Bűzök és illatok

Valami bűzlik Dániában.
Kiszimatolta, megorrontotta.
Ha van szinesztézia, akkor a szagok illatok és az ízek között van (vegyi alapú mindkét rendszer működése). De most hagyjuk az aromákat.  Maradunk a szagoknál és az illatoknál. Mindkettő orrunkkal észlelhető. A szag jobbára kellemetlen, az illat jobbára kellemes. / Én drágalátos palotám, / Jóillatú piros rózsám, / Gyönyerő szép kis violám... / írja Balassi. „A jószagú mindenit”, szól a pejoratív értelmű mondás. De a szagosbükköny és a szagos szappan ugyancsak jó szagú. Még mindig az elméleti szagoknál maradva. Az illatanyagok egy része nagy koncentrációban rettenetes bűzt áraszt, kellő hígításban viszont parfüm alapanyagok.
A téma megint akkora, hogy kötetet lehetne róla írni. Maradok hát néhány kellemes és kellemetlen tapasztalatnál.
Kellemtlenek.
Az idősödő ember fogai többnyire tönkremennek. Ínyük eltályogosodik, a fene tudja, miféle rothadás indul meg bennük. A beszélgetés velük igen kínossá tud lenni. Egy idős embernek tekintélye van. nem illik figyelmeztetni rá, hogy tegyen valamit a fogsorával, mert elviselhetetlen szagot áraszt. A beszélgetés velük kb. úgy fest, hogy én távolodom, ők közelednek. Ez az egyirányú mozgás a biztos jele annak, hogy nagy gáz van.
Nem tehet óla, akinek a gyomor záró gyűrűje rendetlenül működik. Ám leheletét tönkrevágja. Hasonló esetet vonz a velük való beszélgetés.
Erdőben járva hullaszagot áraszt egy gombafaj. Én a Bükk hegységben találkoztam vele. A gombára jönnek a döglegyek, olyan a szaga. Kilométerekre érezni, ha olyan a széljárás.
A természeti katasztrófák okozta halálesetek (tömegmészárlások helyszínei), különösen az egyenlítő környékén szintén szörnyű bűzzel nehezítik a mentésben dolgozók munkáját.
Térjünk a kellemesebb témára.
Vannak ínycsiklandozó szagok, amelyekre elindul a nyálelválasztásunk.
Vannak olyan szagok, amelyek helyekhez, személyekhez kötődők. (Dagály-strand, kedvesem testének illata.) Utóbbi fontosságáról egy kísérlet győzött meg. Izzadt lányok trikóját zárták palackba, s szagoltatták meg fiúkkal. A különféle testszagok különféle fiúkat vonzottak. Kimutatható volt, hogy azokat az illatokat kedvelték a különféle fiúk, akiknek gazdájával házasodva a gyermekeik ellenálló-képességét legelőnyösebben előmozdító kromoszómapárosok találkozhattak. Egyszerűbbre fogva: fontos volna odafigyelni, hogy leendő párunknak milyen a testillata. Bár elég őrült a módszer, működne. talán nem kell szaglászni, de végtére időben kiderül, hogy szeretem a testillatát annak, aki a párom lesz vagy „ki nem állom a szagát”. Kollégákkal előfordul, hogy kiközösítik szaga miatt. Sikálhatja magát napestig, ha egyszer kimondták rá, hogy büdös. Sok esetben az előző antipátiáról van szó. Civilizációnkban bezavar a képbe, hogy mesterséges illatanyagokkal nyomjuk el a sajátunkét. Ez bezavar a természet rendjébe.
Az ebből élők mondják, hogy egyes parfümök a különféle bőrökön eltérő illathatásúak. Nagyon észnél kell lenni, amikor kedvenc illatanyagomat megvásárolom. Vonzó vagy éppen taszító hatást érek el nem kevés pénzért.
A női parfümillatok zömmel virágillat-aromák. Magam nem használok férfiparfümöt, se kölnifélét. De Rómában járva meglepett, hogy a robogójukon munkába igyekvő férfiak milyen illatfelhőt hagynak maguk után. A férfiaké zömmel dohányalapúak.
Egyszer nagyanyánk gondját viselve tesóm rágyújtott egy Symphoniára. Az ágyban fekvő „grószi” megkérdezte:
- Mit szílsz (így mondta, komáromi sarjadék volt), Kaponya? Mire tesóm: Symphoniát.
- Csak szíld, az jó, olyan jó férfiszaga van. [Na ugye.]   
Üzemek és illatok-szagok. Ha azt mondom, csokoládégyár, ha azt mondom: szemes kávét előállító üzem, ha azt mondom sertéshizlalda, ha azt mondom, hogy benzinkút, ha az idősebbeknek azt mondom háztartási bolt, édességbolt, tejcsarnok, ápisz, vagy opera, azonnal megjelenik képzeletükben egy jellegzetes, és semmi mással össze nem keverhető szag, illat. Ha azt mondom: teaszaküzlet, üzemi étkezde, önkiszolgáló étterem, vagy akár csak patyolat, akkor is hasonló a helyzet.
Zárásképpen elmesélem, hogy tegnap hogy jártam. Készítettem magamnak ham and eggs-et, mielőtt a sonkaszeletek tönkremennének a frigóban való állásban.
Unokám kérdezi:
Mit sütöttél nagyapa? Mondom neki.
Mire ő: Megkóstolhatom?
Igen – válaszoltam.
S már készítettem is a következő adagot, mert tudtam, abból én nem eszem.
Így is lett. Kérdésemre (kenyér nem kell?) ugyanazt válaszolta, mint Micimackó a Nyuszinak.
S most visszakérdezek. Érzitek az olajozott serpenyőben sercegő füstölt sonka illatát? Legalább olyan karakteres, mint a lángosos környékén, a pék környékén, a rózsakert környékén lengedező aromaanyag.
PS. Tegnap olvastam egy novellát, benne, hogy a látogató orrát már a kórház bejáratánál megcsapta a karbolszag. Ma, azt hiszem, nem ez a kórházak jellegzetes szaga. De visszaemlékezve apám műtétjére, nála tett látogatásra (50-es évek) éreztem orromban a karbolszagot.