Sokat gondolkoztam ezen a függőség dolgon....Hogy nekem ilyenem nem volt, vagy ha azt hittem, mégis, azt a számomra fontos, lényeges cél érdekében könnyen elhagytam. Szóval az akkor nem is volt igazán függőség?! Aminek rabja az ember. Na, az biztos, efféle rabságom sosem volt. Még ha nem is mondjuk, hogy sose, akkor is. Vagyis akkor se.
Bocs, össze-vissza írok?! Mert a fejemben egész más dolgok, földhözragadtak kavarognak. A sütiről, a készítendő fagyiról, a jövő hét -újra- unokás heti menüjéről. Szeretem ezt, tervezni, előregondolni, szervezni, mindezekhez cédulákat, cetliket írni, tenni és vennivalókról. (Félcédulák, ugye Borka.. ) Jé, ez azért egy kis függőségem - lefirkantása a feladataimnak. (Egyre inkább a feledékenység miatt, bár ez a szokásom ezer éve hozzámnőtt, nem csupán mankónak, de egy-egy teljesítéssel, kíhúzással "jutalmazom" is magam. 😀)
Az előttem szólók (vagyis: írók) szép sorban, sok ponton összecsengőn, leírták a saját függőségüket. Mick egy remek összefoglalást írt, példákkal fűszerezve. Szinte mindannyian említitek az olvasást, de az internet, írás, fotózás, rajzolás is szerepel többeknél. A beszélgetés (Rózsánál) és a piacfüggőség (Klárinál) nagyon tetszik, mintha én írtam volna. (Ma voltam kinn a piacon /sajnos messze van/ és beszélgettem is ott a kedvenc helyeimen)
Szeretek olvasni, ahogy Ági is meséli, nálunk is a könyv volt "az Ajándék". Mindig azt kértem, s a mai napig ez ad örömöt. Csak mostanra már az unokáknak veszek, születésnapra, karácsonyra, a kitűnő bizonyítványaikra.
Viszont nem érzem függőségnek az olvasást. Tegnap voltam könyvtárban, vittem kettőt, maradt itt két kötet még, holnap újra megyek, az új Krusovszkyért. De ez nekem hobbi, szórakozás, élvezet, gondolatébresztés.
Voltak idők, amikor elmaradtak mellőlem az olvasmányok, nem hiányzott, semmiképp nem voltak ún.elvonási tüneteim, mert nem olvastam (Gyereket nevelve, kertet-házat rendbetartva, állandó rohanásban, elszaladva a fejem felett majdnem összecsapó hullámok elől, beteget ápolva, Anyukám mellett félálomban virrasztva "remekül" éltem könyvek híján...)
Szóval:
Rájöttem, hogy nekem nincs is függőségem. Cigiztem sokáig, sajnos sokat. Most is dohányos vagyok, csak nem gyújtok rá, közel 30 éve. 😋 Nem igazán függök tehát ettől se. Letettem, amikor kellett. Hosszú évekre. Többször is. Mára feledésbe is merült, hisz végleg felhagytam ezzel a rossz szokással.
Nekem nincs függőségem?!...Bocsánat. Felül kell írjam ezt az állításomat. Mégis. Van.
Ma, amíg azon töprengtem, - miközben kivettem a sütőből a langyosra hült dupla adag kakaóst - hogy kókuszost vagy puncsot csináljak a csoki mellé a fagyiimádó 4 évesnek (pardon, mindjárt négy és fél, meg ne sértődjön! 😁), bizony rájöttem. Ez az én függőségem. A szeretet. Amit adhatok és amit kapok. Enélkül nem tudnék élni. Értelmetlen lenne.
6 megjegyzés:
Írásod alapján a trigonometriából ismerős függő változó és független változó kategóriák jutnak eszembe. A független változóhoz rendeli a függő változót. Ahogy a független alakul, úgy változik a függő. Te pl. (én is) abbahagytad a dohányzást. Megszűnt a függés a bekövetkezett változástól. A függést egy igazság, egy humánus érték hozza létre, amelyhez alkalmazkodunk - vagy se.
Ezek között telik-múlik életünk.
Bizony, a szeretet, kedves E., egy-két személyhez fűzőtől én is függök, azt hiszem. Bár ebben is igyekeztem idővel kicsit kíméletesebbre húzni a vonalat, hogy kevesebb szenvedésnek tegyem ki magam. Bevallom töredelmesen, hogy megpróbálok egyre önzetlenebbül viszonyulni a barátaimhoz is, mintha minden pillanatban el is veszíthetném őket... Furcsa dolog ez, pedig nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik: önzetlenül adok magamból, amennyi kell, de SEMMIT sem várok cserébe... Ha a családról van szó, már nehezebb egy kicsit elérni, hogy soha ne érhessen a legkisebb csalódás sem, pedig ez a cél. De haladok az önzetlen bölcsesség útján...
Rózsa, olyan vagy, mint anyukám volt. Nagyon szeretett, és cserébe nem várt el semmit. A családon belül egyedül ő volt a valódi szeretet birtokában. Annyi arcképet írhatnék, amennyien voltunk. (Az önarckép se kivétel...)
Klári, úgy vagyok vele (rájöttem), hogy így csak kellemes meglepetés érhet!
Arcképeket pedig írjál csak, mindannyiunk örömére!!!
Kedves Rózsa, a kritikus Szűz természetemmel jobb lesz csendben maradni. Rhumel szép írását többször elolvasom, hogy tanuljak.
Endi, az utolsó bejegyzésed olvasásakor egy pillanatra megállt a szívverésem, és arra gondoltam, hogy ugyanezt hogy fogom megírni a "saját olvasatomban".
Azóta megírtam, és a fenti kommentekhez is csatlakozva megállapíthatom, hogy a szeretetfüggőség minden emberben ott van - kimondatlanul is.
Megjegyzés küldése