A tévés korszak elmúlt az életemben (bár sose voltam rabja,)
Az ötvenes évek vége tájt jött be.
Egy gimista osztálytársnőmnél láttam először, de nem is működés közben, mert nappal volt, nem volt műsor, s amúgy is készültünk az tanévnyitóra, Boccerini Menüettjével,,,
Aztán emlékszem az egyetemi kollégium zsúfolt társalgójára, alig fértem be a Vitray közvetitette Műkorcsolyabajnokságokra
Aztán anyu nyugdijas klubjára kezdő tanár koromban.. Én ritkán, de anyu rendszeresen járt oda, Nagyon szerette...
Aztán lett tévénk! Nem tudom pontosan hogy s mikor, de nem sokkal utána nyertünk a lottó tárgynyereményén is egyet, mit persze más árucikkekre válthattunk át ( jó sokra!9
Azt tudom, hogy Anyu utolsó mondatai egyike, ez vplt, ha nem a ,legutolsó:, a kórházban, mikor pedig már alig beszélt:
Azok a szép, tévés esték...!
***
Évek óta rossz a tévém.
Egyszer Pestről jövet bekapcsoltam,s egy nagy csattanás - s azóta is vak és néma
Nem csináltattam meg!
A számitógépen a mediklikket ugyan használom, de ott csak a Duna tévét, esetleg az M3-t, M5-t nézem , néha
Nem hiányzik!
De a RÉGI tévéműsorok igen. (erre jó egyébként az M3)
Különösen a tévéjátékok, (olyan már nincs, vannak helyette bugyuta, agyonnyújtott sorozatok)
Az interjúkat szerettem mindig is... még. de ez mintha át is települt volna a netre, újabban podcast formában. Azokba bele-belehallgatok.
A net amúgy mindenre jó, felváltotta, ha nem is pótolja a tévét., de sok másra is perdsze...Ami viszont mostani formájában nem is az én terepem, azt hiszem.
(de azért még lehet, hogy megcsináltatom...?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése