2025. november 15., szombat

Meghatározó élményeim

 

A katarzis görög eredetű szó, amely megtisztulást, lelki felszabadulást jelent, eredendően a drámai élmények hatására. 
Alighanem érdemes itt hangsúlyoznom, hogy a drámák ránk való hatása valamiféle belső átrendeződést okoz, valamit, ami szíven üti a benne részesülőt.
Mivel magam nem vagyok nagy színházba járó, kénytelen vagyok az egyéb felkavaró, felfokozott élmények után nézni, amelyek engem szíven ütöttek. Lehetne itt, most egy ilyen élményt kibontani, de nem kívánok lehorgonyozni egyik rám katarzissal felérő eseménynél sem. Inkább sorolom őket, hátha másoknak is hasonló élményük volt, vagy van.
1. Nagy érzelmi löketet jelentett az a hír tíz éves koromban, 1956-ban, hogy kitört a forradalom.
2. Jó volt magyarnak lenni azon a napon, amikor a rádió bemondta, hogy megnyílt a nyugati határ a németek előtt. Büszkeség töltött el, hogy valami nagyon érdemlegest tehettünk az NDK-sokkal.
3. Ugyanígy örültem annak, hogy Kozma Imre befogadta a hozzá forduló németeket. Hasonlóan hatalmas élményem, hogy láttam a balkonon kitekintve az Esztergomból Szovjetunióba tartó orosz csapatok vonatszerelvényét, a szemközti vasúti töltésen haladtukban.
4. Paradicsomi létként éltem meg főiskolás korom felszabadultságát. Nem kívánt különösebb erőfeszítést, volt némi ösztöndíjam, sok barátom, fiúk, lányok, akikkel kölcsönösen fesztelenül társaloghattam. Éltünk bele a világba. Ez állapotszerű  megelégedettség volt.
5. Boldoggá tett és igazán férfivé a házas kapcsolatom.
5/a Apának lenni tán még felemelőbb. Kezemben tartani a kis csecsemőink testét, velük kontaktusban állni. Valami alapvetően megváltozott. Hatásuk mindmáig elpusztíthatatlan, különösképp is az emlékezés azokra a meghatározó időkre.
6. A keleti vallások követői számára ilyen élmény lehet a megvilágosodás.
7. A misztikusok istenélménye is katarzis okozója.
8. A katolikusok elmondhatják, egy-egy gyónás felszabadító voltát. Tiszalelkűséget teremt. Esélyt a teljes újrakezdésre. Micsoda felszabadító érzés. Tapasztalatból mondom.
9. A nagy pálfordulók alanyai, a hirtelen megtérők beszámolói ugyancsak a teljes átalakulásukról számolnak be. Ilyen pl. Frossard, de Dér Katalin beszámolója és Dienes Valéria élménye is.
10. Két évtizedig erős dohányos voltam. Egy alkalommal huzamos ideig fájt a torkom, és nem akart abbamaradni. Komolyan tartottam attól, hogy torokrákom van. Megvizsgáltattam egy szakorvossal a szájüregemet, torkomat, aki tán mintát is vett az ottani szövetekből. Lényeg az, hogy a végén kijelentette, hogy nincs rákos elváltozás a torkomban. Ez akkora felszabadulást jelentett, hogy boldogan vetettem véget káros szokásomnak.
11. Zeneiskolai kamaraegyüttesbe kerültem. Zeneszerszámaink nyomán több szólamban életre keltek a klasszikusok zenéi. Micsoda megrendítő érzés fogott el, hogy egy hang lehetek én is a hegedűsök között, akik a Messiás nyitó tételét és a pifa tételét játszottuk többek között. Életem értékesebbé lett ezeknek a zenéknek a hatására.
12. Még egy saját élményt írok ide. Minden karácsonykor kaptak a gyerekeink ajándékokat, könyvet, babát, sakkot, társasjátékot, ezt-azt. Így örült ajándékainak abban az évben is három lányunk és kicsi fiunk. Már túl voltak az ajándékok felbontásában, amikor a legidősebbnek azt mondtam, hogy van még valami, kint az erkélyen. Kiment és felkiáltott örömében. Ott csillogott-villogott egy piros színű, és ezüstös színvilágú az ő méretüknek megfelelő újdonat új, amerikai import versenykerékpár.
Azt az álmélkodást, azt a megelégedettséget, azt az örömöt nehéz szavakba foglalni ami akkor ért bennünket. Nem számítottak rá. Sikerült titokban felcsempésznem a garázsból. Nem tudom, kinek az öröme volt nagyobb, az övéké, vagy az enyém. Repesett a szívem, hogy sikerült őket boldoggá tenni. Azon nyomban levitték az utcára, és a decemberi hideggel nem törődve nyeregbe pattantak. Sokáig használták a könnyű, szép és gyors cangát felváltva.
13. Öregkoromban már-már lemondtam arról, hogy autót vezethetek, miután cserben hagyott a 17 évi szolgálat után jó kis Mitsubishi Coltunk. Alig akartam hinni a fülemnek, hogy egy megkímélt Chevrolet-t kínál eladásra egy idős úr. Gondviselésszerű ajándéknak tekintettem szép és tekintélyes autót. Örömöm tartós mindmáig.        


