-amikor két hónap távollét után megláttuk egymást a repülőtéren
- amikor éjfél körül egy nyári éjszakán a kislányomat szoptattam, és egy halk koppanás az ajtón megdobbantotta a szívemet: váratlanul szabadságra jöhetett a férjem a honvédség jóvoltából
-amikor a régóta őrzött hiány eltűnt egy pillanat alatt
- amikor a fehér lepedő sarkát felhajtotta az újszülött unokám arcáról az éjszakás nővér
- amikor egy korty friss tejet kaptunk, hosszú nélkülözés után
- amikor a szüleim kijöttek elém a börzsönyi állomásra
8 megjegyzés:
Klári, egy-két ilyen pillanatot én is átéltem - pl. amikor egyedül maradtam Algériában, mert G-nek vissza kellett 6 hetes gyakorlatra menni Fr.o-ba és én nem kísérhettem el, mert tanítottam. Amikor a reptéren megláttuk egymást egy valóságos ködfátyolon keresztül, hát akkor az nagy pillanat volt!...
Nagyon szép, megható pillanataidról írtál Klári. A betűk megelevenednek, képpé formálódnak, látom mindegyik "jelenetedet" magam előtt.
S általuk a sajátjaim, újabb kis boldogságaim emlékei merülnek fel.(pl.68.októbertől 70.májusig elszakítottak a szüleimtől, -útlevelem bevonták-és egy májusi hajnalon láttam meg végre őket, na az is hasonló, mint amit itt említettetek, Rózsával.
rhumel
Rózsa, rhumel, örülök a hasonló, jó pillanatainknak. Testvéries a világunk.
Szellemes ez a „mínuszos hír”-szerkezet. Jól összegzi a lényeget. Nagyon tetszik tömörsége. Persze a témái is.
Köszönöm, mick! Többet is összeszedhettem volna, de a kevesebb többet mond alapon egy lelki térképvázlathoz pont elég.
Kedves Klári! Lassan általános már nálam, hogy mire eljutok egy komment megírásáig, addigra már többször is elolvasom az aktuális bejegyzést. Most sincs ez másképp. És mindig más húrokat pendít meg bennem. És persze nem is biztos, hogy pont a leglényegibb vagy legsúlyosabb dolgokra reagálok. Most például az ütött szíven, "amikor egy korty friss tejet kaptunk, hosszú nélkülözés után". Nyilván a háború után született nemzedéknek egészen más volt a kora gyermekkora, mint az ötvenes évek közepe felé, vagy a hatvanas években születetteknek. De erről a sorodról rögtön Móra Ferenc rövid novellája idéződött fel bennem az általános iskolás tanulmányaimból.
Milyen jó ezen túllenni.
A számomra legmegérintőbb pedig a dédunokáddal való első találkozásod. Én is úgy szeretném, ha részem lehetne majd ebben a "legboldogabb" pillanatok közé sorolható életeseményben.
Kedves Éva! Köszönöm, hogy ennyire figyelmesen olvasol! Móra Ferenc tudta, amit tudott. Nem éheztünk túl sokat és sokszor, de mint író, MF a jövőbe látott. Örök érvényű sorai minden élethelyzetben érvényesek.
Éva, elárulom, hogy a sokáig nélkülözött tejet Irkutszkban kaptuk egy mongóliai nyaralás keservei után, bár a vendéglátóink minden náluk föllelhető jóval elhalmoztak bennünket, de tehéntejet nem tudtak szerezni. És tyúktojást sem, az erőleveshez. Éva, a rövid jelenetsorom sok mindent elmond rólam is, meg az életemről általában. Mesélhetek a háborúról is. Hogy pl. milyen volt a disznóvágás azon a karácsonyon, amitől rémesen rosszul lettem. Ugye nem gondolnád, hogy egy háborús gyerek pont egy szertartásos ebéd miatt haldoklik?
Különben alig várom, hogy dédi legyek! Írok neked messengeren, ha megérem.
Előre is nagyon szépen köszönöm Klári!
Megjegyzés küldése