Dicséret és öndicséret

Nem akartam írni a dicséretről, de hát egy s más eszembe jutott, s miért ne írnám le.
- Az első, ami beugrott: Az öndicséret büdös.
Egy régi filmvígjáték (A szép amerikai) egyik jelenete arról szól, hogy a férfi beszorul a kocsi csomagtartójába, Kulcs nincs, szerelme, a fiatal nő éjszaka szerelőt keres és talál: egy borostás öregedő embert. A nő kopog a csomagtartón, s így szól: „Drágám…” A szerelő magára érti a drágámat. Elemlámpájával alulról megvilágítja borostás ábrázatát és szendén vigyorog hozzá. Őt ismerték el, ő a drágám…  övé az elismerés…
- Az ember vágyik elismerésre. Van-e olyan valaki, aki kételkedik benne, hogy béremelését megérdemelte, jutalmát megérdemelte, előléptetését megérdemelte?
Aligha.
- Érdekes az a bibliai kitétel, amely a hegyi beszédben hangzik el: „Amikor adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.”
A dicséret kikényszerítése rendetlen kívánság. Hiúság lappang mögötte.
- Ám az is igaz, hogy a humánus tettekért kapott elismerés helyénvaló.
HHHadd hozzam ide a szerzetes Böjte Csaba kijelentését. Senkit se lehet jóvá szidni – az előző állítást igazolja. 
Különösen is igaz ez a gyermekek nevelése esetében.
- Ha egy kisgyerek érdemes cselekedetet visz végbe, meg kell érte dicsérni, hogy a jóra való késztetés rögzüljön benne. Ennek igazsága könnyen belátható. A jó cselekedet és az érte kapott elismerés mélyen bevésődik a gyerekbe, és motiválja, jó irányába tereli egész valóját.
A dicséret elmaradása pedig közönyössé teszi.
- „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis” – morfondírozik hexameterben József Attila.
A dicséret ösztönöz. Elmaradása kétkedővé tesz.
- A művészek, tudósok mintegy kirakatban élnek. Valamennyire exhibicionisták. Számon tartják sikereiket és az érte bekebelezett elismeréseket. Ám minden csoda három napig tart. Jön az érzelmi hullámvölgy. Majd az erőfeszítés, hogy újabb elismeréseket zsebelhessen be a közismert személy. Ez a folyamat alighanem megállíthatatlanul jelen van sokak életében.
- Különös téma lehetne az, amikor valakik azért kapnak elismerést (anyagi elismerés, dicséretet, biztatást, hogy valami gonoszságot vigyenek végbe). De ebbe nem akarok belefogni. 
- Közhely az a szitu, amelyben a férj 20 évi házasság után is fukarkodik a dicsérettel, elismeréssel, köszönettel, szeretetének kifejezésével, és kérdésre, hogy már nem szeretsz, csak annyit válaszol: Húsz éve kimondtam, hogy szeretlek, s még nem vontam vissza.  
Megint csak oda lyukadhatunk ki, hogy kell az őszinte dicséret.