Társaslény

 

A függőség ellentéte a függetlenség. Azt hiszem, maga a pokol, amennyiben mindentől és mindenkitől végképp eltávolodva megvalósul.
A világ emberfüggő, az ember meg istenfüggő – állítja Kellermayer M. Nincs okom vitatkozni vele.
Gondolkozhatok emberi életszakaszokban is.
A magzat teljesen anyafüggő, a csecsemő is jobbára az. Majd a gyerek kezd önállóvá lenni, vele a függések részben oldódnak. Elérve a dackorszakot, megpróbálja oroszlánkörmeit a gyermekcse, és keresi határait. Az önmegvalósítási törekvés a kamaszkorban látványos. Felrúgja a függőségét felmenőivel szemben, amennyire csak teheti (anyaglag ki van nekik szolgáltatva). Így jut el a felnőttkorba, a viszonylagos szabad döntések korába. Megéli önmagát.
Idősödve független lehetne, de törekszik magához vonzani utódait, gyerekeit, unokáit. Teszi ezt, ameddig teheti.
A függőségünk tagadhatatlanul jelen van teljes életünkben.
Függünk az italoktól, és függünk az ételektől. Szoktam mondani, hogy ha nincs mit enni-inni, éhen halunk, de előtte szomjan halunk.   
Aronson helyesen állapítja meg, hogy az ember társaslény.  Ha a nemek nem függenének egymástól, az emberiség menten kihalna.
Egyebekben társakkal érintkezve, csiszolódva, egymással kölcsönhatásban érlelődünk, civilizálódunk.
Nem akarok a bulémiáról, sem az alkoholizmusról írni. Létező függőségek, a kábítószerekkel együtt.
Valaha megcsapott a hippiéletmód látványos kivonulása a társadalomból. Aztán gyorsan rájöttem, hogy az első fogfájásig hippi a hippi, aztán felkeresi a fogorvost.
Inkább megemlítem korunk soha nem volt függőségeit.
Mikor faggatni kezdjük a google-t, hogy valamiről információval szolgáljon, akkor tagadhatatlan, hogy függünk a számítógéptől. Akkor is így van, ha játszunk valamit rajta, vagy szörfözünk.
Mikor okostelefonunkat magunkkal visszük, tagadhatatlan, hogy függünk a telótól.
Mikor a tévésorozat folytatását naponta-hetente várjuk, tagadhatatlan, hogy függünk tőle.
Amikor az üzletközpontban körülnézünk szemmagasságban, és lejjebb is, kétségtelen, hogy az impulzusvásárlások rabjaivá lettünk, és kár tagadni, hogy függünk tőle.   
[Milyen felszabadító, amikor táborozáskor, túrázáskor, nyaraláskor átmenetileg felfüggesztjük az előzőekben sorolt függőségeinket.]
Nos, függőségünk emberi mivoltunkból fakad, csak az nem mindegy, hogy kiktől és miktől függünk.  
Rajtunk áll, hogy az értékek mentén alakítsuk ki függőségeinket.