2013. december 27., péntek

2013am ... A FACEBOOK SZERINT

LEHET, HOGY NEM ILDOMOS, IGY ELBLICCELNI A "FELADATOT",...
 de ha már a fb önként és automatikusan csinált valami összefoglalót...
"Visszatekintés a 2013-as évedre"
onnan puskázok. (hiszen "ő" is csak a bejegyzéseimből válogathatott... én most tovább válogatok belőle)

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kívánok.

(Ez az ADY még mindig olyan jól ki -és be tud segiteni, csak tudnám , hogy a "régi"vel mennyire volt elégedett, tán mint Babits, előrelátón?: "a régi jobb volt..." mert mindig jobb, azaz mindig rosszabb jöhet csak, a romlás?, vagy csupán ez a "légy hű önmagadhoz" kivánalma, ami viszont rosszhoz nem vezethet, mert legbelül mindenki jó (kellene, hogy legyen


Turi Tímea 1984-ben született Makón. A szegedi bölcsészkaron végzett kommunikáció és magyar szakon, később ugyanitt PhD-hallgató. Dolgozott szabadúszó kritikusként és kulturális újságíróként. Budapesten él, a Magvető Kiadó szerkesztője, jelenleg szülési szabadságon. 2012-ben jelent meg Jönnek az összes férfiak című verseskötete. Borbély Szilárd interjúja.z interjú linkje: http://www.avorospostakocsi.hu/.../felmosoly-es-legyintes/

...
február 20. unokasétáltatás napfényben


Fénykép: unokasétáltaltás, napfényben:


Fénykép: unokám és én


Fénykép
március 10: unokám és én
április 20:       "
"...szokatlanul érett és erős első kötet a Jönnek az összes férfiak – megérdemli, hogy odafigyeljünk mind rá, mind a szerzőre."
http://kulter.hu/2013/05/a-lelek-sajat-tarsat-valaszt/

junius


Mindig csak nevetni bír?Fénykép
Van, amikor ordít, csak akkor ijedtében mindenki elejti a fényképezőgépet 

hadd gondoljam, hogy nekem örülnek ennyire, akkor érkeztem hozzájuk, és én fotóztam, tehát rám néznek igy... de hogy én (is) mennyire örültem nekik..., az biztos.!:)


igy énekelünk mi:


szept. Vince mászik (mindenfele)



Rådiòból zenèt hallgatunk

Fénykép: Rådiòbõl zenèt hallgatunk




















Fénykép: ...kisunokàmmalnovember 13
kisunokámmal                                                                                                                    

















Fénykép: én és a kisunokám
december



















úgy látszik, az egész év a kisunokámról szólt (a fb szerint), meg kicsit a lányomról... :)
(node azért ott vagyok én is... egy kicsit de talán nem ártana elkezdeni élni a saját életemet IS?


LÁNYOM ÉPP MOSTANÁBAN EMLITETTE, EGY KÖNYV UTOLSÓ MONDATÁT (AMIT PERSZE NINCS IDEJE ELOLVASNI), DE OLVASOTT RÓLA AZ ÉSBEN, NOS EZ A MONDAT IGY HANGZIK (A CSALÁDREGÉNY ANYAFIGURÁJÁRÓL):

76 ÉVES KORÁBAN JUTOTT EL ODÁIG, HOGY MEGVÁLTOZTASSA AZ ÉLETÉT...
 (hát talán akkor van még 6 évem felkészülni rá?:)... ha egyáltalán van...
(bár látom, épp most kezd az ő "saját"ja is háttérbe szorulni, mióta anya lett.... de talán ez a dolgok rendje... ez a "dolgunk"...talán épp ez a "saját" életünk lényege is...)

u.i.ez még kimaradt tán - igaz az elejéről, még januárban irtam:


2013. január 27., vasárnap

helyzetrajz




Mindig másokat csodáltam
Mindig másokat szolgáltam

Visszfényben álltam

Csoda, hogy végül
annyira áhitozom
az igazi fényt
a fényem...?

Csak kár, hogy
mára megkopott

Én meg vakulok

Sötétben állok
u.i. 2. ja, ez is kimaradt:
november
a fák is siratják elveszett lombjukat                                                                                                                                      


Fénykép




és még egy tabló:
 és itt a teljes facebook "anyagom", linken (Micktől az ötlet, utólag):
https://www.facebook.com/yearinreview/

7 megjegyzés:

Éva írta...

Aliz, hiszen a saját életed éled:a lányod és az unokád az!
(és az irodalom, a művészet)

aliz írta...

hát igen! :)
ezt pedzegetem a végén...

aliz írta...

...csak mégse olyan egyszerű (van , amivel még tartozom - magamnak is)másrészt... (no ez bonyolult...)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Azt hiszem én is, hogy gyerekeink, unokáink csak részei - ha nagyon fontos részei is - életünknek... De kell egy SAJÁT is, ami csak a miénk.

aliz írta...

igen, mint ahogy az övék is az... (kell hogy legyen)! :)
(közös érdek is...., igaz?)

mick írta...

Az elcsendesedést nehéz megcsinálni. Így vagyok én is az unokákkal. Én kötődöm hozzájuk jobban, kicsit viszontlátva bennük egykori magamat. Mégis tudomásul kell vennem, hogy sose volt új személyiségek ők, szuverének. Én meg örülök, ha kísérhetem őket egy darabig. Így volt ez saját gyermekeim kirepülésekor is: Vízre szálltak, mint a kotlós által kikeltett kiskacsák, s én „a parton totyogva” lestem őket némi aggodalommal.

aliz írta...

igy van... ez az "élet rendje" - (láncolatosan) - mondhatnánk.