Évértékelés, több szálon

Megkísérlem, hogy első, mindvégig életvitelszerűen együtt töltött évünkről egy kis összefoglalót adjak - a magam módján. Mert az utóbbi években az utazásaim töltötték ki a szabadidőmet, a blogom is arról szólt sokáig, hogy mindenféle irodákkal hol itt, hol ott fordultam meg városnézni, tájban gyönyörködni, sört inni, ezekről beszámolni, írásban és képekben egyaránt. Valahogy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez másoknak is kedves volt, s hogy esetleg van, aki várja is a hasonló beszámolóimat. Nos, ez IS van benne.
Igaz, az úti beszámolók leginkább a nyavalygo.freeblog.hu cím alatt találhatók, míg a fotók a picasaweb.google.com/stali0812 nevű képtárban, de ezzel aligha mondok újat, hiszen legtöbbünk a freeblogról ismerős. És, ha sikerrel járok, a megtervezett évértékelésem is átkerül ide.(Nem volt hajlandó a szépen egymás mellé - ugyanazon a lapon egyik hasáb a programjainkról, a másik a váratlan programokról) szerkesztett dokumentumot idetenni, brühühü, pedig olyan csinosra sikerült! Csakis egymás alatt hajlandó kezelni, hát akkor marad így. Végül is: olvasható.)

A programjainkról

Kétlakiságunk következtében a január is úgy telt, hol itt, hol ott vagyunk otthon.

Persze az én utazóördögöm kísértése folyamatos, tehát év elején befizettünk egy Prágára, júniusi esedékességgel. Az már végül nem rajtunk múlott (bár az az igazság, nekünk kellett volna visszamondanunk, de az Iroda mondta le az utolsó napokban), hogy idén nem jutottunk el a vágyott Valdstejn-kertbe a Naggyal.

A soproni 2x1 hét idén májusra és októberre esett, ezeket tudtuk, meg azt is, hogy április végén Balatonfüreden az Annabellát nélkülünk ki sem nyitják. Hát rajtunk ne múljon! De előbb a tesómat elkísértük a Mátrába, ahol ő síelt, mi meg csak jól éreztük magunkat.

Ami igazán nagy program volt és ahová nagyon vártak minket: a gyerekek-unokák meglátogatása Paros szigetén. Meleg nyár volt Görögországban is, és mi nagyon jól éreztük magunkat a lemenőkkel.

Néhány hirtelen ötlettől vezérelt egynapos kirándulgatáson túl még tettünk egy 3 napos wellness kitérőt is, emígy az év vége táján, Cserkeszőlőre. Mert még ott sem jártam. Idénre nem tudok további utazási tervünkről, de ugye, ezt nálunk sosem lehet tudni. És ma még csak 28-a van.

A váratlan programhalmazról

Januárban elmentem tüdőszűrőre, februárban megkaptam a visszarendelő levélkét, márciusban elkészült az a CT, aminek alapján bizonyossá vált, hogy ezt kezelni, de leginkább  részletesen vizsgálgatni fogják a közeljövőben.

Áprilisban már be is utaltak kivizsgálásra, és hogy ne kelljen elválnunk egymástól, Éndrágám a lakáscímére vett. Immár hivatalból kétlaki vagyok, melynek következtében a sokkal emberibb közegben élvezhetem az egészségügy bonyodalmait. Szemérmes tumorom a májusi biopsziából nem volt hajlandó kitekinteni, ezért júniusban elvágták a torkomat és belenéztek egy nyirokcsomóba. Melynek elemzése szépen megmutatta az áttétet. Ezt az ifjú, ám neves osztályvezető főorvos olyan meleg mosollyal közölte velem, hogy megijedni sem tudtam. Ahogyan megijednem nem is kellett, hiszen visszairányított a beküldő intézethez.

Ahol a legemberségesebb személyzettel és egy tüneményes doktornővel kerültem kapcsolatba. Aki pontosan tudta, hogy mennyire fontos nekünk a görögországi látogatás, és elővéve a naptárját, gyorsan összeállította a kezelésem menetrendjét.

Mellékhatások még vannak, de kezelést már nem kapok. Nem romlok, sőt!

Anyakönyvi hírek

Megígérem, nem lesz sok. Nyáron meghalt a gyerekeim apja. Temetése épp azon a napon volt, amikor Prágába indultunk volna, ha az Iroda nem mondja le az utat. A sors keze.
December elején a kisebbik gyerekem férjhez ment. Immár hatósági aktus keretében, amit éveken át elutasított, bár lánykérésben korábban sem volt hiány.

Évzáró kirándulás terve

Ma még 2012. decembere van, na, hová megyünk? Gyanítom, ebéd után átnézünk Kiskunfélegyházára, hogy ne folyton csak átutazzunk ezen a szép kis városon. Úgy tűnik, hideg, ám napos idő lesz. Viszek fényképezőgépet, aztán meglátjuk, mit lát a masina.