töprengés a megbánásról

 mégis csak irok valamicskét a témáról én is

de inkább csak elvontan, "filozofikusan", töprengően...

u.i. elkerülhetetlen hogy az ember megbánjon dolgokat...

Edit Piaf "igazsága" is szándékoltnak tűnik, csakazértisnek de tán épp ettől jó a dal), mintha maga magát is meg akarná erősíteni, nem , ő nem bán semmit (biztos?! óhatatlan a kérdés)

életünk során állandó választások, döntések elé kerülhetünk

s mindig egyvalami választunk, választHATunk

óhatatlan, hogy a többi összes lehetőség odalesz - hát pl nem bánhatnánk ezek elpasszolását is?

a napokban irtam ezt a pár sort, amelyek barátságaim semmibe vevésén alapulnak pl...

hát nem szánom-bánom?, dehogynem. S ez csak egy példa

néhai barátok

 Néha a gondolataim

régi barátoknál köröznek

Tán nem is tekintettem öket

azoknak, míg voltak

De most latom tisztán

ebben a sivár

elmagányosodásomban

hogy igen, semmi kétség

azok voltak!

JAJ, s még mimindent, mulasztást szánhatok!!!!

már régi bennem a gondolat, főleg emberi veszteségekkor, hogy bárcsak ilyenkor ne kéne némi lelkiismeretfurdalásomnak is lenni, amiatt amit már nem pótolhatok, nem tehetek jóvá...örök a lelkifurdalás...

Nagyon elbizakodottnak kell lennie annak az embernek, akinek nincsenek hasonló gondolatai...vagy irigylésreméltóan tökéletes (de van olyan?!)