Az első, ami eszembe jut a rádióról, az Beethoven. A mesés zöld varázsszem, ami olyan különösen fénylett. Az egyik billentyűje kicsit repedt és törött volt, de évtizedeken keresztül szépen szólt és én imádtam a fényeit.Nos igen, a rádiónk egy Beethoven volt.
Még nagyon kicsi voltam, talán úgy 4-5 éves, de már attól az időtől kezdve remek játékunk volt a rádióhallgatással. Apa a keresőt tekergetve más és más adókat fogott be, nekem pedig ki kellett találnom, milyen nyelven beszélnek. Hamar és könnyen felismertem a németet, az angolt, a franciát, a spanyol és az olasz kicsit nehezebben ment, de a sok olasz vers dallama, amiket Apa szavalt nekem, segített. A szláv nyelveket nem igazán tudtuk beazonosítani, csak tippeltünk. (eléggé szégyenlem is, hogy egyetlen nyelvet se tanultam meg tisztességesen....)
Ha olyan zenét sikerült találni, ami a szüleim kedvére való volt, Apa vezényelt a szoba közepén én pedig ámulva figyeltem, milyen lelkesen dirigál. :) Persze Beethoven volt a kedvencem. A IX. Meg a Sors.
Ebből a kora kisgyermekkori időből a focimeccs/rádió emlékem is nagyon éles. Talán még drága anyai nagyapám is élt, és a család férfitagjai együtt hallgatták a meccset...Ma ez már szinte hihetetlen, mi volt élvezetes kép nélkül.:) Később a "vadásztölténygyári" kapcsolatok révén lett televíziónk, egy Munkácsy, de ha azon nézték a meccset, lehalkították és a rádióból Szepesi közvetítését hallgatták. (Vitrayról mindenképp a műkorcsolya tévés közvetítéseire asszociálok)
62 karácsonya bánatot és könnyeket hozott, meghalt Nagyapa. Pár hónap alatt elvitte az alattomos kór. Anya egy akkor még ritkaságszámba menő táskarádiót vitt be neki még a nyáron a kórházba. Ez a rádiócska sok sok évet megért, behorpadt az eleje, kifakult, igencsak öregecske volt, de szólt bőszen és kicsit ugyan recsegőn, de vihettük magunkkal mindenhová. Konyhába, kertbe, főleg a nagy málnaszedésekre emlékszem, amikor kissámlin ültünk a málnásban, sokszor órákon át, és a rengeteg érett málnából szörpöt csináltak, Anya és Nagyanyám.
Aztán jöttek az algériai évek. Majd én hazakerültem nagymamikámhoz. A konyhában a kis zöld rádióból a Szabó család szólt, igyekezett nem elmulasztani.Esténként az Amerika hangját hallgatta, a Szabad Európát nem kedvelte annyira, azt mondta túl reakciós. Ebből még nem sokat értettem. A mese, - emlékeztek?: "Jó estét Gyerekek, remélem ágyban vagytok már"- ami érdekelt.
Algériából, a második hazajövetelemkor hoztam egy táskarádiót, vagy 20 évig remekül működött, de persze a márkájára nem emlékszem. Talán Philips volt. Jóval méretesebb, mint az öreg kis zöld, és még kihúzható antennája is volt.
A kamaszévekben a már emlegetett Luxi, meg a Komjáthy féle "Csak fiataloknak" nekem nem volt állandó rádiózós műsor. De persze azért szerettem és hallgattam is néha. A vízállásjelentést viszont imádtam...Hogy miért, arról már fogalmam sincs :)))) A hajóvonták találkozása tilos, ez volt a kedvencem. És persze tudtam sorban, mit mi fog követni a felsorolásnál. Mára teljes feledésbe merült ez a teljesen felesleges "tudásom".
Mikor saját otthonunk lett, talán ez a rádió volt velünk egy ideig. A rádióval való játék nálunk a "Ki nyer ma?" lett. Fél egykor kezdődött, azt hiszem. Kb. két óvodáskorú aranyhajúnkat akkor ebédeltettem. Játék és muzsika 10 percben. Amikor ezután felhangzott, hogy "Aki kérdez:..." -mi mindhárman tippeltünk, hogy aznap vajon ki fog kérdezni. Czigány György, Meixner Mihály, vagy más...Jó kis játék volt, no meg a zenehallgatást is élveztük.
Ahogy teltek az évek, a rádió kiszorult velem a konyhába. Főként a hétvégi főzés-sütés körítéseként. A 168 óra és a Gondolat-jel nélkül nem telhetett el a szombat délután és a vasárnap délelőtt. Szinte gyászként éltem meg, amikor alávaló és galád módon elbántak Mester Ákosékkal....
Ma már nem hallgatok rádiót. Zene mindig szól, ha a konyhában teszek-veszek. De a saját spotify-os válogatásom, minimális reklámmal, viszont nélkülözve minden hírt, szólamot és politikai együgyűséget. :)
Majd' elfelejtettem:
8 megjegyzés:
...és Kiss Gyöngyi...
Ó, ezek a varázsszemes, majd később táskarádiók mennyire hozzátartoztak az életünkhöz! Visszatekintve kiderül, hogy nélkülük ma szegényebbek lennénk minden tekintetben. Gondolatébresztó a bejegyzésed!
Az LGT zenéje, s mellette a mérnökök tervezte rádiók látványa elüdítő volt. Köszönöm.
@mick: találtam, nem az én érdemem, de tényleg élvezetes a sok régi rádiót látni zenehallgatás közben :)
Egyébként meg: Boros Anikó. Is. A teljesség igénye nélkül :))))
Ó, a vízállásjelentés! :) A Tisza Ágerdőmajornál..., ez a helységnév annyira tetszett, emlékszem. Ma is van újra jelentés, de zenét is adnak alatta és az nagyon zavaró.
A többi is, mind, amiről írsz, kedves, régi emlék...
Apatinnál apad.
Sokmindent eszembe juttattál te is, kedves E.! A vízállásjelentések! Nem is tudom, miért hallgattam annyit! talán mert a hírek előtt (vagy után?) voltak, s a híreket szerettem hallgatni... A "Ki nyer ma?" is...
Most látom, annak ellenére, hogy tényleg van hasonlóság, mennyi mindent kifelejtettem a repertoáromból, pedig én is hallgattam. Még a bánat is közös, már ami a nyelveket illeti. :)
Megjegyzés küldése