Korunk bálványa: a tévé

 Talán Karinthy használta először a televízió szót. 1916-ban írja, hogy a jövő embere a televízió segítségével látja a tőle messze történő eseményeket. Valami hasonló valósult meg. De nem tetszőleges tartalmakat lát, hanem azt, amit a média elé terjeszt – nem minden befolyásolási szándék nélkül.
A tévének van védőszentje is. XII. Pius Szent Klárát jelölte ki az 50-es években.
***
Bekapcsolom a rádiót és nézem. Minek? Olyan érdekes formája van?
Bekapcsolom a rádiót és hallgatom. Ez normális.
Bekapcsolom a tévét. Nézem és hallgatom.
Jut eszembe fiunk szava, amikor gyerekei nyúzzák, hogy hadd nézzék a tévét:Nézzétek, de ne kapcsoljátok be!
Lehet csak nézni a tévét. Magam is szoktam, különösen az ostoba reklámszövegeket lövöm ki a távkapcsolóval. (A kockázatokat kezdetű… mantrát utálom.)
Lehet csak hallgatni is. Ez afféle háttértévézés volna, amikor lehet, hogy csak arra várok, kezdődik-e vajon a számomra érdekes műsor, vagy még nem. Most mást csinálok, de ott a fülem a tévénél.   
***
A hatvanas években nekünk nem volt tévénk. Barátoméknak igen. Ketten neki álltunk gitárokat készíteni. (Azért jártam hozzájuk.) Bosszantott, hogy általa jónak tartott műsor esetén a munkát felfüggesztette.
A hetvenes évek elején voltam katona. Voltak bajtársaim, akik életükben ott találkoztak először a tévével. Ha csak tehették elé ültek. Elképzeltem, hogy valamelyest építi őket, kinyitja a világot előttük. Engem már akkor se vonzott a képernyő.
A tévével ugyanaz a baj, mint az okos és oktalan telefonokkal. Használójukat leválasztja a társadalomról. Miért? Ne zavarj, nem hallom a tévét! (Vö. Szakonyi Adáshiba c. darabját)
Az Apple cég vezetője eltiltotta a mobilhasználattól gyermekeit…. és a tévétől???
Saját fiam hozzájuthatott volna egy színes tévéhez ingyen. Az ajánlatot elutasította.
Máig nincs tévéjük. Igaz, hogy okos telefonjuk van, laptopjuk is, nem is egy.
A gyerekei alig várják, hogy hozzánk jöjjenek. Itt lazul a tv-tiltási fegyelem.
***
Közhely, hogy a tévé, a mobil, a PC csupán eszköz, amit lehet jól és rosszul használni. Csakhogy állandó a kísértés, éljek-e a szórakozási lehetőséggel vagy se.
A kérdést úgy is fel lehet tenni: Vajon a polgárok érdekességben felvehetik-e a versenyt a színészekkel, a bemondókkal, a mindenféle szórakoztató ingerekkel. Egyértelmű, hogy szinte soha nem. Akkor pedig elvesztették a versenyt a tévével, mobillal laptoppal szemben. Maradnak a háttérben, lazul a kapcsolatuk a nézőkkel, mobilozókkal.
A csata eldőlni látszik. Győz a tévé, a mobil, a pc.
***
Sz. Zs. Rómába vár bennünket. Éjfél előtt megérkezünk hosszas autózás után. Ő ajtót nyit, majd közli, hogy tálalva, de ő még egy kicsit nézi a tévében a krimit, mert még nem öltek. Aztán hogy öltek, hozzánk telepedik. Többek között elmondja, hogy az olaszok csak akkor fogadják el a sorozatokat, ha van benne kórház és műtét. Hogy miért van ez így, azt nem tudja.
Apropó sorozat
A sorozatok a nőké.
A focimeccsek a férfiaké.
Tisztelet a kivételeknek!
Legjobb, ha itt abbahagyom korunk bálványáról szóló eszmefuttatásomat.