Illat-emlékek, ahogy eszembe jut

• a tábortűz kesernyés füstje nyári estéken,
• a folyópartok semmihez nem hasonlítható, jellegzetes víz-szaga,
• a sütöde friss kenyér illata, ahogy elmentünk előtte télen, gyerekkoromban,
• a néni - aki vigyázott rám kiskoromban - finom kölni illata, amikor magához ölelt, 
• a sülő hús illata vasárnap délben,
• bundáskenyér, - olajszagnak mondanánk, de lehetett tudni, hogy az bundáskenyér,
• a tavaszi zápor friss földszaga, ahogy nevetve futottunk benne az árokparton,
• a Napon száradt, frissen mosott ruhák illata hajtogatáskor,
• a tömjénfüst illata, ahogy lassan betölti a templomot,
• az évnyitón megkapott új tankönyvek friss könyvszaga 
• a kihegyezett ceruzák és az újra elővett bőrtáska iskola-idéző szaga,
• a sült gesztenye csalogató illata a körúton,
• a kvarclámpa furcsa szaga, vittek, mert olyan sápadtka voltam,
• az olajos padló szaga a moziban és a régi villamosokon,
• az orvosi rendelők fertőtlenítő szagú félelem-illata,
• a leégett csillagszórók szaga, amint keveredik a friss fenyőillattal,
• a száradó narancshéj illata, nem dobtuk ki, kincs volt, mindenféle finomságok készültek belőle,
• anyu temetésén - lassan öt évtizede - a kandeláberek émelyítő spiritusz szaga,
• hársfa- és akácvirágzáskor az utcát betöltő illat, 
• a rovinji halpiac bűze,
• amikor még  újságot olvastunk, az Esti Hírlap nyomdaszaga,
• a cipőpaszta szaga a "Tisztítsd ki, fiam, a cipődet!"-korszakból.

Itt él bennem mind ma is. Az illat, a szag vagy inkább az az élmény, amihez köthető? Mindegy is.