2015. október 22., csütörtök

Csend, rend, fegyelem...

Hasonlít a rend, fegyelem, szabályok megfogalmazásra. Csakhogy a „Csend, rend, fegyelem” kitétel úgy folytatódik, hogy „aki rossz, azt megverem”. Így már nem kívánatos. Folytatom a pejoratív kicsengésű fogalmakat: csendőrség, rendőrség ... fegyelemőrség még nincs, legfeljebb Orwell gondolatrendőrsége, legfeljebb az internet nyilvánosságának magát önként kitett mindnyájunkat ellenőrző programok. Igaz, erre azt mondom, nem baj, ha tudják a túl okosok, hogy nem mindennel értünk egyet, abból, amit ők kiagyalnak.
Több negatívat nem írok, ezt is jobbára azért tettem, hogy közelebb kerüljek azoknak az észjárásához, akik teljes mellszélességgel ellenzik a téma piszkálását.
A kaosztól a túlszabályozottságig terjed a skála a fegyelemhez, rendhez való viszonyunkat illetően. Ha tehetem, szívesen maradok az arany középúton. Háromféle élőlénnyel szoktam jellemezni a (maga)tartásunkat.
1. A puhatestűek teljesen esetleges tartása nekem a káoszt jelenti.
2. A kitinpáncélosok kívül hordják tartásuk szilárdságát. Nem meggyőződésüket követik, csak konformizmusuk diktálja szabálykövető magatartásukat. Nemrég láttam a tévében egy megismételt kísérletet, amelyben a „játékvezető” a játékosok tudomására hozza, hogy a játék folyamán egy-egy kalitkába zárt emberbe fokozatosan emelkedő feszültségű áramot kell vezetniük. A játékosok többsége elment a 400 V-ig, amely bőven halálos adag. (Persze nem volt itt áram, és a kalitkában színészek „szerepeltek”, ám a játékosok ezt nem tudták, csupán annyit, hogy a tévétársaság felel az áramütések jogi vonatkozásai miatt). A kitinpáncélosok – és ők voltak sokkal többen – emelték az adagokat, egészen a halásos mértékig. Az ilyenekből jó katona lesz, nem gondolkozó és irgalmatlan.
3. A harmadik csoport tagjai volnának a gerincesek. A gerinc belső váz. Kívülről puhának tűnhet a gerinces ember. Tartása belső tartás. Magatartása jel értékű. Akkor is lelkiismerete szerint jár el, ha ezért megvetés, mellőzés stb. jár. A gerincesre lehet számítani, értékrendje kialakult, magatartása következetes.
Nézzünk meg még néhány vonatkozást.
– „Tartsd meg a törvényt, és a törvény is megtart téged” – mondja Szent Ágoston. Ez megfelel az ószövetség mózesi előírásainak is, amelyekből egy jottányit se kíván elhagyatni Jézus, bár megegyezik a törvénytudókkal abban, hogy az első és legfontosabb törvény a szeretetparancs.
– Vegyünk egy példát a profán világból: A KRESZ minden olyan helyzetet szabályoz, amely a közúti közlekedésben előfordulhat. Több mint a jobbkéz-szabály. Vannak a világnak olyan pontjai, ahol nem érvényesül a KRESZ, pl. India nagyvárosaiban, pl. Kairóban. Akik megjárták ezeket a helyeket, tudják, hogy meglehetősen nehéz az előrehaladás.           
Ami a rendet illeti, két szélsőséget ismerek. Az egyik típus rendetlen, szélsőséges esetben gyűjtöget, és tárgyat tárgyra halmoz, szemetet is, el odáig, hogy saját lakásában csak egyre keskenyedő „utcácskákon” haladva tud közlekedni. Ez nyilvánvalóan nem jó. A másik véglet híve a porszemnek is ellensége, aki iskolás gyermekébe is beleneveli tisztaságmániáját. Csak fehér köpenyben tartózkodhat a gyerek a lakásban, eladdig míg meg nem zakkan.
Ugye az arany középutat kell megtalálni
Pont

3 megjegyzés:

klaribodo írta...

Tetszik a rendszerezésed. Igazolja a belső szabadságo/ma/t.

mick írta...

:) A poszt lekörmölése óta sok vonatkozás eszembe jutott pl. a szabadság és szabadosság különbsége, a közmegegyezés szabályozó szerepe, stb, stb.
Megjegyzésednek örülök.

aliz írta...

én csend, rend, figyelem--- ként emlékszem vissza (gyerekkoromból, viccelődtünk a mondással persze csak:)