Gondolatok a ki- és bekapcsolódásokról

 

Egyszer egy riporter felkereste Dobszay László feleségét, és azt kérdezte tőle, mit válaszolna Szent Péternek, ha a mennyország kapujában feltenné neki a kérdést: Mivel foglalkozott egész életében? Dobszayné rövid gondolkodás után azt válaszolta: Én egész életemben pakoltam.
Aki így összegez, annak vajmi kevés lehetősége adódott arra, hogy kikapcsolódjék.
A kikapcsolódás fogalma felveti a kérdést: Miből való kikapcsolódás?
A valamiből kikapcsolódás nem-é valamibe bekapcsolódást jelent?
A kikapcsolódás értelmes valami, vagy sokszor csupán üresség, unalom?      
Kikapcsolódás-e, ha valaki elmerül a diófa szemlélésében, vagy a fű növekedésében?
A jezsuiták kikapcsolódása többlépcsős.
- Étkezés közben nem ildomos „szakmabeli” kérdéseket feszegetni. Vicceket mesélnek, találós kérdésekkel szórakoznak stb.
- Ugyanezt szolgálja a rekreáció, ami egyfajta másba való bekapcsolódást jelent.
- A szabbatikum évnek nevezett időszakban pedig azzal a hobbijukkal foglalkozhatnak, ami a kedvencük. Sokan közülük ilyenkor világot látni indulnak.
Persze mi nem vagyunk jezsuiták. Kikapcsolódásra azonban éppúgy szükségünk van.
Gorove László nős diakónus módszere emlékezetem szerint a következő: heti egy óra, hónaponként egy napi, évi egy heti kikapcsolódás párjával.
Most rátérnék a személyes kikapcsolódási élményeimre.
Kikapcsolódást jelentett diákkoromban a balatoni nyaralás, amikor csupán azzal foglalkoztam, hogy kedvező élményekkel gazdagodjak.
Kikapcsolódást jelent a mai napig az olvasás, a rejtvényfejtés és a zongorán való játék.
Utóbbival mindenféle érzelem megjeleníthető, mindenféle életérzés kifejezhető, s a világ felejtve van a zenébe merülés idejére. A pasziánsz és a kártyázás, de sőt a legtöbb játék szintén kiejtenek az időből, a jelenben történnek és kizárólagosak.
Kikapcsolódás a fotózás is. Újabb időkben kedvenc hobbim.
Koromnál fogva kikapcsolódást jelent az unokázás is, amelynek során felejtem a koromat, a kopásaimat, s próbálok a különféle korosztályokhoz tartozó lemenőimnek partnere lenni.
Egy huzamosabb ideig tartó kikapcsolódásról kell még beszámolnom.
Még NDK volt az NDK, de mi már kifelé csángáltunk a szoc. időkből. A nyolcvanas évek derekán egy-két hetet töltöttünk a türingiai Tabarzban. Egy felújított kastélyban kaptunk szállást, két hatalmas szobában voltunk elhelyezve, és egy házaspár gondoskodott róla, hogy lehetőség szerint minden vágyunk teljesüljön. Fiatalok voltunk, négy gyerekünkkel hegyet másztunk, városokat néztünk meg, pl. egy autómúzeumot (nem házigazdáink 20 éves Trabantjára és Wartburgjára gondolok), de Bach házát is, Sóbányát kerestünk fel, s magyarországi Szent Erzsébet wartburgi várát. Étteremben ebédeltünk, finom tortákat, süteményeket vettünk, a mi pénzünk sokat ért, a keletnémet árak a jövedelmünkhöz képest igen alacsonyak voltak. Sokféle játékot, iparcikket vásároltunk. Kedvünkre töltöttük az időt, és jó programokat találtunk ki. Életem egyik meghatározóan kedves időszaka, s a mindennapi kerékvágásból való kikapcsolódás egyik legkézenfoghatóbb megvalósulását éltem meg.
Azt hiszem, hogy az írást is a kikapcsolódások között üdvözölhetem.
Most kikapcsolom a kikapcsolódásról szóló írást követően a számítógépet.