Mai (július 17.) posztom arról szól, hogy miféle nosztalgiával turkálok régről
megőrzött kottáim között. Mivel régi dolgaink a közös témánk,
megnéztem, miféle módon kellene a témához nyúlni. Nos, éppen az ellenkezőjéről
van szó. Nem a meglévő, hanem egykor fontosnak vélt tárgyaink sorsa a
kidolgozandó…
Mivel elég régóta élek, meglehetősen hosszú a tőlem elszakadt tárgyak listája.
Még leltárszerű felsorolásuk is meghaladná egy kövér poszt méretét. Ezért csak
néhány dologra reflektálok.
- Versenykerékpár. Szép, karcsú, könnyű, egy orosz versenykerékpár, nehéz, de fürge,
egy Tacskó bicikli. Közös sorsuk: ellopták őket. Később is lettek „cangáink”,
ezeket hosszas strapálás után elvittük ahhoz a társasághoz, amely felújítja és
beteg gyerekeknek ajándékozza a használt bicikliket.
- Citera. Szerettem. Nem tudom, hogy hova lett.
- Leszerelés után hazahoztam több mint száz, Pápán kiásott igazi kecskekörmöt. (A
Pannon tenger homokjában leledztek.) Sokáig őriztük őket. Egyszer csak kidobtam
mindet.
- Hazahoztam a csákányomról letörött fémcsonkot is, erőnlétem tanúját. Kidobtam.
- Így járt az a vagonablak fogantyú is, amelyet megütöttem, és letörött (télen
lehúzott ablak mellett nem jó utazni). Ezt is elhajítottam.
- Hogy a bélyeggyűjteményemnek mi lett a sorsa, fogalmam sincs.
- Amikor hozzánk költöztek a fiatalok, minden nélkülözhető könyvtől megszabadultunk,
mert kellett nekik a hely. Elajándékoztuk őket, a maradék meg a könyvmegállóban
kötött ki.
- Mivel sokkal praktikusabb a CD, de meg a youtube-on a legtöbb zene megtalálható,
az LP-k lekerültek a tároló helyiségbe. A Demszky éra alatti patkányinvázió
utolért minket is. A feltornyozott hanglemezeken folyt a patkányürülék. Mindet,
meg kb. egy köbméternyi lent tárolt könyvet is ki kellett vinnünk a kukába
penetráns szaguk miatt. Teljesen használhatatlanokká váltak.
- Kukában végezték videóink és zenéket tartalmazó kazettáink is. Elromlottak a
lejátszók, nem láttuk további értelmét a tartásuknak.
- Volt nekem egy használt bendzsóm. Szerettem. Nyaka kiszakadt. Kidobtam.
- A pianínónkat évtizedeken át gyötörtem. Utóbb rátértem az elektromos billentyűsre.
Sokáig nem tudtuk, mi legyen vele, mígnem egy barátunk jelentkezett, hogy
szívesen elvinné. Elég volt lecipelni az emeletről a régi, több mázsás
jószágot. Egy kikötésem volt: Nem hozhatja vissza.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kidobott tárgyakból semmi nem hiányzik. De az
is igaz, hogy megvagyunk nélkülük.
Általános, legalábbis visszatérő tapasztalatom, hogy amit alapos megfontolás
után feleslegesnek ítélve kidobtam, néhány napon belül szükségesként jelentkezett,
de mindhiába. (Késő bánat, eb gondolat.) Alighanem az volt az oka, hogy a
kidobás ténye megrögződött a fejemben. Így persze, hogy emlékeztem a kidobott
vacakra.
És még egy.
Mi, komfortos rabszolgák, túlságosan sok tárggyal vesszük körbe magunkat. A
beduinnak annyi az ingósága, amennyi a tevéjén elfér. A nincstelen afrikainak a
vegetáláshoz elég egy lábos, hogy főzhessen, és egy kecske, hogy adjon tejet.
Mi ugyanúgy meztelenül jövünk a világra és hagyjuk is el egykor, mint a világ
szegényei.
Nem jó nagyon tapadni a kacatjainkhoz. Ez a tapasztalatom.
2024. július 17., szerda
Vacakolok
Címkék:
hiányzó tárgyaink,
Mick
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Csak ámulva olvastam, mennyi minden elkeveredett elveszett, kidobott, stb.tárgyadra tudsz visszaemlékezni.
Ötletet is merítettem az írásodból...(Majd ha idejutok írni?! Unokák, kölcsönkutya és a költözködés előtti időmben, talán)
rhumel
Várjuk mielőbb írásodat.
PS. Nemcsak dolgok kerültek ebek harmincadjára, hanem pl. illatok.
Máig orromban érzem anyám egykori bőrridiküle belsejének illatát.
A kölni és a hasított bőr együtt egy szelíd könnyű illatot áraasztottak.
Hol van már!!!
Igazad van Mick.
Újra elolvastam a bejegyzésedet, mielőtt én is megírnám az enyémet. Igyekszem majd nem beleesni az általad leírt dolgok ismétlésébe, de van sok gondolati hasonlóság, amit én nem fogok tudni olyan frappánsan megfogalmazni:)))
Persze bízom benne, hogy soha nem hasonlítanak az írásaink a nagy "közösben", akárhányan szóltak is már előttünk ugyanabban a témában.
Gondolataink olyakor találkoznak, olykor külön úton csatangolnak. És ez így van jól. Egy pszichológus szerint a zsenik gondolatainak is csak kb. 5%-a a sajátjuk. Nincs mitől tartanunk.
Ó, Mick, ha mindenre ilyen jól vissza tudnék emlékezni, mint te, és ha ilyen könyörtelen gyakorlatias szellemben tudnék selejtezni - melynek végül is igaza lesz, ha akarjuk, ha nem, az utolsó pillanatban...
Megjegyzés küldése