Írni csak írva lehet

Úgy látszik, nem tudom abbahagyni a grafománia témában fölvetett fonalat. Tovább gondolom. Megakadt a szemem VD. naplójában Tóth Aladár-cikkén, amit a Nyugat hozott le annak idején. Fennkölt gondolatai helyett most inkább a citált folyóirat oldalszámán akad meg a szemem. 485. oldal! A keletkezés éve pedig 1923. Több mint száz éve nem volt tévé, mobil, sőt tán stabil se, okos eszközök meg pláne nem. Nem volt még rádióadás se. Élő szót csak az alkalmanként szóló szónokoktól lehetett hallgatni. Aki töltődni akart, legjobban azt tette, ha olvas. Hosszú regények születésének volt itt az ideje, vastagra írt folyóiratoknak volt sikere. Olvasott az emberiség, terjedelmes munkákat írtak, akik ezzel foglalkoztak.

Nem így van ma. Hosszúak csak a hivatalos szerződések, mert általánossá vált a bizalmatlanság. Az emberek pedig ösztönösen a rövid írások felé fordultak érdeklődésükkel, „mert gyors az élet”.
Ilyen szempontból szerencsém van, mert Karinthy figurájával szemben (Mily csodaszépen látjuk itt  ugyebár az egyszerűséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt elkeseredésében!!!... Skurek Ferenc VI./B. o. t.) én csakugyan kerülöm a bőbeszédűséget. Ez szerencséje az olvasónak, és természetemnek is, mert nekem ez felel meg.
Még megemlítem az író kudarca és sikeressége között lévő inflexiós pontot, mert érdekes lehet, hogy mi történik ott. A kezdő írónak vagy van mecénása, vagy nincs.
 Vagy vannak lapokban korábban elpöttyentett dolgai, vagy nincsenek.
Vagy van pénze a kiadás finanszírozására, vagy nincs.
Mórát kiküldték egy temetésre, majd visszatérve cikket kértek az eseményről. Ő fejből leírta az ott elhangzó beszédet. Ez nyerőnek bizonyult. Később egy írása billegett, vajon befér-e a lapba? A főszerkesztő elolvasta a cikket, és azt mondta, hogy nemcsak befér, hanem ha a lapban csak az ő cikke jelenik meg, már elég a kiadáshoz.
Aztán egy karrier elindul, mert nepotizmus van, mert mecénást talál az író, mert átütő erő van írásaiban.
A semleges pont a nincs és a van között áll fenn. A siker felé való átbillenést segíti a jó stílus és a jól megválasztott, sokakat érdeklő téma. Segíti, ha valamiért már ismert vagy ő vagy a családja (nepotizmus?), segíti, ha hitelességet mutat egy mecénásnak. Segít, ha rokona van a szerkesztőségben.
Ami biztos. Ma nincs százkötetes író, kevesen élnek meg írásaikból, sokba kerül a kiadás, bizonytalan a könyvfogyás. Ennek ellenére sok az író, s viszonylag visszafogott az olvasók száma.       
Tulassay Zsolttal készült interjúból emelem ki az emeritus orvosprofesszor egy gondolatát, aki azt mondja: csak magyar írók és költők munkáit olvassa, különösen is a XX. sz. első felében keletkezett műveket – szép magyarságuk miatt. Külföldi szerzők munkáival csak saját nyelvükön hajlandó megismerkedni. Tapasztalata szerint a műfordítások a fordító gondolatvilágát tükrözik, nem adják vissza az eredeti mű zamatait.
Van igazsága.

Keresetlen szavak a szabadságról
A szabadság fogalmán való elgondolkozás másodjára kerül elő életemben. Először egyik közösségében tették fel ezt a kérdést. Engem érdekelt, hogy mit tart róla a wikipédia. Az első mondata megragadott: A szabadság a kívánt tett megvalósításának lehetősége. A kérdést feltevő azzal hurrogott le, hogy arra lett volna kíváncsi, hogy szerintem mi a szabadság.  (Ebben a kérdésben szerette volna szabadságomat korlátozni.) De visszatérve a wikipédia megfogalmazására, nekem tetszett a tömör kifejezés. Ezért éreztem sajátomnak is. Nem tévesztendő össze a szabadossággal.
A szabadságot a szabadságjog körvonalazza. Szabad az, amiben a közjó megállapodik. Szabadosság pedig az, hogy nekem nem parancsol senki, azt teszek, amit akarok. A demokrácia az előbbit fogadja el mércének: Amiben megállapodtak, mindenki ahhoz tartja magát. Önszabályozó rendszernek is tekinthető.
A szabadosság káoszhoz vezet.
Petőfi A farkasok dala a szuverenitást dicséri, még ha nélkülözések árán is. A kutyák dala pedig a megalkuvás, a szabadság feladása mellett szól.

A farkasok dala 

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
 

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.
 

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;
 

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
 

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!
 

Pest, 1847. jan.

 

 

A kutyák dala 

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
 

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
 

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
 

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
 

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

A népdal pedig  a szabadosságot favorizálja (a betyár mindenit):
Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi,
Nem parancsol nékem senki,
Sem a Jászság, sem a Kunság,
Sem a karcagi bíróság. 
(Hát igen Nem parancsol néki senki, legalábbis míg rajt nem kapják valami disznóságon.)

***
Az ember társas lény (Aronson), ennélfogva szabadságát valamilyen mértékben ajándékképpen feláldozza rajta kívül álló valakiknek, valakinek, valaminek. Haza (pl. sorkatonaság), család, házastárs, gyerekek fenntartása-nevelése, erkölcsi meggondolások. Egy megfogalmazás szerint az ilyen kötelékben élő számára mérvadó lehet: Vagy igazam van, vagy boldog vagyok. Az egymást szeretők többé-kevésbé önkiüresítésben élnek, azaz  folyamatosan egymás javát kívánják előmozdítani.
A szabadság függelmi kérdés is.

Az ateista nem ismer el maga fölött semmiféle hatalmat. Az istenhívő pedig igen. Istent maga fölött tudja, rendelkezései szerint kíván élni (valláserkölcs). Jézus azt mondja, az én igám édes, az én terhem könnyű. Aki ebben a közegben éli napjait, megtapasztalhatja az örök értékek betartásából fakadó szabadság paradox igazát, az aranyszabály igazát.    
Nem könnyű a téma, de lehet oldani. Jöjjön zárásképpen két poén.
- Az átkosban az Örs vezér téri aluljáróban a rikkancs időnként elkiáltotta magát: A legszebb ajándék a Népszabadság. Igaza volt. Ma is nagyon szép ajándék a népszabadság.   
- Egy mondás így karikírozza a diktatúrát: Szabad országban a szabad ember azt mondja, amit szabad.