2023. november 9., csütörtök

Jelenidőben

Mama, ma ma-darat lehet velem fogatni.
Harminc éve hurcolom magammal a hipertónia rémét, szedem a pirulákat, és esz a fene, ha a gépkocsivezetői jogosítványom meghosszabbítására kerül sor.
Már előre a frász kerülget, hogy miféle csapdákon hajtanak keresztül, míg a további vezetésre szóló engedélyt megadják. (70 éven felül kétévenként ismétlődik a tortúra.)
Idén elhatároztam, hogy félreteszem aggódásomat, és a Gondviselésre bízom a folytatást. Nem az én ügyem – és kész. Ha az válik javamra, hogy tovább sofőrködjek,
Megteszem.
Ha az, hogy felejtsem el, akkor nyilván ez számomra az üdvözítő út.
Sikerült is egy álmatlan éjszaka után békét teremteni magamban.
Így mentem a házi orvoshoz.
A mosolygós doktornő megolvasta a kardiológus pozitív nyilatkozatát, beírta a számítógépébe az adatokat, meghallgatta a szívemet, majd megkérdezte, hogy akkor most rendezzük-e a dolgot? Repestem az örömtől.
Elhitte, hogy jól látok, nem akadékoskodott, hogy nappal el-elalszom-e, stb. Elfogadta a szívgyógyász véleményét, és kezembe nyomta a hozzájárulást.
Már jó régen volt az, hogy ilyen kevés kanosszajárás mellett kaptam meg a folytatáshoz szükséges okiratot.
Lehet, hogy ez lesz az utolsó?
Ki tudja?
***
É.-nak közben elintéztem egy igazolást, bevásároltam, a patikában kiváltottam valamennyi gyógyszeremet, tele szatyorral érkeztem haza. Kicsomagoltam a pirulákat összes dobozból. Már rutinom van benne.
Örömömben kortyoltam egy aprót az Unicumból, megittam második kávémat, és elment az egész verőfényes délelőtt.
Ma szép nap van, csupa ragyogás. Splendor, hogy II. JP pápát idézzem.

12 megjegyzés:

rhumel írta...

Kívánok még sok szép, csupa ragyogás napot, az élet apró örömeivel. Nagybátyám is lassan elengedni szándékozik a jogsi hosszabbítást, januárban jár le neki, 95 lesz. Kedves Mick, remélhetőleg annyi ideig Te is kapsz majd hozzájárulást, s olyan simán, mint ma.
(Ma szép nap van, csupa ragyogás. Gondolom nem véletlenül írtad így,
a Weöres féle téma és variációt🤔😉)

mick írta...

Nagybátyád teljesítménye egészen fantasztikus. Én nem terveztem ilyen hosszú időre, de rajtam nem múlik. Állok elébe. Persze. Egyik kedvencem. Gondolom, még sokaké az. WS valamit nagyon tudott. Üdv. Mik

aliz írta...

Minden variációjával!!!!

mick írta...

Igen. Pl. „Ma szép remek van, csupa hang, futkosás az árokszéli napon és idős rabkocsi sugárzik a kutyákra, még mindenki is a töltésen nótázik.”

mick írta...

Megjegyzem, hogy a boldogságról egy kiváló írást találtam Sándor Bertalan Brúnó fb-oldalán. Saját fb-oldalamon is megosztottam. Érdemes elolvasni, mert megörvendeztet hangvételével.

rhumel írta...

Elolvastam, Mick. Kavafisz Ithaka c.verse és a Holt költők film "Carpe diem"-je felel rá, s illik hozzá.
Igen, valahogy így próbálunk élni. Azért "gyarlóságunkban" bizony de sokat mondjuk, ha majd...Mert várunk, igaz, nem csodákra sikerekre, győzelemre. Hanem gyerekek, unokák érkezésére, a közös karácsonyra. Ezek a "ha majd" gondolatok épp hogy a most, a ma, az épp zajló napoknak adja meg a csupa ragyogást.:)

mick írta...

A reményünk éltet, és mindig valami jóra fókuszál, amelynek beteljesedésére várunk. Mégis fontos, hogy a jelenben megéljük az életet boldoggá tevő kisebb nagyobb eseményeket. Hiszen boldogok csak a mindenkori jelenben lehetünk. Tévednék?

Névtelen írta...

A kék madár mégis messze...azért kék!

mick írta...

:)

aliz írta...

aliz voltam névtelenként

Rozsa T. (alias flora) írta...

Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a boldogságot nehéz jelen időben észlelni. Többnyire csak emlékeink lenyomatában létezik...

mick írta...

Azt hiszem, hogy a boldogságra nyitottnak lenni a kulcs. Valószínűleg azért csak utólag nevesítjük, mert a boldogság valamiféle önfeledt állapot lehet.