Flóra noszogatására, nem bánom, álljon itt egy személyesebb leltár is.
Második voltam a testvérek közül, nem az első.
Első poén, amit nemcsak megértettem, hanem tört magyarsággal terjesztettem is: „Ast omta pakadáj (ti. beszélő papagáj): Mit mámúsz huje!”
Ekkorra esett (óvodás sose voltam) első szerelmem is. Együtt homokoztunk Edittel. Mi elköltöztünk. Később hallottam hírt róla. Akkor már nagymama volt.
Másodikos voltam, amikor a zeneiskola kölcsönzött egy negyedes hegedűt szeretett tanulójának. A hegedű első használója voltam. Az új jószág a szegedi hangszergyárban készült, és tokkal-vonóval 600.- volt az ára.
Másodikos koromban voltam elsőáldozó is.
Később rövid ideig első hegedűs is voltam zenekarban, de többnyire szekundáns.
Első fizetésem nyolcadikos koromban egy heti munkáért 246 ft volt. A bérszámfejtő rákérdezett: „Aztán mit fogsz csinálni ezzel a nagy summa pénzzel?” Köpni-nyelni nem tudtam.
Középiskolában többször volt első magyar dolgozatok közül.
Főiskolán a házi focibajnokságot megnyertük. Egy góllal besegítettem.
Első voltam a főiskolán, aki nem volt KISZ-tag.
Első és utolsó utóvizsgám statisztikából esett. Azt hittem, hogy mindent tudok, de nem így volt.
Első munkahelyem a Népművészeti Vállalat, országos bolthálózattal.
Első feleségem egyben az utolsó is, immár 48 éve.
Első lányunk születésekor hazazavartak, hogy így, meg úgy. A sarki telefonon érdeklődve tudtam meg, hogy császárral született, és 4,30 kg a súlya.
Első fiunk (csak egy van) rá 12 évvel született hasonló súllyal.
Első kocsink Trabant volt. A második is. Majd Wartburg, Skoda, Skoda, Mitsubishi következtek.
Első műtétem 13 éves koromban mandulaműtét volt. Legközelebb 50 év múlva kerültem kórházba. Azóta sűrűbben vendégül láttak, mint ahogyan szeretném.
Első vásárolt rádióm Sokol volt.
Első elszakított területre vezető utam, Nagyváradra esett még a nászutunk alkalmával.
Első külföldi utam kiküldetés volt Varsóba.
Első nyugati utam egy Bécsben tett rövid látogatás volt.
Első megjelent cikkem Véletlenül címet viselete.
Első országos terjesztésű lapban megjelent cikkem a koldulásról szólt.
Első unokám francia földön, Lyonban látta meg a napvilágot.
Első tapasztalatom a rendszerváltásról, hogy munkanélkülivé lettem.
Első látásra beleszerettünk a Pók utcai lakásba, amit aztán meg is kaptunk.
Első alkalommal akkor jártam a Parlamentben, amikor sajtóelemzésre alkalmaztak Antall József min. elnöki sajtóirodáján. Forró Evelin kötött útilaput lábunkra. Azóta sem jártam a jeles épületben.
Első lányunk Franciaországban házat vett férjével. Utóbb minden gyermekem „házas” lett. (Csak mi maradtunk „lakásosok”.)
Első utam Rómába Szőnyi Zsuzsának és a jezsuita P. Szabónak köszönhető.
Első felkérésem szócikkek írására és kötet szerkesztésére 2000-ben történet. Jubileum 1000-2000.
Első ingyenes BKV-utazási lehetőségem 2011 szeptemberében keletkezett, 65 éves koromat elérve.
Legyen ez az utolsó mondat is az „elsők”-ből.
Második voltam a testvérek közül, nem az első.
Első poén, amit nemcsak megértettem, hanem tört magyarsággal terjesztettem is: „Ast omta pakadáj (ti. beszélő papagáj): Mit mámúsz huje!”
Ekkorra esett (óvodás sose voltam) első szerelmem is. Együtt homokoztunk Edittel. Mi elköltöztünk. Később hallottam hírt róla. Akkor már nagymama volt.
Másodikos voltam, amikor a zeneiskola kölcsönzött egy negyedes hegedűt szeretett tanulójának. A hegedű első használója voltam. Az új jószág a szegedi hangszergyárban készült, és tokkal-vonóval 600.- volt az ára.
Másodikos koromban voltam elsőáldozó is.
Később rövid ideig első hegedűs is voltam zenekarban, de többnyire szekundáns.
Első fizetésem nyolcadikos koromban egy heti munkáért 246 ft volt. A bérszámfejtő rákérdezett: „Aztán mit fogsz csinálni ezzel a nagy summa pénzzel?” Köpni-nyelni nem tudtam.
Középiskolában többször volt első magyar dolgozatok közül.
