2019. december 5., csütörtök

testvértelenségem

a testvértéma engem sajnos személyesen csak hiányként érinthet (majd később irom, miért)

de anyukám legendás testvéri kapcsolatban volt az övéivel

és nagybátyám is apámmal, bár ez tragikusan  megszakadt.... (no ezért is nem lehetett nekem testvérem , én pont 9 hónapra a szüleim esküvője után születtem, de aztán a háború, a munkaszolgálat végleg elragadta apámat-  )

anyu mindig mesélt a gyerekkorráról mint valami édenről és fájlalta hogy nekem nem jutott hasonló és itt mintha legtöbbször a testvéreire gondolt volna a háttérben.....

(6an voltak, de innen hiányzik a legöregebb féltesvér Böske, és még nem született meg a legfiatalabb: Feri)



itt pedig apukám és öccse látható gyerekkorukban (apám (Karcsi)  lábát haszontalan Lacika megfaragta keskenyebbre) a képet úgy kunyeráltam el 21 évesen Zürichben egy raktárban


anyu testvéreivel való szoros kapcsolata végig megmaradt, bár földrajzilag távol kerültek egymástól






itt én anyu nővéreivel






talán a legszorosabban húgával Magdi nénivel kötődtek, mi sem bizonyítja jobban, hogy utolsó napjaikban kölcsönösen egymást emlegették, anyu álmából is riadtan Magdit mondott., Magdi néném lánya pedig megdöbbenve mesélte, hogy az ő neve (Dóra) helyett is mindig anyuét Dusit )emlegette....

a képen fölöttük  családi fotó (ők akkor még meg se születtek) de apjuk látható, első feleségével  gyerekével, szüleikkel és  számtalan testvérével....:s leszármazottaikkal


nagy dolog a testvér-ség

2 megjegyzés:

Kelemen Éva írta...

Nem először látom a nagycsaládról készült fotódat, de most is, mint első megtekintésekor, percekre beszippantott a légköre. Micsoda családregény kerekedhetne ki az életsorsokból.

Az édesanyád nővéreivel készült képről a bal oldali nővére úgy néz ránk, mintha édesanyád lenne fiatalabb korában. Nagyon hasonlóak a vonásaik. Szerencse, hogy ennyire szerettétek megörökíteni a közös együttléteiteket. Hogy örülnék, ha édesapám két kedvenc nővérével lenne nekem is legalább egy ilyen fotóm.

aliz írta...

én folyton "örökitettem" (ménikusan, akér örültek neki, akér nem:) .

a nagycsaldomról sajnos één is nagyon keveset tudok (ls sajnos vannak baljóslataim.)