Sokszor az az érzésem, "gyárilag" voltam a legjobb.
Abban azonban bizonyos lehetek, amik változtattak ezen az alapbeállításon, még akkor is szükségesek voltak, ha nagyon nem szerettem, hogy változom. Kiváltképp igaz ez arra, amikor alapjaimból neveltek ki - mert igaz, nem voltam sose valami jólnevelt kislány.
Erről már sokszor írtam, szóltam. Máig hálás vagyok a sorsnak, a felmenőimnek és bárkinek, hogy harmadik gyerekként, háború után születettként nem kaptam meg az úrilányoknak kötelezően járó, tőlük elvárt minták sokaságát.
Nemrégiben ebben a blogban fejtegettem két komoly döntésem elő- és utózmányait. Ma sem hiszem, hogy többet tudnék ebben a témakörben mondani.
Ma, immár öreg-igazolvány boldog tulajdonosaként el merem mondani, a visszaváltozásom sikeresebb volt, mint a kifordításom eredményessége. Ma is meggondolatlanul mondom ki sokszor, ami épp haladéktalanul el akar hagyni engem. Nem mindig szerencsés lépés, de lehet, ahogy öregszem, egyre gyakoribb lesz, ismét.
(Vettétek észre, hogy leginkább az ember-teremtette idősík felidézése lesz a legkevésbé megbízható emlékünk? Összemosódik, főleg a kapcsolatok, az egyes emberekhez való kötődésünk válik nehezen kihámozhatóvá. Gyakran az sem marad tiszta a hallgatóságnak, élő, vagy már régen elhalt kapcsolatokat mesélünk, belsőnkben mai valóságnak élve meg. Ez az egészen kicsi gyereknél néha tisztára olyan - fantáziavilágnak hívjuk -, mintha korábbi élete emlékeiből építkezne. Na, akkor most is sikerült jól eltérnem a tárgytól.)
Amúgy meg, az a biztos, hogy szinte naponta változunk. Nem véletlenül ma van az a Pál, aki fordul?
Abban azonban bizonyos lehetek, amik változtattak ezen az alapbeállításon, még akkor is szükségesek voltak, ha nagyon nem szerettem, hogy változom. Kiváltképp igaz ez arra, amikor alapjaimból neveltek ki - mert igaz, nem voltam sose valami jólnevelt kislány.
Erről már sokszor írtam, szóltam. Máig hálás vagyok a sorsnak, a felmenőimnek és bárkinek, hogy harmadik gyerekként, háború után születettként nem kaptam meg az úrilányoknak kötelezően járó, tőlük elvárt minták sokaságát.
Nemrégiben ebben a blogban fejtegettem két komoly döntésem elő- és utózmányait. Ma sem hiszem, hogy többet tudnék ebben a témakörben mondani.
Ma, immár öreg-igazolvány boldog tulajdonosaként el merem mondani, a visszaváltozásom sikeresebb volt, mint a kifordításom eredményessége. Ma is meggondolatlanul mondom ki sokszor, ami épp haladéktalanul el akar hagyni engem. Nem mindig szerencsés lépés, de lehet, ahogy öregszem, egyre gyakoribb lesz, ismét.
(Vettétek észre, hogy leginkább az ember-teremtette idősík felidézése lesz a legkevésbé megbízható emlékünk? Összemosódik, főleg a kapcsolatok, az egyes emberekhez való kötődésünk válik nehezen kihámozhatóvá. Gyakran az sem marad tiszta a hallgatóságnak, élő, vagy már régen elhalt kapcsolatokat mesélünk, belsőnkben mai valóságnak élve meg. Ez az egészen kicsi gyereknél néha tisztára olyan - fantáziavilágnak hívjuk -, mintha korábbi élete emlékeiből építkezne. Na, akkor most is sikerült jól eltérnem a tárgytól.)
Amúgy meg, az a biztos, hogy szinte naponta változunk. Nem véletlenül ma van az a Pál, aki fordul?
6 megjegyzés:
Hát igen. Saul-Paul 180 fokos fordulatot vett. Mi azért többnyire csak manőverezgetünk,hogy hajóink célba érjenek.
Igen, én is pont azt akartam írni, hogy azért általában akkorát nem változunk, mint Saul. :)
Ha igaz lenne, hogy a kiválasztott idősíkhoz kötődik a legkevésbé megbízható emlékünk, akkor mi értelme van ennek a blognak? Évszámok szerint bányásszuk ki az emlékezet rejtett rétegeiből az életünk meghatározó vagy éppen csak úgy felvillanó pillanatait, és ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni saját magunkat, inkább letagadjuk és a fantázia világába utaljuk a történteket? Attól, hogy ugyanarra az emberre vagy mozzanatra ki-ki másképpen emlékszik vissza, maga a történet színesedik és az igazsága nyer megerősítést.
Nem ezt mondtam ám! Ebben a blogban, ha évszámhoz kötünk valamit, akkor írunk, ha arra emlékezünk vissza. És még tudatában vagyunk annak, amit írunk.
Egy jelenségre próbáltam utalni, ahol az emlékezet már meg-megbicsaklik, néha a valóst helyezve ide-oda, néha a valóságba emelve a nem akkor, vagy nem is történtet.
Öregszem. Javíthatatlanul.
stali
hol mondtad? hova irtad?
ebben a fejezetben nem évszámhoz kötjük a mondanivalót...
Ezért bátorkodtam visszautalni a bejegyzésben mintegy oda nem illően jelzett megfigyelésemre, amit klaribodo megkifogásolt (hű, a revizori múlt és az ő nyelvezete, ne vessetek meg érte, magam is hallom, milyen fura ez így leírva).
stali
Megjegyzés küldése