Kihasználom a délelőttből megmaradt rövid órát, hogy megpróbáljam összeszedni gondolataimat, mielőtt lejárna a határidő. Krónikás társaim írásait olvasgatva kezdett kialakulni bennem a téma kidolgozása, pedig eleinte azt hittem, hogy bennem már egy morzsa se maradt a néhai gyerekből. Nem azért, mintha siettem volna kilépni a korból, de nem is ragaszkodtam hozzá görcsösen, mint egyik ismerősöm (aki büszkélkedett a benne rekedt kisgyerekkel, még negyvenen is túl, "Peter Pan-szindrómának" titulálva a számomra természetellenes, visszatetsző vonást. Igaz, nemcsak emiatt utáltam az illetőt...)
Mialatt a témát kerülgettem, eszembe jutott egy-két tulajdonságom, melyek nemhogy elhalványultak volna, de makacsul megmaradtak (innen az emlékezéseimben néha előforduló "mióta az eszem tudom" féle bevezető)... Pl. az elfojthatatlan kíváncsisági rohamok... Miért is töltök megszámlálhatatlan perceket - sőt, órákat! - a kvízekkel! Ha a tévében vagy a Neten elém kerül egy-egy kérdés-sorozat, legyen témája alap-műveltség, vagy egy-egy ágra specializált fejtörő, mágnesként húz magához akár éjjel 3 h felé is! Ellenállhatatlanul szeretném megtudni, mennyi maradt meg bennem az egykori ismeretekből, esetleg az újabban felszedettekből, melyeket még mindig kielégíthetetlen tudni- és megérteni vágyással csipegetek! S ha "meg tudtam felelni", nagyon kellemes érzés tölt el : nem is annyira büszkeség, inkább valamiféle - pillanatnyi - elégedettség!
A másik az, hogy mindennek szinte mániásan végére járok, ellenőrzök : nincs az az elő- és utószó, lap alji apró betűs megjegyzés, ami elkerülné a figyelmemet - erre még iskolás koromban szoktam rá, s folytattam az egyetemen is. Nehogy elszalasszak valami fontosat, esetleg olyasmit írjak, amit más már régen megírt, s ezzel olyan színben tüntessem fel magam, mintha én találtam volna fel a puskaport!
Hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam : a játék szerelme! Nem emlékszem rá, hogy akármilyen fáradtan is, játszási lehetőséget, ajánlatot visszautasítottam volna. Igaz, szüleim kicsi korunktól beavattak bennünket az együtt játszás örömeibe, különösen Anya, aki François-val is rengeteget játszott még idős korában is. Máig sem értem, honnan örökölte és mentette át játékos természetét, hiszen ahogy elmesélte, gyerekkorukban nemcsak játékban, de még anyai gyengédségben se nagyon volt részük... Szeretem a játékok pezsgő hangulatát, a nyerést, de a vesztést is elfogadom, és várom a jó szerencsét! Mostanában egyedül játszogatok (az említett kvízek is ide tartoznak), többnyire pasziánszot. Barátaim között, sajnos nincs meg ez a hajlam, így arra várok, hogy a gyerekekkel találkozhassak. Számomra ez a legpihentetőbb kikapcsolódás!
 |
| ... az ötvenes évek elején... (1952?) |
4 megjegyzés:
Rózsa, bizony így vannak ezek a dolgok nálam is! 😊 A kvízeknek nem lehet ellenállni, ugye? Amikor már nem olvasok tovább, és "csak" villanyoltás előtt belenézek a telefonomba, még jó ideig szórakozom a felugró kis kvízekkel, egyik hozza maga után a másikat..
És az ellenőrzés, huhh, ez a munkahelyemen is kísértett, a saját dolgok átnézése. Ildi kolléganőm (róla már írtam csodálattal, kerekes széke semmiben se akadályozta) érti csak, mert ő is annyira megszállott, mint én.
Kártyázni már nincs kivel (a felnőttekkel sajnos nem tarokkozunk hajnalig...elment a 4. :( ) De a gyerekek rákaptak végre a römire.
Társasozni remélem tudunk most majd az ünnepek alatt, mindenki imádja.
Jó volt olvasni, mennyi hasonlóság fedezhető fel, ennyi év után si. :)
Ki vagy, kedves Névtelen?...
A hajnalig tartó tarokkozás barátainkkal nekem a berlini és az isztambuli 6-6 évet idézi... De jó is volt!... Magyarországi vakációk során fiam a magyar kártyával és a hozzá kapcsolódó játékokkal ismerkedett, de emlékszem, még G. szülei is beszálltak, amikor eljöttek néha velünk!
Endi voltam, bocsánat, nem figyeltem, hogy kivételesen nem a telefonról írok😳
Bevallom, sejtettem egy kicsit (játékosság, gyerekek, de a kvízeket és az önellenőrzést nem tudtam, örülök, hogy ez is közös! nem is csodálkoznék, ha még az eddig elhallgatottak között is akadna...) Egyszer már tényleg le kellene ülni egy KV-ra!
Megjegyzés küldése