A bennünk élő gyermek, a bennünk élő gyermek....ezt mantráztam már egy ideje. Mi is ez, mire kéne asszociálnom, visszaemlékeznem (ha egyre többször nem hagyna cserben az emlékezetem...)
Ez valami idézet, vagy talán valami olyan, amit illene ismernem, tudnom?! Csak zsongott a fejemben...A bennünk élő gyermek. Igen, de mi ez???!!!
És ma, egyszercsak a semmiből, beugrott, hogy ez nekem konkrétan ismerős, és nagyon is saját emlék, (lásd a fenti kép első sorát:) közel húsz év távlatából, egy olyan égből pottyant, csodajó időszak az életemben, ami telis tele volt játékkal, irodalommal, könyvvel, csupa jó ember megismerésével, a blogvilág felfedezésével. És hiába voltam egy ijesztő és komoly betegség kellős közepén, arra már csak halványan és szinte kivülállóként nézek vissza, bezzeg a nagykönyves fórum játékaira Serfre, Imilonára, Metaharira, takemiyapra, Levelibékára, thienre, Fejer-re, Osztapra és a többi kedves játszótársra annál élesebben és annál inkább nosztalgikus örömmel a szívemben.
Ha belegondolok, apám halála után ez volt először és újra az a játszós, gyermeki önfeledtséggel űzött tevékenység, ami felnőtt koromban megesett velem. Mert nálunk ugye gyerekkoromtól kezdve, örökké zajlottak játékok, barkochba és társai, kártyázások és találd ki a zeneszerzőt, költőt kérdés-feleletek, stb. De aztán efféle felnőtt játékaim nem igazán voltak. (jó, a tarokk, de az harc is, izgalom és nem annyira gyermeki). A gyerekekkel, unokákkal sokat sokszor, sok mindent játszottunk, játszunk, persze, de az ugye egész más. (Kivéve a homokvár építést, legyen az akár sima, aká csurgatós, ilyenkor elfelejtem, hogy ki is vagyok, hogy fel tudok-e majd tápaszkodni a földről, és sárosabb, maszatosabb kézzel-lábbal megyek lemosni magam a Balcsiban, mint bárki a gyerkőcök közül. Érdemes ilyenkor körülnézni, milyen arcot vágnak a komoly felnőttek, látva egy efféle nagyit, mint én 🤣)
Tehát a nagykönyvbe, pontosabban annak fórumába kerültem, nyilván már nem tudom, hogy s miképp, véletlenül-e, vagy olvastam róla valahol 🤔, a lényeg, hogy benne voltunk, s mind szívesen, szívvel-lélekkel játszhattunk, mindenféle kötöttség nélkül. Az ottani kommunikációt moderálták ugyan, és néha kellett is bizonyos "őrültekkel" szemben, de hol volt az a mai idők rémes stílusától! Visszasírom azt a fajta kötekedést...
Nagyon élveztem a játékokat, volt mindenféle, Ki írta? ; Nobel díjasokkal kapcsolatos kérdések kitalálása, a csatolt képből is olvasható a Hol? Ki? Mi kezdődik így? Volt valami olyan hogy Mi micsoda, ez egy igazi vicces fejtörő, ki kellett találni a verset abból pl. hogy milyen micsodája mit csinál a hol, micsodát micsinál a micsoda micsodájában (=szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében)
Volt anagramma gyártás, (anyu bátyám haja skót = Tamás bátya kunyhója; ezrek jelenése riadalom=Szerelem kolera idején, stb) meg regény-verscímek keresése számokhoz (Egy nő (Esterházy), 11 perc (Coelho), A piszkos 12; 12 szék; 21 nap, 141 perc a Befejezetlen mondatból-on át végig az 1001 éjszaka meséjéig, sok sok pazar ötlet került a megoldások közé.
Hogy bennem mennyire veszett már el az a régi hosszúhetényi kislány, aki leszaladt a bokasimító kamillafejek közt a réten, vagy hol van vajon a fáramászós gyerek bennem, aki az érett cseresznyeszemekért magasra tört, vagy a könyvvel diófa ágak közé rejtőzött? Az emlékeimben még él ez a kis kócos-copfos lányka.
De hát se futni lefelé a réten, se fáramászni nem igazán tudnék. Akkor most felnőttem teljesen? Vagy csak simán és egyszerűen öreg vagyok.😂
1 megjegyzés:
Hát valóban. Nem a győzelemért, hanem magáért a játékért voltak fontosak a szabályok. Jelen volt az önfeledtség. A Ki mit tudtól a szópókerig, az ügyességi játékokig mennyi, de mennyi lehetőség adódott a közös kikapcsolódásra, a játékokba való bekapcsolódásra.
Kellenek ma is a közösségek, mert az ember társas lény.
Megjegyzés küldése