Ilyen tudományos, kulturált, sokoldalú megközelítésben,
ahogy Mick írt a zenéről, nemhogy hozzászólni, hanem boncolgatni sem lehet
másképpen a témát. Megszólalni a hang, a ritmus, a dallam és a harmónia
jegyében lehetetlen. Ezekről csak muzsikálni lehetne, ha zeneszerzőnek
született volna a blogíró.
Muszáj lenne részeire bontani, szubjektív élményekre hivatkozni,
kiemelni a legemlékezetesebb zenéket. Megvallom, mégse szívesen tenném. Úgy
érzem, nem tartozik másra, ki hol helyezi el magát a világegyetemben, akár egy
európai klasszikus mű, akár egy mongol marinhúr, akár egy joruba dobszóló, akár a népszerű
sláger hangjainak segítségével.
Az előadóművész más kategória. Esetleg megemlítenék egy
japán hölgyet, aki úgy adta elő Mozart zongoraversenyét, hogy a zongora és a
zenekar egyenrangú beszélgetőtársak voltak, (persze, így írta meg Mozat),
csakhogy a hölgy felette volt az egésznek, a megszólaltató valamiképpen teremtővé
vált az előadásban. Karmesterek, hegedűsök is keltettek bennem ilyen benyomást.
Nem sokan. Egy néger jazz-zenész például a lét kérdéseit feszegette, amikor azt
mondta: "Ha feketének születtél volna, soha nem akarnál más lenni."
Ehhez az éppen előadott mű is kellett, hogy úgy hangozzék, ahogy én értettem.
Van valami még, amit megfigyeltem, és estleg szólni lehet
róla. Ez pedig a zenemű - bármelyik műnemben szóljon is - időről időre
másképpen hat. Mondhatnám, együtt fejlődik, változik az emberrel. Vagyis
fordítva.
Van olyan zenemű is,
amely az évek folyamán veszített az ünnepélyességéből, kiürült. És ez nem a
szovjet himnusz! Olyan mű is van, amelyik megszépült. Több tartalom rakódott rá
a meg-megismétlődő emlékezéstől.
Lehetne most a legkedvesebb zeneszerzőmről, a nekem
legtöbbet és minduntalan új pszichés régiókat megmozgató zenékről írni, vagy
bizonyos zeneszámok egyszeri pillanatokkal összekapcsolódó jeleneteit felidézni.
Csábít a mesélőkedv, de ellenállok. A zene mindenkié. Hagyok helyet másnak is.
8 megjegyzés:
Kár, hogy ellenálltál a csábításnak! Jó lett volna olvasni (majdnem azt írtam: hallani...)! Mindig érdekes, ki hogy fogalmazza meg ezt az "anyagtalan", éteri élményt, amit a zene ad!
A magam részéről nehezen tudok hozzáfogni...
Rózsa, az a baj, hogy nagyon is éterietlen élményeim vannak. Már, ami megírható egyáltalán.
Különben, kezdjél csak hozzá, magától kibontakozik, meglátod.
Unokaöcsém kb. úgy gitározott, mint a Shadows együttes tagjai, de jól megtanult zongorázni és klarinétozni is. Egyszer - akkor még tini volt - hozzám fordult és azt mondta: A zene egy világ, amely boldoggá teszi, mert a segítségével mindent ki tud fejezni. Azt hiszem, igaza volt.
Jó annak, aki ennyire tehetséges.
...ne állj ellen! :)
amúgy én se tudok (még ) megszólalni, annyira magasztos a téma, és valóban a szó nem ér fel hozzá, csak a zene érne...! :)
Aliz, sok téma van, amiben illetéktelennek érzem magam, ez is olyasmi. De te, mint kiváló hegedűs, tudhatsz valamit, amit más nem...
ó, ha elhegedülhetném! :) (vagy ha "zongorázhatnám a különbséget" (Karinthy) ami bármi szó és a zene közt van! :)
Megjegyzés küldése