25, szerencseszám

Kedves nekem ez a 25, szép kerek szám és boldogságos emlékek, fordulópontok fűznek hozzá.
És szerettem ezt az elmúlt 25-ös évet is. Persze nem pont a kedvenc számom miatt. 😉 Szóba került -vagyis írásba a kommentek között- az évértékelő hagyománya itt a blogon.Vajon értékelés, összefoglalás, összegzés-e, ami idekerül?
Elméláztam, hogy én, aki nem igazán szerettem se az újévi fogadalmakat, se a nagy visszatekintéseket, miért írok ide mindig szívesen? Arra jutottam, azért, mert ilyenkor jó átnézni hónapról hónapra a naptáramat meg az elmúlt 12 hónap fényképeit, kicsit újraélni a közelmúlt családi eseményeit. Bizony volt néhány olyan év, amire enélkül  szomorúan gondoltam volna vissza, nehéz időszakok, események és gondok miatt. De végigfuttatva a teljes évet, végül mindig megtaláltam benne az örömöket, a boldog pillanatokat, amik segítettek a bajok legyőzésében. A blog kezdetén főleg a réges régi éveket vettük sorra, ezekbe is hasonló okból tudtam belefeledkezni.

Nos, hála a sorsnak, 2025 tényleg szép kerek év volt. Itt-ott nagyon fárasztó (jó, igen, hát rettentően inkább😂), de mikor túljutottunk a 2024-es költözésből még ránkmaradt tennivalókon, megkönnyebbült szívvel és lélekkel - viszont regenerálandó kizsigerelt izmokkal és izületekkel-  nyugtázhattuk az évet.
Végiggondoltam, 13 éve lettem nagymama először, és ezalatt összesen nem töltöttem annyi időt a gyerekekkel, mint a múlt évben. Hát nem csodálatos? Mit nekem a régi ház eladása, a rengeteg pakolás, morfondírozás, a dobozolás és társai, ha ilyen hozadéka lett!
A külvilág sok sok negatívumát épp jókor tudjuk a családi örömökkel kompenzálni, tudom kicsit elfojtás ez, de jó értelemben. Nem dugom azért a fejem a homokba struccként, csak minden szépet és jót, amit a saját életünk valóságából meríthetek, igyekszem 100%-ban kihasználni és ellensúlyként, boldogságforrásként a mindennapjaimban  kamatoztatni.
A belső derűm megőrzése már régi szokásom, és ez párosítva a napi "unoka-adaggal" egyre jobban is sikerül. Tudnám ezt még hosszan ecsetelni, de bevezetőként megint sok voltam...bocs.

Jöjjön az éves-képes beszámoló.

Az enyhe tél:

A csupa virág tavasz:

A kánikulai képekből ugyan bőven van, de túl személyesek, a strandoló, pingpongozó, homokvárépítős gyerekekről. Legyen azért itt nyári fotó is:

      

Az ősz tavaly gyönyörű színekben pompázott, s mivel sokat voltunk úton (heti 2-3-szor oda-vissza autóztunk két város, a régi és a mostani otthonunk között), kigyönyörködhettem magam a tarka erdők, a sárguló, barnuló, bíborló falevelek és az őszi égbolt csodájában.

Sajnos főleg"suhanóban" kattintottam, így 😉:

Az igazi tél már az idei évben köszöntött be, a decemberi fények inkább késő ősziek voltak:

A Balatonnál, mint minden évben, tavaly is sok időt tölthettünk. Mi szerencsére a viharokat megúsztuk, sajnos a környékünkön nagyok voltak a károk. 

A tavaszi, nyári, őszi Balcsi mindig csodás:

Utazni jó! Rengeteget ültünk -muszájból- autóba tavaly, de azért nem mindig csak a szükség és kötelező dolgok miatt. Repülhettünk májusban, már szinte hagyomány ez, a születésnapos legkisebbet ünnepelni.

Remek időt fogtunk ki, szabadban piknekezőt, bújócskázóst, meg szép panorámát:

                          

Utazásból nyárra is jutott, közös, össz-családi, ez a hét volt az év csúcspontja (meg persze a közös karácsony és év vége):

Reggelente ezt láttam az ablakból:

Azért a tengerhez is lejutottunk:

Ugye szép helyen jártunk?! Nehéz dolgom volt a sok fotó közül csak néhányat kiválogatni....

A 2025-ról szóló képes "mesémet" a tavalyi legkedvesebb fotóval fejezem be, egy ajándék olajfa képével, ami meglepetésként várt minket az erkélyen. Közel száz éves! A költözésünk első évfordulójára és a születésnapjainkra kaptuk:

Kedves Blogtársaim, köszönöm, ha végignéztétek, olvastátok a nagy lassan elkészült évösszesítésemet.

Kívánom mindannyiunknak, hogy még sok éven át írhassunk ide, legyen még sokáig öröm nekünk ez a hely.