csak magyarul

 Nyelvtanar lennék, es megis, megse...na majd kifejtem...

irtam könnyelműen, a nyelvi  témánkra való felszólításunk után, de nehezen megy , nehezen fogok hozzá (nyelvi akadályokból?)

pedig az anyanyelvemet úgyahogy mégis csak ismerem...

egyik szakom magyar nyelv (és irodalom)

a nyelvtan is mindig ment, mág az elemzéseket is imádtam, és jól át is tudtam adni a "gyerekeimnek" (ha rákérdeztek főiskolán, egy-egy jól elemző diákomnál, ki volt a nyelvtanárjuk, csak bólogattak rá...)

eléggé egyedien is használom a nyelvet, igy 80 fölött azt is tapasztalom, mennyi régi kifejezést, szót ismerek-, bár a stilusom mintha kopna(már nem annyira cizellált), redukálódó, egyszerűség felé törekszik, mint mindenben (de ez nem is feltétlenül baj)

szeretem is az anyanyelvem, mondhatni mindenem, mert szinte csak igy , általa tudok megnyilatkozni (bár igy is előfordul, hogy félreértenek)

igazat adok Kosztolányinak, aki szerint mindenki csak az anyanyelvén lehet igazán önmaga (valami ilyesmit mondott - no ő persze művésze volt, bár forditott is idegen nyelvekből..

nahát az idegen nyelvek, itt kezdődik a mi megfejtésre vár nálam, 

bár tisztában vagyok jelentőségüknek, igazán sose ment elsajátitásuk...

a magyar mellé eredetileg latint akartam felvenni, de abban az évben épp nem indult latin szak az egyetemen, igy maradt az orosz

a latin jobban illett volna hozzám - egy holt nyelv, a latin kultúra!, mert a nyelvet is szerettem innen megközeliteni

orosz szakos lettem hát, hiszen azt tanultam, jószerivel már második általános tól, bár a gimis orosz tanárom  meglepődött, mikor kollegája lettem... Ő AZ OROSZ HADIFOGSÁGBAN SZERZETT NYELVTUDÁSÁT HASZNOSITOTTA NÉMET TANÁRKÉNT, HETI KÉT ÓRÁBAN, NEM SOKAT IS TANULHATTUNK TŐLE.. AZ EGYETEMEN SE SZERETTEM A BESZÉDGYAKORLATOKAT, emlékszem az orosz anyanyelvű tanárunk , Nona, hogy meglepődött, mikor megtudta, hogy milyen jó vagyok amúgy irodalomból, nála nem nagyon jeleskedtem,,,

mikor úgy kaptam állást, hogy csak oroszt tanithattam (két évig) azt modogattam, (orosz irodalom tanáromnak is), hogy legalább megtanulom a nyelvet..Ő ERRE AZT MONDTA, HOGY MARHASÁG, OLYAN IRODALMI ÉRZÉKKEL AMIM NEKEM VAN, IRODALMAT (IS) KÉNE TANITANOM)

ámbár igy is lett, gyakorlat teszi a mestert alapon, MAGAM TANITOTTAM MEG A NYELVRE

olyannyira, hogy orosz óráimon csak oroszul szólaltam meg (mondta is anyu egyik volt oszttársának unokája, jhogy JAJ, NAGYANYÁM,  bejön az örosz tanárnő, és csak oroszul beszél, emlékszem az órakezdő szituációs beszélgetéseinkre, onnan tudhattam meg legtöbbet a gyerekeimről, kerültünk közel egymáshoz...

nameg az orosz irodalom, eredetiben olvasni Tolsztojt, CSehovot, Turgenyevet....nem volt semmi..ha kicsit küzdelmes is (barátnőm az Anna Kareninát hozta nekem SZuból ajándékba! tudta hogy mennyire szeretem, nomeg azt is tudtuk tanárunktól, hogy a legjobb forditás is ferdit Németh László is...)aki éllitólag az orosz irodalom miatt tanulta meg az orosz nyelvet (úgy, ahogy)

node az angol bevehetetlen vár maradt, pedig mennyit tanultam egyetemen, 3 évig (igaz szakforditást csak), az Essential Englisheket, ..angol short storykat ....a nagybátyám hiába könyörgott , hogy tanuljak már meg angolul... igazán sose ment...(orosz tanárból átképzésem angolra végképp nem, bár a középfokú vizsgáig eljutottam)

a németet meg se kiséreltem elajátítani, ennek mély oka van (bár egy évig tanultam a gimiben fakultative)de )  nem tudtam legyőzni mély averziómat iránta (ami a történelemből eredt, beivódott gyerekkori élményekből, hiba is köszönhettük az életünk, Aischwitztől megmenekülésünket anyám percfect német tudásának... sőt)

egyébként apám (is) 5 nyelven beszélt - mondják

de azt is, hogy csak akkor szólalt meg (rajtuk) ha már tökéletesens tudta..

talán itt lehet az én "bibim",  a sikertelenségem oka, hogy sose juthattam el a tökéletességig.. :)

pedig még a franciával is megpróbálkoztam (egyetemen bekéreckedtem francia nyelvgyakorlatra)s nem akarták elhinni, hogy kezdő vagypk, illetve, hogy nincs mélyebb közöm a franciához, olyan jó volt a kiejetésem (tán az orrhangom miatt?)

maradt az anyanyelv...

jut eszembe, az unokabátyám... , 60 évig élt KANADÁBAN, S BESZÉLT CSAK ANGOLUL (FELESÉG, FIA, UNOKÁJA, BETEGPÁCIENSEI KÖRÉBEN)

S utolsó napján csak magyarul beszélt! Csak magyarul! Az anyanyelvén. 

utoljára csak magyarul

Halála előtti napon
csak magyarul beszélt
ebből sejtették
hogy baj van
de nem értette senki
hogy mit  akarhat
én megértettem volna
de távol voltam tőle
bár épp nála gondolatban
mi lehet vele hogy van
rosszra  gondoltam

*Mit mondhattál
anyanyelveden
anyám testvére:

gyermeke
anyád is már rég odaát
hogy szerettem őt
s téged is szerettelek
mikor még itt éltetek
Szegedről Makónkra
motorral átrándultál
hozzánk - diót törni
vizsgádra készülni
be-beugrottál
Aztán messzire el

Angolul beszél nejed
fiad s unokád
nem érthetett senki sem
mit mondhattál utoljára
mi lehetett üzeneted

már titok marad
reggelre végképp elmentél
rád gondoltam előző nap!
mikor már csak magyarul
beszéltél

Magyarul.
60 év multán.

süketek közt
vakon

A poliglott isten
remélem
meghallgatott.

.