Meséljek a zölddisznóról?

Azt hittem, nem nekem való téma a mese, mint olyan. (Én kérem, komoly ember vagyokJ!)
Aztán kezdett felrémleni néhány koragyermekkori élményem, s törölte a fenti véleményt. Nagyanyánk hangján hallom az Icinke-picinke mesét. Emlékszem, mennyire idegesítette a visszatérő iker-jelző. Ugyancsak tőle a Móricz-féle Török és a teheneket.
Nagyon hamar megismerkedtem Walt Disney Három kismalacával. Bizonyítom, hogy bennem maradt: Néhány kép alatti versikét idézek a könyvből: Amikor biztonságos házikóba értek a malacok, táncikáltak, énekeltek: „Orron ütjük, gúzsba kötjük, letörjük a derekát, fejbe verjük és kilökjük, hogy kitöri a nyakát.” Az a fenyegetés a farkasnak szólt. Amikor komolyabbra fordult a dolog, a kép aláírás szerint „Bekapták az Isten hozta!-lábtörlőt.” Egy másik kép alatti versike: „Kicsike bárány vagyok, ideki majd megfagyok.” (farkas) Malacok: „Kicsike bárány bőre nem a te ruhád, ne is bégess, hanem hallgass, csini-csin, te vagy a farkas, valld be, vakapád!”
A magyar mesét is szerettem, mert igazságot szolgáltatott a fenyegetetteknek: Ugye A kismalac és a farkas a címe. A lényeg: „Forró vizet a kopaszra!”
Egyik alapélményem egy francia, tisztességesen bekötött album volt, a Vaillant újság egy folytatásos képregényféle melléklete, a Placid et Muzo. A két állatfigurával hasonlók történtek, mint korunk Tom és Jerryjével. A szomszédgyereké volt az album. Apja jó magyarsággal fordított szövegei szerepeltek a fehérre mázolt beszédbuborékokban. Csak olyanokat hagyott meg franciának, mint Toc-toc, Pan-pata-pan, Floc. Sokat nézegettük, olvasgattuk.
Teljesen enyém volt Tersányszky J. J. könyve, a Misi mókus kalandjai. Értettem, beleéltem magamat a történésekbe. Máig emlékszem a kalandok legtöbbjére, Krokóra, Bumba majomra a három kövér mókusra, a nyafka kisfiúra, akit megkarmolt Misi mókus.
A János vitézt se kellett magyarázni. Benne voltam, (Tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a juhászbojtárra...) átéltem, azonosultam Kukorca Jancsival, Jean Kukuru-vel, az óriásokkal, Iluskával, a gazdával (Ne bolondozz, Jancsi, a tréfát nem értem, amíg jól van dolgod, fel ne gerjeszd mérgem.), a mostohával: (Hanem most már elég, hallja-e kend anyjuk? Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.),  tündérekkel...
Volt aztán néhány negatív élményem. Mind azért volt az, mert túlságosan korán találkoztam egyes könyvekkel. Néha valakitől kaptunk valamilyen mesekönyvet, s nem mindig volt mód ellenőrizni, melyik kinek való. Ilyenként olvastam szinte szorongva-félve az 1001 éjszaka meséit, Benedek Elek Csudalámpa (ezüst-mesekönyvét). Utóbbiban olyan nevekkel találkoztam, amelyeket elolvasni, kimondani is alig tudtam. A könyv már nincs meg, de a MEK hozza PDF-ben. Mindjárt az első cím: Padmanaba, majd Vilfridur és Völufregi. Ámisz és Ámil. A szürke ember. (Ugyan miféle alvilági figura lehetett?) Giufa (olasz) Ázem. Nem jöttek közel hozzám ezek a világ minden részéből összeírt mesék. Legalábbis akkor nem, amikor olvastam.
Ugyanígy távol maradt tőlem, kisgyerektől a Micimackó angol nyakatekertségű megfogalmazásaival. (Egyikünk túlságosan sokat evett, s ez az egyikünk nem én voltam, stb.) Utóbbinak tartozom azzal, hogy megjegyezzem: A fordítás zseniális és a lefordított könyv önálló életet él az eredetihez képest. Más karaktert kaptak a figurák. A fáma szerint ugyan Karinthy Fr. neve fémjelzi a magyarító munkát, de nem ő, hanem lángeszű nagynénje fordította le. Csakhogy az ő nevét nem ismerte senki. K Fr neve szerepel fordítóként rajta. Most jönne ide M. Twain, Huck Finnje és Tom Sawyere (Tatád maga se tuggya mit akar, eccer asziszi gyün, másszor asziszi: marad. Tatád együtt aludt a disznókkal a kenderáztatóban, majd bement a városba és egy rézlábossal óriási ricsajt csinált. Rajta már csak a puskagolyó segíthet...), de hát hiába szerettem, az már nem mese, hanem ifjúsági.
Tovább is van, mondjam még?
Na, jó:
– Meséljek a zölddisznóról?            
– Mesélj.
– Én nem azt mondtam, hogy mesélj, hanem hogy meséljek a zölddisznóról?
– Hát persze.            
– Én nem azt mondtam, hogy hát persze, hanem hogy meséljek a zölddisznóról?