2023. augusztus 4., péntek

Társaslény

 

A függőség ellentéte a függetlenség. Azt hiszem, maga a pokol, amennyiben mindentől és mindenkitől végképp eltávolodva megvalósul.
A világ emberfüggő, az ember meg istenfüggő – állítja Kellermayer M. Nincs okom vitatkozni vele.
Gondolkozhatok emberi életszakaszokban is.
A magzat teljesen anyafüggő, a csecsemő is jobbára az. Majd a gyerek kezd önállóvá lenni, vele a függések részben oldódnak. Elérve a dackorszakot, megpróbálja oroszlánkörmeit a gyermekcse, és keresi határait. Az önmegvalósítási törekvés a kamaszkorban látványos. Felrúgja a függőségét felmenőivel szemben, amennyire csak teheti (anyaglag ki van nekik szolgáltatva). Így jut el a felnőttkorba, a viszonylagos szabad döntések korába. Megéli önmagát.
Idősödve független lehetne, de törekszik magához vonzani utódait, gyerekeit, unokáit. Teszi ezt, ameddig teheti.
A függőségünk tagadhatatlanul jelen van teljes életünkben.
Függünk az italoktól, és függünk az ételektől. Szoktam mondani, hogy ha nincs mit enni-inni, éhen halunk, de előtte szomjan halunk.   
Aronson helyesen állapítja meg, hogy az ember társaslény.  Ha a nemek nem függenének egymástól, az emberiség menten kihalna.
Egyebekben társakkal érintkezve, csiszolódva, egymással kölcsönhatásban érlelődünk, civilizálódunk.
Nem akarok a bulémiáról, sem az alkoholizmusról írni. Létező függőségek, a kábítószerekkel együtt.
Valaha megcsapott a hippiéletmód látványos kivonulása a társadalomból. Aztán gyorsan rájöttem, hogy az első fogfájásig hippi a hippi, aztán felkeresi a fogorvost.
Inkább megemlítem korunk soha nem volt függőségeit.
Mikor faggatni kezdjük a google-t, hogy valamiről információval szolgáljon, akkor tagadhatatlan, hogy függünk a számítógéptől. Akkor is így van, ha játszunk valamit rajta, vagy szörfözünk.
Mikor okostelefonunkat magunkkal visszük, tagadhatatlan, hogy függünk a telótól.
Mikor a tévésorozat folytatását naponta-hetente várjuk, tagadhatatlan, hogy függünk tőle.
Amikor az üzletközpontban körülnézünk szemmagasságban, és lejjebb is, kétségtelen, hogy az impulzusvásárlások rabjaivá lettünk, és kár tagadni, hogy függünk tőle.   
[Milyen felszabadító, amikor táborozáskor, túrázáskor, nyaraláskor átmenetileg felfüggesztjük az előzőekben sorolt függőségeinket.]
Nos, függőségünk emberi mivoltunkból fakad, csak az nem mindegy, hogy kiktől és miktől függünk.  
Rajtunk áll, hogy az értékek mentén alakítsuk ki függőségeinket.   

19 megjegyzés:

aliz írta...

nagyon jókat írtál, s szisztematikusan!

mick írta...

Kedves soraidat köszönöm.

Névtelen írta...

Remek gondolatok, "Mick-es"stílusban, áttekintőn, racionálisan, mégis olyan emberközeli példákkal. Tetszett! NAgyon is.
És valóban, épp hazaérve egy négy napos túrázásról, utazásról olvastalak most. S bizony nagyon igazakat írtál a függőségeink felfüggesztéséről. Micsoda felfrissülés, még ha azért ott is volt a telefon a hátizsákban, fényképezésre. De semmi tv, semmi újság, semmi hír, csak az erdő, a vadvirágok. Kár hogy az izületeim már korfüggőek😂
rhumel

mick írta...

Köszönöm neked is a visszajelzést. A függőség egyik formája ez is. Kell a megerősítés, mert a publicista tevékenysége lövés a sötétbe. Igazán várom a ti megnyilvánulásotokat is. Jó ez az együtt gondolkozás.

klaribodo írta...

