Hat vagy nyolc levelet írtam neki, portrékat a az üknagyanyáig visszamenőleg, mert hála a sorsnak, őt is ismertem, együtt éltünk tizennégy éves koromig. Sok emléket őrzök róla meg a többiekről is. Ágika unokám örömmel olvasta a leveleimet , végül így köszönte meg:
(2020.06.09. 23:12 keltezéssel, Agnes írta)
Mamó,
Nagyon megindító volt számomra olvasni a családi történeteket. Persze, én
érzelgősebb is vagyok, mint te meg Anya... De nem csak ezért. A legtöbb
dolgot nem tudtam. Mami élete különösen érdekes volt számomra, azok a
nehézségek is, amiket - akaratlanul - neked okozott. Előkerültek az én
világlátásomban, viselkedésemben is azok az érzelmek és hiedelmek, amik
ennek a folyományai, csak picit rejtettebben (például az igazságtalanság
okozta sértettség).
Különösen meghatódtam a hatodik levélen, amiben összeszedted az
"örökségeket", és a történetekkel együtt olvasva úgy éreztem, talán
több
közös van bennünk a néhai dédanyámmal, mint azt eddig gondoltam. (Nem
tudom, ez mennyire érdekes neked, de például arra gondolok, hogy a
racionális elemzőképesség, éleslátás és a spiritualitás, azaz hit egyszerre
és egyformán fontos alapok számomra. Amit feladatomnak érzek az életben, az
is leginkább ebből a kettőből nő ki, és egyformán fontos mindkettő.
Érdekes, nem?)
Remélem, meg tudod bocsátani neki, és a többi felmenődnek a terheket,
amiket rád raktak, illetve a fájdalmakat, amiket okoztak. Azt is tanultam
az elmúlt években, hogy mindig mindenki a legjobb belátása szerint
cselekszik - aszerint, amire épp képes, amit a legjobbnak lát.
Gondolkodnom kell még kérdéseken. Esetleg írhatnál az apai ági felmenőidről
is hasonló szemszögből.
Végtelenül hálás vagyok ezekért az írásokért! Nem is tudom, hogy fejezzem
ki. Köszönöm!
Szeretlek!
Egyszer már közreadtam Ágika köszönő sorait. Viszont nem írtam az apai ági felmenőimről. Sajnos, valahogy nem sikerül használni az eredeti blogom írófelületét, ezért tettem ide a közösbe a mostani feladathoz kapcsolódó régebbi írást.
De most magamba szálltam. Megpróbálom beváltani az apai ősökről tett ígéretemet, hátha benneteket is érdekelni fog, amit összeszedtem
Addig is, amíg elkészülök, veletek maradhatok. Talán.
4 megjegyzés:
Megindítóak unokád köszönő sorai, és az az ötleted, hogy megírtad azt a hat levelet. Nagyon megérintett, Klári, mélyen, a lélekig.🤗. De jó is lenne felnőtt unokáimmal átbeszélni majd a családunk múltját. Bárcsak megérném, remélem. Addig még sok év telik el. Azért addig is mesélek nekik😉
Jó leírni, hogy „mi is volt akkor régen” a családban. Aztán, ha érdekli az utódokat, elolvassák. Sokszor tapasztalom, hogy idősödő korú rokonok érdeklődnek az egykori családi történések iránt. A leírt dolgok esélyt adnak a megismerésre (vételkényszer nélkül).
Klári, de jó neked, hogy unokáid örömmel veszik ezt a fajta "örökséget" ! Magam is azért írogatom az emlékeimet (és nemcsak a mesélés öröméért) két nyelven is, hátha később betöltenek majd egy bizonyos űrt...
(Én a blogomban irok folyton róluk :) (a felmenőkről) (egyelőpre olvasatlanul:)de Hány éves is az unokád? Nagyon meginditó a reagálása! Érdemes irni nekií!!!
Megjegyzés küldése