Hasonlít a rend, fegyelem, szabályok megfogalmazásra. Csakhogy a „Csend, rend,
fegyelem” kitétel úgy folytatódik, hogy „aki rossz, azt megverem”. Így már nem
kívánatos. Folytatom a pejoratív kicsengésű fogalmakat: csendőrség, rendőrség ...
fegyelemőrség még nincs, legfeljebb Orwell gondolatrendőrsége, legfeljebb az
internet nyilvánosságának magát önként kitett mindnyájunkat ellenőrző programok.
Igaz, erre azt mondom, nem baj, ha tudják a túl okosok, hogy nem mindennel
értünk egyet, abból, amit ők kiagyalnak.
Több negatívat nem írok, ezt is jobbára azért tettem, hogy közelebb kerüljek
azoknak az észjárásához, akik teljes mellszélességgel ellenzik a téma
piszkálását.
A kaosztól a túlszabályozottságig terjed a skála a fegyelemhez, rendhez való
viszonyunkat illetően. Ha tehetem, szívesen maradok az arany középúton. Háromféle
élőlénnyel szoktam jellemezni a (maga)tartásunkat.
1. A puhatestűek teljesen esetleges tartása nekem a káoszt jelenti.
2. A kitinpáncélosok kívül hordják tartásuk szilárdságát. Nem meggyőződésüket
követik, csak konformizmusuk diktálja szabálykövető magatartásukat. Nemrég
láttam a tévében egy megismételt kísérletet, amelyben a „játékvezető” a játékosok
tudomására hozza, hogy a játék folyamán egy-egy kalitkába zárt emberbe
fokozatosan emelkedő feszültségű áramot kell vezetniük. A játékosok többsége
elment a 400 V-ig, amely bőven halálos adag. (Persze nem volt itt áram, és a
kalitkában színészek „szerepeltek”, ám a játékosok ezt nem tudták, csupán
annyit, hogy a tévétársaság felel az áramütések jogi vonatkozásai miatt). A
kitinpáncélosok – és ők voltak sokkal többen – emelték az adagokat, egészen a
halásos mértékig. Az ilyenekből jó katona lesz, nem gondolkozó és irgalmatlan.
3. A harmadik csoport tagjai volnának a gerincesek. A gerinc belső váz. Kívülről
puhának tűnhet a gerinces ember. Tartása belső tartás. Magatartása jel értékű.
Akkor is lelkiismerete szerint jár el, ha ezért megvetés, mellőzés stb. jár. A
gerincesre lehet számítani, értékrendje kialakult, magatartása következetes.
Nézzünk meg még néhány vonatkozást.
– „Tartsd meg a törvényt, és a törvény is megtart téged” –
mondja Szent Ágoston. Ez megfelel az ószövetség mózesi előírásainak is,
amelyekből egy jottányit se kíván elhagyatni Jézus, bár megegyezik a törvénytudókkal
abban, hogy az első és legfontosabb törvény a szeretetparancs.
– Vegyünk egy példát a profán világból: A KRESZ minden olyan helyzetet
szabályoz, amely a közúti közlekedésben előfordulhat. Több mint a jobbkéz-szabály.
Vannak a világnak olyan pontjai, ahol nem érvényesül a KRESZ, pl. India nagyvárosaiban,
pl. Kairóban. Akik megjárták ezeket a helyeket, tudják, hogy meglehetősen nehéz
az előrehaladás.
Ami a rendet illeti, két szélsőséget ismerek. Az egyik típus rendetlen, szélsőséges
esetben gyűjtöget, és tárgyat tárgyra halmoz, szemetet is, el odáig, hogy saját
lakásában csak egyre keskenyedő „utcácskákon” haladva tud közlekedni. Ez nyilvánvalóan
nem jó. A másik véglet híve a porszemnek is ellensége, aki iskolás gyermekébe
is beleneveli tisztaságmániáját. Csak fehér köpenyben tartózkodhat a gyerek a
lakásban, eladdig míg meg nem zakkan.
Ugye az arany középutat kell megtalálni
Pont
3 megjegyzés:
Tetszik a rendszerezésed. Igazolja a belső szabadságo/ma/t.
:) A poszt lekörmölése óta sok vonatkozás eszembe jutott pl. a szabadság és szabadosság különbsége, a közmegegyezés szabályozó szerepe, stb, stb.
Megjegyzésednek örülök.
én csend, rend, figyelem--- ként emlékszem vissza (gyerekkoromból, viccelődtünk a mondással persze csak:)
Megjegyzés küldése