Annyi jelenvaló függőségemről szóltál, csak az furcsa, hogy nem tudtam róla, függő vagyok. Csak élek, ahogy tudok. Persze, nincs okostelefonom, nem nézek tévésorozatokat, se filmeket, egy sereg mindent nem csinálok, amit mások igen, a google-t viszont naponta többször megkeresem, akkor már függő vagyok? Meg kell próbálnom rendet rakni a káoszban, amiben vagyok.

mick írta...

Lám, minden mindennel összefügg, s ki tudja kivel-kivel hányadfokú rokonságban is vagyunk. A matematika ezt támasztja alá. A pozitív függőségnek csak örülhetünk. Hadd hozzam ide a nyertes-nyertes játszmák lehetőségét. Értékes soraidat pedig köszönöm.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Igen, Mick, rendszerezted sokrétű függéseinket. "A függőségünk tagadhatatlanul jelen van teljes életünkben." - írod. Veled együtt mondhatom, tehetem hozzá : valószínűleg a teljes függetlenség az, ami nem létezik.

mick írta...

Pedig milyen jól hangzik:
„Dózsa népe, bontsd ki zászlód, itt a helyed,
Őseinknek akarata jár teveled,
jobb magyar jövendő, kürt szava harsog a földeken át.
Jólétben, független, szép Magyarország nyer ma csatát.”
Hányszor „függesztették fel” a függetleneket!
Széles spektrumú a függőség téma.
Soraidat köszönöm.

Kelemen Éva írta...

Nem véletlenül vagyok a blogod rendszeres olvasója. Szeretem a racionalitásodat. Mindig fején találod a szöget, most is. Szinte nincs is mit hozzátennünk a témához, marad nekünk az érzelmi oldalról való megközelítés.
Jövő héten "unokázok" végig, de utána Ági kérésének megfelelően "sereghajtóként" itt leszek - záros határidőn belül.
Addig is nagyon várom a többiek gondolatait a témában, amiről nagyon szeretek olvasni.

mick írta...

Sokszor gondoltam már, hogy féken kellene tartanom írásra való késztetésemet. Udvariatlannak gondolom a legfontosabb tartalmi részeket lelőni. Volt, hogy megvártam, ameddig mások megírják gondolataikat. Most nem ez történt. Bocs. Majd résen leszek. Üdv. Mick

Ági írta...

Mick, nem udvariatlanság, és nem lősz le semmit. Az nem baj, ha mind ugyanúgy "fogunk meg" egy gondolatot, hiszen hasonló gondolataink lehetnek, de ketten pontosan ugyanúgy sosem fogjuk/fogják azt kifejteni. Ebben vannak az egymástól való különbözőségeink, még ha valamiről azonosan is gondolkozunk.

Kelemen Éva írta...

Mick, nem vagy udvariatlan. Én kifejezetten szeretem, amikor elsőként írsz, de a többieket is szeretem magam előtt olvasni. Áginak igaza van, úgyis annyira mások vagyunk, hogy mindenki csak a maga egyéniségét követve tudja megírni a saját mondandóját.

mick írta...

Kedves Ági, Éva! Akkor csak én éreztem így.
Ezennel felmentem magamat az önvád alól. A többit majd meglátjuk.
Észrevételeteket köszönöm.

Ági írta...

Helyes, mi is felmentünk, Mick! :)

Névtelen írta...

Mick, késő este nézek ide, (unokás hetek...😊) és most nem tudom kiverni a fejemből, egyre csak dúdolok, magamban kopogom a ritmust."Dózsa népe..."
Karénekes emlék, legalábbis azt hiszem, mert kórust "hallok" a fejemben és Pilinger Béla bácsit látom vezényelni.😂
Köszi, már feledésbe merült volna örökre, ha nem írod ide.
rhumel

aliz írta...

bocs, de most én voltam az "első" (magam is elcsodálkoztam rajta...néha annyit várok, hogy le is maradok...)

mick írta...

Ez így van. Örülök is neki, hogy nem én.

aliz írta...

de a tied csattant , igy mágis te lettél az első! :)

mick írta...

Adódik néha.