"Egy kis kíváncsi kacsa..." Ezt dúdolom itt magamban, s közben arra gondolok, milyen nagyon kiváncsi vagyok, illetve lennék erre a bejegyzésemre, ha megírnám... Vajon mi is kerülne bele? Egyáltalán, kíváncsi voltam én gyerekként? És később?
A pletykaszintű dolgokra sosem voltam vevő, de azért nem csukott szemmel és zárt füllel éltem. Főleg egy munkahelyen nem árt, ha az ember kicsit figyel, kicsit kíváncsi. Csak hát egyáltalán nem érdekeltek a folyosói pletykák.
A jó értelemben vett kíváncsiság végülis érdeklődés. Amihez kötődünk, ami vonz, arra önkéntelenül figyelünk. Ez is változik korszakainkban, az évek előrehaladtával. Van azért, ami megmarad s végigkíséri az életet.
Nálam ez hogy is volt, hogy is van?
Azt hiszem, az emberekre vagyok kíváncsi igazán, ez az érdeklődés ugyan enyhült, korlátozódott, már nem olyan széles sávban mozog, de még mindig elgondolkodtat ki mit miért tesz, tett, miért viselkedik így vagy úgy. És bevallom, idegesít, ha nem értem, nem találom meg a háttérben az okokat. Na ilyenkor ismerem fel magamban a kíváncsiságot. 😉
Valami ilyesmikről írtam volna ebben a bejegyzésben, talán. De most félre kell tennem a billentyűzetet. Ugyanis kíváncsi vagyok, mikorra rakodom össze, pakolom be az életünket. Mert most költözés van, nem kíváncsiskodás. 😂
2 megjegyzés:
Sok erőt kívánok a csomagoláshoz, válogatáshoz, kicsit fájón révedező búcsúzásokhoz... De tudom, a pozitív előrenézés átveszi nálad hamarosan a vezetést!
Semmi fájó révedezés, arra nincs idő 🤭. A vezetést át se kellett venni, mert teljesen pozitívan nézek előre, sőt, vidáman. Köszönöm hogy együttérzőn gondolsz rám, Rózsa, nagyon jól esik🤗
Megjegyzés küldése