Évértékelő helyett

 Hosszú évek óta bombáznak bennünket már októbertől a következő évi szebbnél szebb „Lifestyle book”-nak elnevezett határidőnaplókkal. Igaz, a régi határidőnaplókat férfiak és nők vegyesen használták, akár otthoni, akár munkahelyi teendőik előzetes tervezéséhez, míg ezekkel az új, színes, gyönyörűen tervezett és kivitelezett könyvekkel inkább a nők szívére kívánnak hatni. Engem válasszál, én vagyok a legjobb, a legszebb, a legösztönzőbb, legkreatívabb, hadd ne folytassam! Négy-hatezer forintért már szaladhatsz is vele haza, és ha hű leszel a „márkádhoz”, akkor évek folyamán még a polcodon is gyönyörűen fognak mutatni egységes stílusban az évek alatt teleírt „book”jaid.

Engem sajnos már színesen és szépen sem tud rávenni egyetlen lifestyle book sem, hogy előre tervezzek, és év végén konstatálhassam szomorúan, hogy még a dolgok felét sem teljesítettem. Nem szeretném minden reggel felírni, hogy „porszívózás, felmosás, bevásárlás, főzés, sportolás, stb.”, látom úgyis, hogy épp mi következik. Nem akarok este pipát tenni a felsorolás végére. De ha valakit ez tesz boldoggá, akkor csinálja, elfogadom jó szívvel.

Régóta hangoztatom, hogy nem tervezek a jövő hét végénél hosszabb távra. Az még belátható idő számomra, és még bízhatok is benne, hogy egészségesen el is érek odáig.

Még mielőtt elrontanám a jó hangulatát bárkinek, gyorsan visszatérek a címhez, még ha nem is következik majd a továbbiakban semmiféle felsorolás, hogy mi mindennel telt a 2024-es kedvenc évem. Márcsak azért is kedvenc, mert csupa páros számokból állt, melyeket annyira szeretek, ráadásul fordulóponthoz is érkeztem az év közepén.

Júliusban betöltöttem a hetvenet, és eldöntöttem, hogy innentől minden napomat tudatosan is ajándékként élem meg. A konyhaszekrényem ajtajára kiragasztottam: „Nem idegeskedek”! Valójában nincs is miért, de mivel alapvetően kissé izgága természetű voltam mindig is, erre nem árt figyelmeztetnem magam. Sikerül is többé-kevésbé.

Sok szívemnek kedves dolgot hozott ez az év, nem volt a családban nagyobb betegség sem, hála Istennek. Gyarapodtunk létszámban is a tágabb családban, ami külön ajándék volt Mindnyájunknak. Volt új iskolakezdés, költözés, és sok-sok olyan dolog, ami csak nekünk kedves és fontos.

Azt is írhatnám, hogy soha rosszabb évet nem kívánok a 2024-esnél.

Talán rossz beidegződés nálam, hogy gyermekkoromtól kezdve úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy ha valaki már elmúlt hetven, az bizony ballag az öregedés útján. Ma már lázadozom ez ellen a gondolat ellen, bizonygatom magamnak, hogy nem vagyok öreg, de amikor hol a bokám, hol a térdem, hol a hátam, hol a talpam jelez, és hiányzik a ruganyosság, akkor mégis elbizonytalanodom…

Száz szónak is egy a vége, lesz ami lesz, jöjjön, aminek jönnie kell. Csak ne fájjon!!!

Nem kívánok mást, mint nagyon jó egészséget blogunk valamennyi író és olvasó tagjának.

Boldog 2025-ös évet kívánok Mindnyájatoknak!