Főiskolán a házi focibajnokságot megnyertük. Egy góllal besegítettem.
Első voltam a főiskolán, aki nem volt KISZ-tag.
Első és utolsó utóvizsgám statisztikából esett. Azt hittem, hogy mindent tudok, de nem így volt.
Első munkahelyem a Népművészeti Vállalat, országos bolthálózattal.
Első feleségem egyben az utolsó is, immár 48 éve.
Első lányunk születésekor hazazavartak, hogy így, meg úgy. A sarki telefonon érdeklődve tudtam meg, hogy császárral született, és 4,30 kg a súlya.
Első fiunk (csak egy van) rá 12 évvel született hasonló súllyal.
Első kocsink Trabant volt. A második is. Majd Wartburg, Skoda, Skoda, Mitsubishi következtek.
Első műtétem 13 éves koromban mandulaműtét volt. Legközelebb 50 év múlva kerültem kórházba. Azóta sűrűbben vendégül láttak, mint ahogyan szeretném.
Első vásárolt rádióm Sokol volt.
Első elszakított területre vezető utam, Nagyváradra esett még a nászutunk alkalmával.
Első külföldi utam kiküldetés volt Varsóba.
Első nyugati utam egy Bécsben tett rövid látogatás volt.
Első megjelent cikkem Véletlenül címet viselete.
Első országos terjesztésű lapban megjelent cikkem a koldulásról szólt.
Első unokám francia földön, Lyonban látta meg a napvilágot.
Első tapasztalatom a rendszerváltásról, hogy munkanélkülivé lettem.
Első látásra beleszerettünk a Pók utcai lakásba, amit aztán meg is kaptunk.
Első alkalommal akkor jártam a Parlamentben, amikor sajtóelemzésre alkalmaztak Antall József min. elnöki sajtóirodáján. Forró Evelin kötött útilaput lábunkra. Azóta sem jártam a jeles épületben.
Első lányunk Franciaországban házat vett férjével. Utóbb minden gyermekem „házas” lett. (Csak mi maradtunk „lakásosok”.)
Első utam Rómába Szőnyi Zsuzsának és a jezsuita P. Szabónak köszönhető.
Első felkérésem szócikkek írására és kötet szerkesztésére 2000-ben történet. Jubileum 1000-2000.
Első ingyenes BKV-utazási lehetőségem 2011 szeptemberében keletkezett, 65 éves koromat elérve.
Legyen ez az utolsó mondat is az „elsők”-ből.
10 megjegyzés:
De jó, hogy Rózsa még noszogtatott.
(Kapcsolódok a római utadhoz. Lehet, hogy erről a saját blogodban már írtál, csak én nem olvastam róla. Ha nem, nagyon jó lenne, ha olvashatnánk róla - akár itt is. Én Zebegényben életemben először járva felkerestem a kis temetőt is, és olyan elégedettség vett elő, hogy bár a barátnőm férjének sírját nem, de a Szőnyi család síremlékét felfedeztem. Minden véletlenül kezembe akadó újságból eltettem a római Triznya-kocsmához fűződő cikkeket, és a Szőnyi Zsuzsával készült riportokat is, és nem számítottam rá, hogy életemben akár csak így betűkön keresztül is találkozok egy olyan emberrel, aki megfordult Szőnyi Zsuzsáék római környezetében. Ezekért az élményekért kicsit irigyellek, a szónak jó értelmében.)
Mennyi minden kiderül egy emberről az ilyen első dolgokhoz kapcsolható mondatokból.
Köszi Rózsa, köszi Mick!
Voltam a Triznya-kocsmában is egy alkalommal. Leginkább arra emlékszem, hogy jelen volt többek között Juhász Ferenc lánya, Anna is. Nagyon laza beszélgetés folyt, hiszen vegyes társaság gyűlt össze. Papok, matematikus, én, tudomisén ki még. Rendesen le voltam égve, mert Napközben Ostián járva szétégtem a napon.
Sz. Zsuzsa könyveit olvastam. A R ó ma i t e r a s z-ról recenziót írtam a jezsuita lapba.
Zsuzsa igen emberbarát valaki volt. Sokan megfordultak nála, pl. Pilinszky, sok filmes stb.
Köszönöm:)
Jól tetted, hogy beírtad! Személyes történelmünk a nagybetűvel írtnak parányi összetevője...
Éva a figyelmes olvasók gyöngye!
Sajnos néha nagyon nem! Viszont ha valami a kedvenc témaköreimbe vág, azt azonnal kiszúrom.
nagyon érdekes volt, bér nagyon szűkszavú :)
bár
Mick, minden "elsőd" egyetlen mondata hosszú emléksorokat idéz föl a saját életemből. Változatos történeti monológok keletkeznének így mindannyiunk blogjában, ha élnénk az inspirációval.
Remélem, igen
Megjegyzés küldése