Az idő változik és vele változunk mi is

Amikor gyerekek voltunk, az iskolaidőből szerettünk volna kikapcsolódni, tehát a nyár, a nyaralás volt a központi témánk szinte egész évben. Majd ha nyár lesz - azt reméltük -, mehetünk a Balatonra, táborozni vagy üdülőbe, mindegy, csak legyünk már a Balatonnál.

Később, középiskolás korunkban még mindig a Balaton volt a nyári favorit. Csakhogy nem a vízi játékok, a nagy úszógumi teherautó belsőből kialakítva, és nem is a kétszemélyes gumimatrac hívogatott a vízhez bennünket, hanem esténként a siófoki motel, itt az Illés együttes mint amatőr zenekar húzta, pisztonozta, dobolta  saját slágereit és a Nyugatról beóvakodott rock and roll számokat. A szabadság, a határtalan átlényegülés, a tánc öröme hatotta át ezeket az éveket, még egyetemista korunkban is.

Mire dolgozó emberek lettünk, a Balaton-élményt átadtuk az utánunk jövőknek, a mi korosztályunk már utazásokra gyűjtött.  Persze, csak a baráti országokba kaptunk útlevelet, abban is egy oldalon négy ablak-pecsét őrizte kitöltve, mikor jártunk Prágában, Drezdában vagy a Tátra éppen megfizethető csúcsain. Az autó nagy luxus volt a hatvanas évek végén. Csak használtra futotta a pénzünk, nem is voltunk vele külföldön,itthon kapcsolódtunk ki minden nyáron más-más dunántúli nagyváros: Sopron, Kaposvár, Győr, Székesfehérvár és Veszprém látnivalóit és tájait sorra véve.  Egy jobb autóval két-három év múlva Lengyelországba, Bulgáriába és Jugoszláviába látogattunk, magánszállást vettünk ki, a szálloda meghaladta volna a keretünket. Még újabb autóval Görögország és Itália lett az úti cél. Fárasztó volt, de megérte Korfu, Athén, Bologna, Firenze, nem is idézem fel tovább, csak a szívemet fájdítják az életkorral járó nehézségek, bár mennék én vonattal, vagy repülővel, na de ott, a tetthelyen hogyan vánszorognék bottal a megismert és megszeretett utcákon, kávézókban, múzeumokban és mindenütt.

 

A kikapcsolódás ideje napjainkban máskor, másutt van.

Az olvasás például semmit sem veszített gondűző erejéből. Csak éppen az idők folyamán nem mindig vonzott a népszerű kínálat. A férjem most filozófusokat olvas, többedszer. Új gondolatokra tesz szert. Én inkább szépirodalmat olvasok a magvasabb fajtából. Nádas Péter, újra és újra Esterházy, Amerikából Paul Auster. Itthonról a könnyedebb hölgy írók, mint akár Szabó Magda, nem tud lekötni. Érzelmi túltengésben leledzik.

Ami tényleg érdekel, az a modern ismeretterjesztés, még a lektűrbe forduló Tesla életrajz is, meg a természettudósok jól alátámasztott véleménye a Föld  és lakói jövőjéről, és persze a filmek, mint  a Tanítóm, a polip: figyelemre méltó felfedezés lesz még ebből a Föld múltjára vonatkozóan. ( A téma elemzés alatt van.)
Az olvasásterápia kiterjed a versolvasásra is. Huszadik századi költőket szeretek olvasni.
Ha elfáradok akár az olvasásban, akár valamilyen háztartási munkában, van egy saját kikapcsolási módszerem. Csendben ülni, szemet lecsukni, befelé a sötétbe révedni és nem gondolni semmire. Néhány mély lélegzettel vissza lehet jönni a világba.

 

Van még egy lehetőségem a kikapcsolódásra. Ez a balneoterápia. Vízi torna, fürdő, masszázs, iszappakolás. Hévízen hozzáférhető, csak nagyon messze van. Közelebb, a komáromi uszodában is van természetes meleg víz és a fenti szolgáltatások. Egyszer ott valami fertőzést szedtem össze, azóta medencébe nem megyek.

Kikapcsol a zene is. Vannak kedves szerzőink és előadóink, ebben nagyon egyek vagyunk itthon, a hangversenyeket hallgatva. Horovitz úgy adja elő Rahmanyinov második zongoraversenyét, hogy maga a szerző mondta: nem tudja így eljátszani, többé nem veszi elő. A hangversenyek nemcsak a kikapcsolódásról szólnak. Ugyanolyan földöntúli élményt kapunk  hosszú élettel és tapasztalattal a hátunk mögött, mint fiatalon a félig tiltott, megközelíthetetlen szabadság megélése közben.