 

6 megjegyzés:

Kelemen Éva írta...

Kedves Mick! Blogunk "ellenőrző" oldalán (e-mail rendszeremben) látom, hogy én voltam a bejegyzésed első olvasója és első kommentelője is. Nemcsak ez a tény, hanem maga a tartalom is igen nagy boldogságot okozott. Sokadjára tapasztalom, hogy mennyire jó egy férfi logikával megírt bejegyzés után rácsodálkozni arra, hogy a számomra nagyon nehéznek ítélt témát meg lehet közelíteni egy kicsit könnyedebb módon is, és nem kell rágörcsölni. És mennyivel jobb több katarzist okozó dolgot is olvasni, mintha egy dolgot bontottál volna ki mélyebben. Azt hiszem, ez feltétlenül követendő minta lesz számomra is. (A családhoz, gyermekekhez kapcsolódó dolgaid nagyon megmelengették a szívem. Ilyenkor látom, hogy két gyermek kétszeres, négy gyermek négyszeres boldogság, még akkor is, ha sokkal több áldozattal jár őket felnevelni.)

Névtelen írta...

Míg olvastalak, kedves Mick, Éva már írt is kommentet. Hasonlóképpen éreztem én is, soraidon végighaladva.
Plusz örömöm -ha azért nem is katarktikus 😉 - hogy
1. a blog valahogy mégis folytatható! Hurrá!!
2. Pont ilyes élményekre, felszabadultságra gondoltam a téma megadásakor. (magam se vagyok ugyanis színházbajáró)
"Mellesleg" jóleső érzéssel tölt el, hogy Rád számítottam nagyon is az el/újrakezdésnél.🤗
(Írnám, hogy Tebenned bíztam eleitől fogva, de a hited, elkötelezettséged miatt ez nem lenne ideillő idézet...)
rhumel

mick írta...

Kedves Éva! Nem akarok én sose előszörre írni, de alighanem türelmetlenebb vagyok a többieknél. Éppen az tartana vissza, hogy etalonnak fogadjátok el, amit írok. Persze örülök a bizalomnak és a visszajelzéseknek pláne. Azzal együtt, hogy az átfogó témákat igen sokféleképpen meg lehet fogni. Köszönöm reakciódat! Üdvözlettel, Mick

mick írta...

1. Persze, hogy folytatható. 2. Nem akartam tolakodni, de hát úgy látszik, nem állom meg, hogy ne reagáljak hamar a feldobott témára. Örülök a megelőlegezett bizalmadnak. A 90. zsoltár tőlem sincs távol, olyannyira nem, hogy biztatásul a többieknek a zdoltáros szavaival élek: „Emberek fiai, térjetek oda vissza.” (Zs 90,3) aktualizálva : a közös bloghoz. Üdv Mick

Rozsa T. (alias flora) írta...

Titkon számítottam Mickre, hogy elkezdi elsőnek, s akkor a blog folytatódik, mintha misem történt volna, s Ági is szabadulhat a lelkiismeretfurdalás bilincseiből! 😉
Én pedig abbahagyhatom a "kerülgeti, mint macska a forró kását" szokását és máris felírtam magamnak pár emlékeztető címszót, mely olvasása közben eszembe jutott a múltból!...

mick írta...

Nem gondoltam, hogy ekkora az elvárás az indítást illetően. Örülök, hogy felveszitek a kesztyűt, és éltetitek a közös blogot. Hajrá! Mindhármatok kommentárját köszönöm. Mick