2020. október 22., csütörtök

Rádiós élményeimből

Túl tág a téma könyvtárnyi irodalommal. Maradok a poszt adta terjedelemnél, csak néhány benyomásomat fogalmazom meg dióhéjban.
50-es évek. Telefunken világvevő rádiónk volt. A közép-, rövid-, 
hosszúhullámot fogta.  A rövidhullámú adások fédingesek, el-elhalványuló adások voltak akkor is, ha nem „zavarták” az adást mesterségesen. A SZER-t, Amerika hangját rendszeresen hallgatta apám. Máig emlékszem hívójelekre, hangulatos zenékre, amelyek egy-egy műsort felvezettek.
Nagyanyám albérlője egy góbé, minden egyes híradást meghallgatott a Kossuth adón. S amikor elhangzott: „Híradásunk véget ért”, vagy „déli krónikánk véget ért”, nem mulasztotta el megjegyezni: Az életetek ért volna véget. Anyánk sokat hallgatta a Kossuth adásait. Igen sok operettet közvetítettek (Rákosi kedvenc műfaja volt), elég sok esztrád zenének nevezett katyvaszt. Nem szerettem. Hetente jelentkezett a politikai kabaré is. A jó ebédhez szól a nóta évtizedekig ment.Gyerekkoromban vasárnap délelőtt szólt a csinn-bumm cirkusz és a Miska bácsi levelesládája gyerekeknek. Moha bácsi meséi is ez idő tájt hangzottak el. Szerettem az Édes anyanyelvünk adását (Lőrincze László), Buga doktor okfejtését.
60-as évek. A nagy újdonság a nyugati slágerek divatja, a rock, a beat, a rhythm n blues megjelenése volt. Cseke László Tinédzser partija és luxemburgi rádió adásai. Szerettem a rádiójátékokat, a hangversenyközvetítéseket, sokan a Szabó család c. rádiósregényt. (vagy az később indult?)  Szerettem Pernye ndrás dzsessztörténeti sorozatát.
Illés és Omega Echo együttesek megteremtik a magyar szövegű beatzenét. Generáció nő fel rajtuk. A csöves rádiók mellett a tranzisztorosok is megjelennek.
A magnó konkurrenciát támaszt a rádiózásnak, a televíziós adások elindulása úgyszintén.
70-es évek. A tévé térnyerése eluralja a szabadidő felhasználását. S egyre inkább tért hódít a háttérrádiózás. Talán erre az időre esik, hogy a Szokolokat kezdik felváltani a hordozható sztereórádiók, s ezek nagy népszerűségnek örvendenek. Ugyanígy a magnós rádiók egy majd két kazettával.
A technikai fejlődés megállíthatatlan. Az igazi áttörést a rendszerváltozás hozza. A tévé és rádiótársaságok, azegyes hullámhosszok gazdára találnak, Divatba jönnek a kereskedelmi csatornák.
Szórt a piac. A Bartók komolyzenei adásai mellett megjelenik a Klasszik rádió is, s Antal Imre konferálása mellett hatalmas konkurenciát támaszt. 
A megvásárolt csatornák többször gazdát cserélnek. 
Nem részletezem a rádiózás háttérbeszorulásának a lépéseit. Inkább csak megjegyzem, hogy a tévéhez képest jobban szeretem a rádióműsorokat. Persze nem mindet és nem hallgatom állandóan, de nem egy rádióállomás színvonalas értékes műsorokat sugároz. S nem fárasztja a szemet, nem kell merev nyakkal a képernyőre fókuszálni, szabadabban hagy, miközben kellemes melódiákkal kecsegtet vagy értékes gondolatokkal gazdagít.
Álmatlan éjszakákon átsegíti a hűséges hallgatókat. 

4 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Olvasva a bejegyzést, eszembe jutott, hogy a saját kezűleg összeszerelt zsebrádiót hallgattam sokáig gyermekként, amiket csomagban lehetett megvenni játék boltokban. Mivel csak a helyi rádiókat fogta, és mivel az én rádióm volt, azon minden másképp szólt, így minden román rádiószínházat meghallgattam, és imádtam őket. Az az érdekes, hogy azóta nagyot fejlődött minden, és a románság is egyértelműen nyugtázza, hogy kommunizmus ide, kapitalizmus oda, de azóta sem csináltak több rádió színházat. Mondhatjuk, hogy a tévé miatt, de egészen más érzés volt a hang útján elképzelni a történetet, mint egy színpadról lefilmezve. Amíg hallgattam a rádió színházat, addig el tudtam képzelni magamban a történést, de mihelyt a kép elvette ennek szükségességét, unalmassá vált és ezért nemigen lett sikere a tévés színháznak.
De igazad van, ez egy hatalmas méretű téma, nehezen kimeríthető egy bejegyzéssel. De legalább picit eszünkbe jut...

mick írta...

Így igaz. A könyv és a hallás kitágítja a fantáziát. A film, és a tévé elveszi. Micsoda szegénység, és általában nem tudatosul.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Az én rendszeres magyar rádiózásom 1973-ben szűnt meg. Igaz, a francia rádiók már 73 őszétől beléptek az életembe, amikor G-rel összeházasodtunk. Azóta is uralkodnak, nyilván...

Borka írta...

Jó volt olvasni, sok emlék előjött. Rádöbbentem, hogy milyen sok műsor maradt ki az én összefoglalómból. :)