Hogy is volt?

Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel!

Kíváncsi lehettem, mert hamar megöregedtem.
Igen.
Egyszer csak valaki csókolommal köszönt,
egyszer csak valaki átadta a helyét a buszon,
egyszer csak valaki azt mondta, hogy Miklós bácsi.
De vissza a kíváncsi témához.
Azonnal adódik a kérdés: Kíváncsi vagyok-e vagy érdeklődő?
A kíváncsiság egyféle rendetlen kívánság. Az érdeklődés pedig nagyon is pozitív valami. Felkészülés ez életre, ingerencia a több ismeret megszerzésére.
Informálódás, hogy egy-egy kérdéskörben alapos legyen tájékozottságom.
Olykor nehéz a kettőt elválasztani egymástól. Talán, ha állapotomból következik érdeklődésem, akkor jogos a „kíváncsiságom”, ha pedig nem, akkor nem jogos, hanem pusztán kíváncsiság részemről.
A kisgyerek „mi”- és „miért”-korszakai a legalapvetőbb életigenlés részei. Egy tanár is – ha igazán az –azoknak a nebulóknak örül, akik megkeresik a szünetben, hogy új részleteket ismertessen nekik az órán elhangzott dolgokról.
Eme szerény bevezetés után személyesebb vizekre evezek.
- Első kérdéseim még selypesek voltak: Ezs mi ezs? (Vö. Apu hod med be azs a nad elefánt azs oroslán ballangjába?)
- Már iskolás voltam, amikor érdekelt, hogy a Mikulás hogyan férkőzik a régi típusú kettős ablaktábláink közé, hogy meglepetését lerakja. Mivel egy szobánk volt, lefekvéskor elhatároztam, hogy nem fogok elaludni, ameddig nem kapok választ kérdésemre. És nem aludtam el, és választ kaptam, és nem kellett senkitől felvilágosítást kérnem. Láttam, amit láttam, és megnyugodva aludtam el.
- Érdekelt volna az is, hogy amit karácsonyra kértem, meg fogom-e kapni. Észrevettem, hogy a spájzunk legfelső polcára került egy nagy kartondoboz. Ez felkeltette érdeklődésemet. Megnéztem, mik vannak benne. Megnyugodva láttam, hogy a kért vacak is benne van. Ám odalett a meglepetés öröme.
- Érdekelt volna, hogy hogy kell hozzáfogni az amatőr rádióépítéshez. Nagybátyámnak (amatőr rádiószerelő volt) rossz kérdést tettem fel: Érdekes a rádióépítés? Huhhh… Mire ő: Ha érdekel, akkor érdekes. Ezt a pábeszédet nem tudtam tovább folytatni.
- Érdekelt, hogy hogyan manővereznek a vitorlások az ellenszélben. Utánanéztem ábráknak.
A vállalati nyaralónak volt egy szörfje. Hogy hogyan kell rajta manőverezni, megvettem a Szörf. c. könyvet. Ebből tanultuk meg a technikáját feleségemmel együtt.
A Rubik- kocka forgatása nekem kínai volt. Ezt is könyvből tanultam meg. )Ma már nem tudnám helyre forgatni a kocka színeit.)  
Megvettem Sztrókay sorozatát a fizika egyes részterületeiről, mert érdekelt, az Én múzeumom c. sorozatot, mert érdekelt a képzőművészet. Ugyanezért a Természettudományok zsebkönyvét.
Ezek autodidakta manőverek. Úgy látszik, kevéssé kérdezősködtem az emberektől, magam jártam utána a dolgoknak.
Később kíváncsi voltam, hogy fiunk vagy lányunk fog-e születni, hogy hogyan néznek ki, még később, hogy mit játszanak. Izgalmas volt titokban megfigyelni őket.
Kíváncsi voltam, milyen emlékekkel jönnek haza egy-egy táborból, hogy miről szólnak az év elején kapott tankönyveik, hogy kit választanak életük párjának?
Felnőttként kíváncsi voltam, hogy működik az autónk. Vettem szerelő könyvet. (Hogy másfél évtizedes működés után miért áll meg meghatározhatatlan időnként a 6. autónk, a Mitsubishi Colt, arra nem jöttem rá. (De nem jött rá négy különféle szerelő se.)
Hogy kopásaimat mi okozza, ezügyben jelenleg is érdeklődéssel fordulok házi orvosunkhoz.
A ma embereként tagadhatatlan, hogy túl sokat üldögélek az internet előtt, s alig győzök szabadulni a mindenféle számomra fölösleges információdömping elől. Maximálni kellene magamnak az előtte töltött időt?
Egyik utolsó kérdést barátom kapta, akinek csak napjai voltak hátra. Nem fél a haláltól? Mire ő: - Nem félek, de izgulok, hogy vajon milyen odaát.