapatnak jutott bőröndös, repülős utazás, mi többiek itt, együtt vártuk őket. Érzelmileg napokon át túlcsordult szívvel és lélekkel örültem ennek a más, de mégis ugyanolyan csodás ünnepnek. Az életünknek, végre a szeretteink közelében. 

Most pedig jöhetnek a szokásos évvégi összefoglaló fényképek, vegyesen. 

 

 

  

  

Csodaszép évszakok váltogatták egymást, sokat fényképeztem a virágainkról, a kertről, fákról, a kenesei nádasról. Színes év volt, az biztos. Minden szempontból 😉