Proust nyomában

Az én madlenem

az orgona

illata

ezért vagyok

minden tavasszal

újra gyerek

s az egész vàros

olyan nekem

mint hàzunk

régi kertje

orgonabokraink

édes illatàval

megtelve

itt bolyongok

tavaszokon àt

hol minden

belesűrűsödik

ebbe a màgikus

illattengerbe

az egész vàros

a régi kert

gyerekkorom tere

hol kerités nélkül

jàr àt az orgonaillat

multat és jelent

s még jövőt is beleng

hol még minden lehet

hiszen ugyanaz az illat

tölt be màr 7o éve

megàllt az idő

és én àllok benne

miközben kavarog

körülöttem

múlt jelen és jövő

az élet ez

egyszerre minden.

Semmi sem vàltozott.

Mert mit szàmit

Hogy màs a szirom

S hogy az is màs

Ki beleszimatol

Az orgonaillat ugyanaz

S minden viràgzàs

Örök marad