Művészek és remekművek

Menjünk kicsit távolabbra. Mit tud a bal és a jobb agyfélteke? A balról most legyen elég annyi, hogy az összes racionális, intellektuális dolgot tudja, a beszédközpont helye, kiváló mérnököket produkál. A jobb félteke kreatív, fantáziadús. Muzikális. Az éneklésért felel, Jó a térlátása, felismeri a színeket, az alakokat, arcokat. Jó a humorérzéke. Erősek az érzelmi reakciói, nem beszél, ám érzi a hanglejtés színezeteit.
Mondhatod, hogy nincs félfejű ember, mindenkinek egyaránt van bal és jobb agyféltekéje. Van, és a legtöbb emberben kialakul valamelyik fél dominanciája. A művészlelkeket azért fogadják el olyan sokan nehezen, mert gondolkozásmódjuk nem feltétlenül olyan, mint a hétköznap embereié. Csapongó, viselkedése kiszámíthatatlan, exhibicionista, aki meg akarja mutatni munkáit a világnak. Magatartása kevéssé konvergens. Egyedi utakat próbál meg. Kreaciókban gondolkodik. Olyat próbál alkotni, ami korábban sose volt.
Voltaképpen a bloggerek is ezzel próbálkoznak. Megteremteni a sosevoltat. Ha a tökéletes Istennek tulajdonítjuk a teremtést (én neki tulajdonítom), akkor a képlet egyszerűsödik. Művész az, aki részt vesz a teremtő munkában. A művész által elkészített mű annyira lesz remek, amennyire megközelíti a tökéletest.      
  Váli Dezső kortársfestőművésztől veszem a következőket: „egy remekmű villámvillanás időre megmutatja Isten köpenye szegélyét”. A művészet pedig, ha szigorú akarok lenni, a remekművek keletkezésének a tere, bölcsője, ihletési lehetőségének a kerete. És most el kell tekintenünk a műformáktól, műfajoktól. Minden hangzó, látható, megépített mozgáskultúrát tükröző mű lehet remekmű: a festészet, szobrászat, építészet, az alkalmazott művészet, tánc, a zene, s minden mindeddig fel nem talált ága egyaránt termelhet remekműveket.
Mi a biztosítéka annak, hogy egy mű igazán remekmű-e? Csaknem semmi. Azaz valami mégis, a művész emberi hitelessége. Az tudniillik, hogy önmagához képest elmegy-e a végsőkig, hogy tehetsége legjavát adva hozza-e össze munkáját. Ha csupán az átlagnál tehetségesebb volna, az önmagában kevés. Sokan termelnek mestermunkákat. Ezek nem remekművek. A művész önmagát túllépve alkot. Így születnek a csúcsminőségek.
Még meg kell emlékeznem az izmusokról. A korunkat behálózó izmusokkal az a bajom, hogy tagadások szülöttei. Az izmusok leszűkítik a kifejezés szabad lehetőségét. A kubizmus csak mértani formákból építkezik. Stb.
A klasszikus művész nem tagad meg semmit, hanem a lehetőségek széles tárházából merít szükséglete szerint. Minden szükségeset felhasznál, és semmit se használ azokból, amelyek nem segítik a mű születését.    Végezetül egy Picasso anekdotát hozok. A művészt megkereste egy nő, egyik korábbi vevője. Egy kerámiát hozott Picassónak, hogy dedikálja neki pótlólag. P. kijelentette, hogy a tárgy hamisítvány, s nem ő készítette. Ne mondja, így a nő, a szemem láttára alakította a tárgyat.Ja, mondja, Picasso, néha hamisítványt is szoktam csinálni.