mégis csak irok valamicskét a témáról én is
de inkább csak elvontan, "filozofikusan", töprengően...
u.i. elkerülhetetlen hogy az ember megbánjon dolgokat...
Edit Piaf "igazsága" is szándékoltnak tűnik, csakazértisnek de tán épp ettől jó a dal), mintha maga magát is meg akarná erősíteni, nem , ő nem bán semmit (biztos?! óhatatlan a kérdés)
életünk során állandó választások, döntések elé kerülhetünk
s mindig egyvalami választunk, választHATunk
óhatatlan, hogy a többi összes lehetőség odalesz - hát pl nem bánhatnánk ezek elpasszolását is?
a napokban irtam ezt a pár sort, amelyek barátságaim semmibe vevésén alapulnak pl...
hát nem szánom-bánom?, dehogynem. S ez csak egy példa
néhai barátok
Néha a gondolataim
régi barátoknál köröznek
Tán nem is tekintettem öket
azoknak, míg voltak
De most latom tisztán
ebben a sivár
elmagányosodásomban
hogy igen, semmi kétség
azok voltak!
JAJ, s még mimindent, mulasztást szánhatok!!!!
már régi bennem a gondolat, főleg emberi veszteségekkor, hogy bárcsak ilyenkor ne kéne némi lelkiismeretfurdalásomnak is lenni, amiatt amit már nem pótolhatok, nem tehetek jóvá...örök a lelkifurdalás...
Nagyon elbizakodottnak kell lennie annak az embernek, akinek nincsenek hasonló gondolatai...vagy irigylésreméltóan tökéletes (de van olyan?!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése